Végre megfejtették a viktoriánus selyemruha kriptogramjának titkát
A „Bismarck Omit leafage buck bank” mondat jelentése első ránézésre értelmetlennek tűnik, azonban nemrég kiderült, hogy valójában egészen hétköznapi jelentéssel bír, ha ismerjük a kriptogram megfejtéséhez szükséges titkos kódot.
2013 decemberében Sara Rivers-Cofield egy antik selyemruhát vásárolt, és ahogy tüzetesebben megvizsgálta új szerzeményét, valami egészen különösre bukkant: a ruha titkos zsebébe két papírlapnyi kódolt szöveget rejtettek. Azóta többen is megpróbálták megfejteni a kódot, de 10 év kellett hozzá, hogy valakinek végre sikerüljön: a Manitoba Egyetem adatelemzője, Wayne Chan fedezte fel, hogy a szöveg valójában táviratozáshoz kódolt időjárásjelentés, és hogy a kódot az amerikai hadsereg, később pedig az időjárás-előrejelzési hivatal használta. Chan minden részletet ismertetett a dekódolásról egy, a Cryptologia folyóiratban közzétett tanulmányban.
A régész-kurátorként dolgozó Rivers-Cofield Maine állam egyik antikváriumában vásárolta a bronz színű selyemruhát 100 dollárért. Blogjában megírta, hogy a ruha stílusa a 19. század közepén volt divatos a középosztálybeli vagy jómódú nők körében, és egy „Bennett” névvel ellátott címke volt bevarrva a felsőrészébe.
De még ennél is érdekesebb felfedezés várt Rivers-Cofieldre, amikor kifordította a ruhát, és rábukkant a kis rejtett zsebre. Az adott kor női ruháinak jellemzően voltak zsebei, de ehhez a rejtett zsebhez viselője csak úgy férhetett hozzá, ha felhúzta a felülső szoknyát. Vajon miért készíthetett valaki ilyen nehezen hozzáférhető zsebet? Rivers-Cofield úgy gondolta, hogy üzenetek csempészésére használhatták. A rejtett zsebben talált két összegyűrt papírlap szövege 12 sorból állt és közönséges angol szavakat tartalmazott – azonban azokat összeolvasva a szövegnek semmi értelme nem volt. „Bismarck Omit leafage bank”? „Paul Ramify loamy event false new event”? Mi akar ez lenni?
Rivers-Coefild úgy hitte, hogy ez valamiféle lista vagy írási gyakorlat lehet, és blogjában közzétette az azokon látható összes részletet abban a reményben, hogy „van valahol egy dekódoló zseni, aki új projektre vágyik”. A projekt „Selyemruha kriptogram” néven vált ismertté, és Klaus Schmeh német blogger 2017-ben feltette a még megoldatlan kódolt üzenetek top 50-es listájára.
A selyemruha rejtett zsebében talált kriptogram
A Selyemruha kriptogram titka
Schmeh először 2014-ben írt a Selyemruha kriptogramról és felkérte olvasóit, hogy mondják el a véleményüket. 2017-re arra a következtetésre jutott, hogy a szöveg valószínűleg egy távirat – esetleg több távirat – volt, és hogy a szavakat egy 1880-as évekbeli kódkönyvből választották ki. A legtöbb sor elején lévő szám úgy tűnt, hogy a szavak számát jelzi, és minden lap tetején feltüntették az időpontot is.
Chan 2018 nyarán fogott neki a dekódolásnak, de kezdetben nem igazán haladt vele, és néhány hónappal később fel is hagyott a projekttel. 2022 végén azonban ismét nekilátott a kihívásnak, és ő is arra a következtetésre jutott, hogy egy távírókódról lesz szó.
A távirat feltalálásával a történelem során először vált lehetővé, hogy a távoli helyszínek megfigyelései gyorsan terjeszthetők, összegezhetők és elemezhetők legyenek, így az egész ország időjárását össze tudták foglalni. A táviratok küldése azonban drága volt, mivel a társaságok szavanként számították fel a küldés díját, ezért kódokat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a lehető legtöbb információt a lehető legkevesebb szóba be tudják sűríteni.
A kihívást az jelentette, hogy kiderítsék, melyik kódkönyv alapján készültek az üzenetek, mivel máskülönben szinte lehetetlen lett volna dekódolni azokat. Chan körülbelül 170 távíró kódkönyvet nézett át, míg végül rábukkant egyre, amely az amerikai hadsereg által használt jelekről szólt, és felfedezte a hasonlóságot az antik selyemruhában talált szöveggel. Így jött rá, hogy a kódot az amerikai és kanadai időjárásjelző állomások használták a meteorológiai megfigyeléseik tömörítésére, és régi térképek alapján leszűkítette le a dátumot 1888. május 27-re.
A kriptogram megfejtéséhez használt kód
Tehát például a „Bismark Omit leafage buck bank” egy meteorológiai mérési adatot jelöl a Dakota terület Bismark állomásán. Az „Omit” azt jelenti, hogy a léghőmérséklet 56° F és a légnyomás 0,8 hüvelyk. A „Leafage” egy harmatpontot jelöl 32°F-on, ami este 10 órakor lett rögzítve. A „buck” azt jelentette, hogy az időjárás tiszta, eső nélküli és északi széllel, míg a „bank” a szél sebességét jelzi 12 mph-val és tiszta naplementével.
Bennett nyomában
A selyemruha tulajdonosának személyazonossága továbbra is kérdéses: ki volt ez a rejtélyes „Bennett”? Az évek során különböző találgatások kaptak szárnyra. Egyesek szerint a nő kém volt, mások szerint trapézművész, vagy esetleg részese lehetett a 19. századi „Árvavonatoknak”, amelyek gyerekeket szállítottak a keleti városokból a nyugatiakba. Nick Pelling kriptoblogger spekulációja szerint a tulajdonos egy bizonyos Margaret J. Bennett lehetett, aki egy „özvegy nagyasszony volt a Baltimore-i közösségből”.
Chan teóriája szerint viszont ezeket az időjárásjelentő állomásokat általában sorkatonák üzemeltették, de más kiegészítő állomásokon polgári önkéntesek, többek között nők is dolgoztak. Ezek között szerepelt egy Mary C. Bennett is az Illinois állambeli Fairview-ban, aki 1888-ban 22 éves lehetett. De ez az elmélet is elég gyenge lábakon áll, főleg mivel senki sem tudja, mikor került a névcímke a ruhára. Meg miért is lett volna Mary Bennett rejtett zsebe kódolt meteorológiai jelentésekkel kitömve?
Chan arra próbált rájönni, hogy vajon Mary Bennett táviratkezelőként dolgozott-e, ami megmagyarázná a jelentéseket, de nem talált nyilvántartást arról, hogy valaha is táviratkezelőként lett volna alkalmazva, és Fairview nem volt része semmilyen meteorológiai távirati hálózatnak. Chan arra a következtetésre jut, hogy a ruha tulajdonosa valószínűleg egy másik nő volt, aki irodai alkalmazottként dolgozott – nem táviratkezelőként, mivel úgy tűnik, hogy azok mind férfiak voltak – és valószínűleg Washingtonban, ami az ilyen üzenetek végső célállomása volt.