A Világgazdasági Fórum kikövetelte az EU cenzúratörvényét
Az online szólásszabadság és a dezinformáció elleni küzdelem kérdései egyre inkább megosztják a világot. Az Európai Unió új Digitális Szolgáltatásokról szóló Törvénye (DSA) jelentős változásokat hozott az online platformok szabályozásában, amelyet egyesek szükséges lépésként, mások pedig veszélyes precedensként értékelnek.
Amerikai szólásszabadság kontra európai cenzúra
Az Egyesült Államok és Európa eltérően közelíti meg az internetes szólásszabadság kérdését. Az Egyesült Államokban az első alkotmánykiegészítés védelmet nyújt az állami cenzúrával szemben, és széleskörű szólásszabadságot garantál, még akkor is, ha az adott vélemények ellentmondásosak. Ezzel szemben az Európai Unió egyre szigorúbb szabályokat vezet be az online tartalmak ellenőrzésére, és a „félretájékoztatás” elleni fellépést helyezi előtérbe.
A DSA egyik központi célja, hogy biztosítsa: ami offline illegális, az online is illegális legyen. A kritikusok szerint azonban ez a szabályozás cenzúra eszközévé válhat, mivel az „illegális tartalom” és a „félretájékoztatás” fogalma gyakran politikai értelmezés függvénye. Ennek következtében a platformokat arra kötelezik, hogy „rendszerszintű kockázatokat” csökkentsenek, ami azt jelenti, hogy az állam vagy magánszereplők meghatározhatják, milyen információk tekinthetők veszélyesnek.
Előzmények és tágabb kontextus
Korábban már foglalkoztunk az Európai Unió Digitális Szolgáltatásokról szóló Törvényének (DSA) bevezetésével és annak lehetséges hatásaival a szólásszabadságra. Az EU célja a digitális tér szabályozása és az online „félretájékoztatás” elleni küzdelem, azonban ez a megközelítés feszültséget kelt az amerikai technológiai óriásokkal, akik az Egyesült Államokban megszokott szólásszabadság szélesebb értelmezéséhez ragaszkodnak. A DSA előírja a nagy online platformok számára, hogy azonosítsák és csökkentsék a rendszerszintű kockázatokat, beleértve a jogellenes tartalmak terjesztését és a dezinformációt. Ez a szabályozás azonban aggodalmakat vet fel a cenzúra lehetősége miatt, mivel a „félretájékoztatás” fogalma gyakran szubjektív, és a hatóságok saját értelmezésük szerint alkalmazhatják.
A Világgazdasági Fórum dicsérete a DSA kapcsán
Az idei Világgazdasági Fórum (WEF) egyik panelbeszélgetésén számos szakértő és politikai döntéshozó méltatta az új uniós törvényt.
Clara Chappaz, a francia digitális technológiáért felelős miniszteri megbízott a DSA-t úgy mutatta be, mint az internetes szólásszabadság által jelentett „probléma” megoldását. Szerinte a szabályozás nem cenzúrát jelent, hanem pusztán az online világ törvényességének biztosítását. Azonban hozzátette, hogy a platformoknak olyan mechanizmusokat kell bevezetniük, amelyek csökkentik a „félretájékoztatás” jelentette rendszerszintű kockázatokat.
Az eseményen felszólalt Sasha Havlicek, a brit Institute for Strategic Dialogue (ISD) nevű agytröszt vezérigazgatója is, aki azt állította, hogy a DSA nem cenzúratörvény, hanem az „alapvető jogok védelmét” biztosító eszköz. Érdekesség, hogy az ISD szoros kapcsolatban áll a nagy techcégekkel: tanácsadóként működik a Spotify Biztonsági Tanácsadó Testületében, és részt vesz a YouTube kiemelt zászlós programjában, amely segít tartalmak eltávolításában.
Almar Latour, a Dow Jones & Company kiadóvállalat vezérigazgatója az eseményen arra panaszkodott, hogy az elmúlt évben a „dezinformáció” egyre nagyobb szerepet játszott a közbeszédben. Szerinte az, hogy az emberek egyre kevésbé bíznak a hagyományos hírforrásokban, „nagyon rosszindulatú tendencia”, amelyet meg kell állítani.
Cenzúra vagy szükséges intézkedés?
Az EU szabályozásának támogatói szerint a DSA védelmet nyújt a hamis hírek és az álhírek terjedésével szemben. A kritikusok viszont úgy vélik, hogy ez egy olyan eszközt ad a hatóságok kezébe, amely könnyen visszaélésre adhat lehetőséget, és politikai érdekek mentén korlátozhatja az információáramlást.
Az európai szabályozás tehát tovább mélyíti a globális vitát arról, hogy a szólásszabadságot hogyan lehet és hogyan kell szabályozni. Míg az Egyesült Államok a teljes szólásszabadságot helyezi előtérbe, az EU egy erősen szabályozott, államilag felügyelt információs tér kialakítására törekszik. A kérdés már nemcsak az, hogy mi számít dezinformációnak, hanem hogy ki dönti el, hogy mi a valóság.