Ez az ember ihlette Drakula legendáját
A vámpírlegendák és horrorfilmek rajongói már izgatottan várják a 2025-re ígért Nosferatu című filmet, amelyről a kritikusok már hetek óta lelkesen nyilatkoznak. Ez az ikonikus történet, amely először az 1922-es némafilmben elevenedett meg zseniálisan, most új életre kel, méltó emléket állítva a vámpírmítosz egyik legnagyobb hatású alakjának.
De vajon mi adta a világszerte ismert és kedvelt horrortörténet alapját? A Nosferatu-filmek és Bram Stoker 1897-es regénye, a Drakula gyökerei egészen a 15. századig nyúlnak vissza, amikor egy valódi történelmi alak, Vlad Tepes, azaz Karóbahúzó Vlad, olyan hírhedt lett kegyetlenségéről, hogy alakja a legendákban ördögi vonásokat öltött.
Drakula erődje. A romániai Déli-Kárpátok Fagaras-hegységében található Poenari vár, a képen látható Poenari-kastély III. Vlad egyik fő rezidenciája volt. (Fotó: Age Fotostock)
A Nosferatu-film érkezésének apropóján érdemes újra megvizsgálni, hogyan vált Vlad Tepes figurája a modern vámpírmítosz egyik alappillérévé, és milyen történelmi események vezettek a Drakula-legenda megszületéséhez.
Vlad Draculea: a „Sárkány fia”
Vlad Tepes, azaz Karóbahúzó Vlad, a 15. századi Havasalföld kegyetlen uralkodója, akinek története évszázadokkal később ihletet adott Bram Stoker híres vámpírregényéhez, a Drakulához. Bár Vlad történelmi alak volt, kegyetlen és brutális hírneve, valamint a nyomában járó legendák az őt körülvevő politikai intrikáknak és korabeli propagandának köszönhetően máig tartják magukat.
III. Vlad, más néven Vlad Draculea – azaz „a Sárkány fia” –, 1448 és 1476 között többször is Havasalföld vajdája volt. Ez a kicsiny, stratégiai jelentőségű fejedelemség a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között feküdt, és gyakran vált a két hatalom harcainak színterévé. Vlad, akit leginkább Karóbahúzó Vladként ismertek, hírhedt volt az ellenségei ellen alkalmazott brutális büntetéseiről, elsősorban a karóba húzásról. Egyes becslések szerint uralkodása alatt több mint 80 ezer ember haláláért volt felelős.
Vámpírvadász készlet – egy kereszt, egy pisztoly, egy fakaró és egyéb eszközökkel. A készlet a Bran-kastély egyik szobájában van kiállítva.
A fejedelem több véres támadást intézett a katolikus közösségek ellen is, és sokan támogatták azok közül, akik ortodox keresztényként úgy érezték, hogy a magyarok és a szász katolikusok diszkriminálják őket Erdélyben. Olyan városok, mint Nagyszeben, Tara Barsei, Amlas és Fagara kerültek célkeresztbe, és számos veszteséget szenvedtek el, mielőtt 1460-ban megadták magukat. Ezek a megtorlások II. Pius pápa tudomására jutottak, aki 1462-ben jelentést készített, amelyben azt állította, hogy Vlad mintegy 40 000 embert ölt meg.
Vlad kegyetlenségéről szóló történetek a nyomdák elterjedésével szinte az egész középkori Európában ismertté váltak. Bár ezek a beszámolók gyakran Vlad ellenségei propagandájának részét képezték, hírneve – mint az igazságtalan uralkodók és idegen megszállók elleni harcok hőse – hazájában, Romániában máig vitathatatlan.
Vlad Tepes családi háttere és hatalomra kerülése
III. Vlad 1431-ben született a mai Románia területén található Erdélyben, Vlad második fia, aki a „Dracul” nevet viselte – ezt a címet a Sárkány Lovagrend tagjaként kapta. A rend tagjai a kereszténység védelmére esküdtek fel, különösen az Oszmán Birodalom terjeszkedése ellen. III. Vlad a „Draculea” nevet kapta, ami „a Sárkány fia” jelentéssel bír.
A kihallgatószék. A középkorban ezeket a székeket Közép-Európában gyakran használták a rendszeres bírósági előzetes vizsgálatok során. A vádlottnak, akit megkötözve, meztelenül ültettek a székben, órákon át tartó kínzást kellett elviselnie. A kínzás alatt a tüskék átszúrták a bőrét.
Gyermekként III. Vlad és öccse, Radu, az oszmán szultán udvarába került túszként, hogy biztosítsák apjuk hűségét. Ez az időszak mély nyomot hagyott Vladban, aki később véres bosszút állt azokért az árulásokért és szenvedésekért, amelyeket családja elszenvedett. 1447-ben II. Vladot és idősebb testvérét, Mirceát a havasalföldi bojárok megölték, ami hozzájárult ahhoz, hogy III. Vlad bosszúszomjas és kegyetlen uralkodóvá váljon.
Vlad először 1448-ban került hatalomra Havasalföld vajdájaként, de uralmát gyorsan megdöntötték. Többször próbálta visszaszerezni a trónt, míg végül 1456-ban megszilárdította hatalmát. Ekkor kezdődött az a hírhedt uralkodói időszak, amely kegyetlenségéről és brutális igazságszolgáltatásáról vált ismertté.
A Drakula-mítosz gyökerei
III. Vlad hírhedt kegyetlensége a korabeli propagandának köszönhetően vált ismertté egész Európában. Az oszmánok és a havasalföldi bojárok elleni brutális módszerei – különösen a karóba húzás – a nyomtatott röplapok kedvelt témája lett, amelyek gyakran eltúlozták Vlad kegyetlenségeit, hogy démonizálják őt.
A képen egy 1440-es nyereg, amelyen a Sárkányrend szimbóluma látható, a Királyi Fegyverraktárban van elhelyezve. (Bridgeman, ACI fotója)
Ezek az írások terjesztették el azt a képet, hogy Vlad már-már ördögi figura, akinek tettei messze túlmutatnak a szokásos politikai vagy katonai kegyetlenségen. Ez az ördögi kép évszázadokon át fennmaradt, míg végül Bram Stoker is találkozott Vlad nevével és hírnevével.
A Hercegi templom (Curtea de Arges-i Biserica Domnească) 1352-ben készült el. Sok román ortodox templomra jellemző módon a falakat a Biblia vizuális ábrázolásaként szolgáló ikonok borítják.
A 19. század végén Stoker egy William Wilkinson által írt történelemkönyvet olvasva bukkant Vlad Draculea nevére, és megtudta, hogy a „Dracula” szó a „sárkány” mellett „ördögöt” is jelenthet. Ez az inspiráció kulcsfontosságú volt Stoker 1897-ben megjelent regényének megírásakor, amely a vámpír Drakula figuráját az ördögi Vlad alakjával kötötte össze.
Drakula démonizálása. A Vlad III. elleni vádak (mint ebben az 1488-as röpiratban) általában a fejedelem ellenzőitől és politikai ellenségeitől származtak – a német forrásokból és I. Mátyás, Magyarország királyának udvarából. (Fénykép: Rue des Archives, Album)
Vlad Tepes öröksége és a Drakula-legendák
Vlad Tepes 1476-ban vesztette életét egy csatában az oszmánok ellen, de halála körülményei máig vitatottak. Egyesek szerint saját emberei árulták el, mások szerint az ellenség fogta el és fejezte le. Fejét állítólag Konstantinápolyba küldték, ahol a szultán parancsára közszemlére tették, hogy demonstrálják halálát.
Bár Vlad Tepes története a középkor egyik lábjegyzetévé is válhatott volna, az ellene folytatott propaganda, majd Bram Stoker regénye révén halhatatlanná vált. A Drakula alakja ma már nemcsak a vámpírhistóriák alapköve, hanem a kulturális emlékezet egyik legmeghatározóbb figurája.
Drakula sírja. A romániai Bukarest közelében található Snagov kolostor templomáról úgy tartják, hogy az III. Vlagyimir Vlad nyughelye. (Walter Bibikow fotója, Age Fotostock)
A Drakula-mítosz Vlad Tepes ördögi hírnevét ötvözte a viktoriánus kor félelmeivel és vágyálmaival, létrehozva azt a sötét, misztikus figurát, amely generációk óta rabul ejti az emberek képzeletét. A mítosz tovább él, legyen szó regényekről, filmekről vagy a Nosferatu modern újraértelmezéseiről, amelyek emlékeztetnek minket arra, hogy a történelem és a fikció olykor elválaszthatatlanul összefonódik.