A tíz legfontosabb könyv az osztrák közgazdaságtan témakörében
A lenti lista Steven Horwitz ajánlásával készült, aki a Ball State University kitüntetett közgazdaságtan professzora, és az osztrák közgazdaságtan egyik legkiválóbb szaktekintélye. A bitcoin mögötti szemléletrendszer megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az ideológiai alapját képező osztrák közgazdaságtani iskola irányzatával, segít jobban megérteni az ökoszisztéma szereplőinek mozgatórugóit.
Kezdjük a nagy néggyel, amiket az irányzat kötelez olvasmányai:
Carl Menger, Principles of Economics, 1871. – A közgazdaságtudomány alapjai
Ezzel a könyvvel kezdődött minden. Carl Menger ebben a könyvében fektette le az osztrák iskola alapjait. Közel 150 évvel a megjelenése után még mindig nagyszerű olvasmány minden témában érdeklődő számára, és egyben mindig újat tud mondani minden szakértőnek is. Horwitz úgy jellemzi a könyvet, hogy ő úgy gondolja, hogy az osztrák iskola és úgy általánosságban a közgazdászok még mindig nem tudták feldolgozni azt a mérhetetlen nagy tudást, amit a könyv kínál. Az egyik legnagyszerűbb dolog az osztrák közgazdaságtan újbóli fellendülésében az elmúlt évtizedekben, hogy tradíciókból új előnyt kínál a tudás, a bizonytalanság és az egyenlőtlenség feldolgozásában, amit Menger már a kezdetekkor megírt.
F. A. Hayek, Individualism and Economic Order, 1948 és Ludwig von Mises, Human Action, 1949.
Horwitz erősen ajánlja ezt a két könyv együttes elolvasását két oknál fogva. Először is, mind a két könyv nagyon hasonló időszakban íródott. Másodszor, ez a két legmeghatározóbb könyv az osztrák közgazdaságtan újjáéledésben az 1970-es évek végén. A Hayek könyv az 1930-as és 40-es évek akadémiai kutatásait foglalja össze olyan témakörökben mint társadalmi átalakulások, tudásmenedzsment és versenyképesség. Mises könyve pedig szinte enciklopédiává vált a modern osztrák iskola követőinek. Nagyon széles spektrumban kínál témákat, kezdve a közgazdaságtan filozófiai alapjaitól, egészen a közgazdaságtan szerepéig az ötletek világában, és megalkotja az irányzat alap irányelveit és diszciplínáit. Ez a két kötet együtt határozza meg a modern osztrák iskola tradícióit.
Israel Kirzner, Competition and Entrepreneurship, 1973.
Ha Hayek és Mises könyvei adták meg az iskola újjáéledésének az alaptónusát, akkor ez a könyv tette lehetővé, hogy az előző kötetekben megszületett gondolatokat akciókká és tevékenységgé alakítsák a modern közgazdaságtan keretein belül. Kirzner könyve definiálta a versenyképesség központi szerepét és a vállalkozói szellem eszméjét az osztrák iskola víziójában. Ezenkívül nagyon jól szemléltette, hogy az osztrák teória mennyiben különbözött a mainstream közgazdaságtani irányelvek diszciplínájától.
Ezeken az alapkönyveken felül Horwitz még 6 olyan könyvet gyűjtött össze, amelyet az osztrák közgazdaságtan mostani generációja írt, és nagyon jól leírják a közgazdaságtani irányzat legfontosabb fejlődési irányait az elmúlt évtizedekből.
Lawrence H. White, Free Banking in Britain, 1984.
White könyve átalakította az osztrák iskola hozzájárulását a monetáris teóriához, és kinyitotta a szabad bankolás (free banking) eszméjét. A könyv a fiatal kutatók modellképévé vált abban a tekintetben is, hogyan kell egy top akadémiai témát úgy tárgyalni és előadni, hogy azt a mainstream olvasó is megértse.
Gerald P. O’Driscoll and Mario Rizzo, The Economics of Time and Ignorance, 1985.
Ez a könyv dramatikus eszközök segítségével értelmezte újra az osztrák tradíciókat, kiemelte a tudás és a bizonytalanság problémáit egészen Mengerig visszavezetve, és hozzákötötte ezeket a Keynes-i iskola akkori problémáihoz. Kiemelte még az író az intézmények fontosságát is, akik segíthetik legyőzni a társadalmat jellemző ignoranciát.
Don Lavoie, Rivalry and Central Planning, 1985.
Don a doktori disszertációját Kirtner iránymutatásával írta meg, a könyv ez alapján a doktori munka alapján született meg. Don elemi módon transzformálta át a professzionális diskurzust a társadalmi kalkulációról, amit összekötött Haynes és Mises gondolataival és az osztrák iskola kritikusaival, akik a szociális tervezést állították pellengére.
Horwitz elmondása szerint ez a három könyv volt, amely meghatározta az osztrák iskola irányvonalát az 1980-as évektől, mikor ő még egyetemista volt.
A következő három könyv új szintre emelte az osztrák iskola gondolatait.
Peter Lewin, Capital in Disequilibrium, 1999.
Az osztrák iskola teóriája a tőkéről az a terület, amely talán a legjobban megkülönbözteti az osztrák közgazdaságtant a mainstream irányelvektől. Lewin könyve nemcsak lefektette ezeket a különbségeket, hanem tovább is fejleszti az osztrák iskolát olyan fontos területeken, mint a vállalati tőke és a humán tőke.
Roger Garrison, Time and Money, 2001.
Garrison könyve több nagyon fontos értéket is adott az osztrák közgazdaságtannak. A három kulcsfontosságú:
1. A négy kvadráns diagramok jól illusztrálják az osztrák üzleti ciklus teóriáit és más makroökonómiai jelenségeket.
2. A diagramok illusztrálják az osztrák közgazdaságtan és más makroökonómiai iskolák (pl. Keynes-i iskola, monetarizmus) közötti különbségeket.
3. Útmutató a diagramok használatához a fiskális politikában.
Steven Horwitz, Microfoundations and Macroeconomics: An Austrian Perspective, 2000.
A lista utolsó helyét maga Horwitz könyve foglalja el. Ez a könyv nagyon jól kiegészíti Garrison művét, amely pénz szerepére fókuszál, amely a csere eszköze. Horwitz tárgyalja, hogy a pénzkínálat túlzott hiányosságai milyen problémákat okoznak az árfolyamokban és a makroökonómiai koordinációban. Emellett összehasonlítja az infláció és a defláció következményeit, és ír a szabad bankolás kontra központosított bankolás témájáról is.
Tehát ha átfogóan és mélyrehatóan meg akarod ismerni az osztrák közgazdaságtan elméletét és teóriáit, akkor ajánljuk figyelmedbe ezt a tíz könyvet, amelynek elolvasás felér egy kétszemeszteres közgazdaságtan képzéssel.
Az alapkönyvek szabadon letölthetőek angolul a Mises Intézet oldaláról: https://mises.org/library/