Titkos társaságok: valóban léteznek vagy csak a konteósok agyszüleménye?

„Maga a titoktartás szó is visszataszító egy szabad és nyílt társadalomban; és mi, mint nép, eredendően és történelmileg ellenezzük a titkos társaságokat, a titkos eskütételeket és a titkos eljárásokat.” – John F. Kennedy, 1961. április 27.

Már jóval azelőtt, hogy Dan Brown regényíró történeteivel megjelent volna az irodalmi színtéren, az embereket izgatta a titkos társaságok gondolata, amelyek az árnyékban dolgoznak, és gonosz cselszövéseket hajtanak végre a társadalom ellen. Számtalan sztori látott napvilágot különböző szervezetekről, ahova bejutni csak néhány kiváltságosnak lehet, és akik az állampolgárok tudta nélkül döntenek életek felett. Az egyik ilyen titkos csoport, amely évszázadokon át megmozgatta az emberek fantáziáját, a szabadkőművesek.

Még 1798-ban John Robison, a természetfilozófia professzora és az Edinburgh-i Királyi Társaság titkára egy olyan könyvet adott ki, amely Európa-szerte nagy port kavart. A kiadvány a következő hosszú címet viselte: „Bizonyítékok egy összeesküvésről Európa összes vallása és kormánya ellen, amelyet a szabadkőművesek, illuminátusok és olvasó társaságok titkos összejövetelein folytatnak”. Ha John Robison napjainkban megpróbált volna kiadni egy ilyen könyvet, gyorsan konteósnak nyilvánították volna, aki mindenféle összeesküvés-elméleteket gyárt. De 1798-ban a könyvét vitték, mint a cukrot.

Robison megpróbálta bebizonyítani, hogy nemcsak a francia forradalom, hanem számos más történelmi esemény is e titkos testvériség mesterkedéseinek eredménye volt.

„És láttam, hogy a francia forradalom legaktívabb vezetői ennek az egyesületnek voltak a tagjai, és első mozgalmaikat ennek elvei szerint vezették…És végül láttam, hogy ez az Egyesület még mindig létezik, még mindig titokban működik, és küldöttei igyekeznek utálatos tanításaikat közöttünk terjeszteni…”.

Eltekintve attól, hogy Robison igazat írt-e vagy sem: ha a szabadkőművesek valóban léteznek, tényleg rosszban sántikálnak?

Sokan hiszik, hogy igen, léteznek és közülük a többség úgy véli, hogy létezésükből semmi jó nem sülhet ki. Az egykori énekes-dalszerző és a The X Factor Australia győztese, Altiyan Childs például egy ötórás videót osztott meg, amelyben azt hirdeti, hogy szinte minden nyugati intézménybe beszivárogtak a szabadkőművesek, olyannyira, hogy szinte lehetetlen magas tisztségekbe emelkedni – a szórakoztatóipar világától a politikáig – a segítségük nélkül. A videóját több millióan nézték meg.

Vannak azonban olyan szervezetek, amelyek valóban léteznek, tudunk is róla és nem is rejtik véka alá nézeteiket.

Világgazdasági Fórum

A röviden csak WEF, Klaus Schwab német mérnök és közgazdász által 1971-ben alapított alapítvány, amely a világ 1000 legerősebb vállalatát tömöríti, küldetésének tekinti „a világ állapotának javítását az üzleti, politikai, tudományos és egyéb társadalmi vezetők bevonásával a globális, regionális és iparági napirendek alakítása érdekében”. Úgy tűnik, a demokratikus eljárásnak nincs helye ebben a képletben.

Ahogy Nick Buxton író és társadalomkritikus leírta a svájci Davos hegyei között évente megrendezett konferenciát, „ez a számonkérés nélküli, kizárólag meghívottaknak szóló összejövetel egyre inkább az a hely, ahol a globális döntések születnek, sőt, egyre inkább a globális kormányzás alapértelmezett formájává válik”.

Schwab hivatalosan is kijelentette, hogy „a szuverén állam elavult”, és hogy a hatalmi űr betöltésére egy „globális ügyek szövetségére” van szükség, amelynek élén nyilvánvalóan ő maga áll.

Davos nem csak egy elitista koktélpartiként szolgál a „világ állapotának javítására”, távol az emberek kíváncsi szemeitől, hanem azon is dolgozik, hogy „behatoljon” a kormányokba szerte a világon a saját nevelésű pártfogoltjával.

„Amire most igazán büszkék vagyunk, az a fiatal generáció, mint például [Justin] Trudeau miniszterelnök” – büszkélkedett Schwab még 2017-ben -, akik lehetővé teszik számunkra, hogy „behatoljunk a világ kormányainak kabinetjeibe”.

A davosi vezető aztán példát is hozott, mondván, hogy „részt vett Trudeau miniszterelnök fogadásán, és láttam, hogy a kabinetjének fele vagy még több tagja a Világgazdasági Fórum Young Global Leaders programjából került ki”.

Kapcsolódó: Az új brit miniszterelnök kriptobarát lenne?

Nem kell tehát sok egy átlagembernek ahhoz, hogy összeesküvés-elméletekről fantáziáljon, és valami aljasat találjon abban, hogy a bolygó leghatalmasabb emberei „behatolnak” a kormányokba a speciálisan kiképzett képviselőikkel. Többen úgy vélik, hogy a Covid-19 világjárvány miatt hozott vészhelyzet is a Világgazdasági Fórum műve, hogy ne csak emberek millióit fossza meg a megélhetésüktől, hanem hogy tovább gazdagítsa azokat a személyeket, akik a davosi csoport sorait alkotják.

Voltak más okok is a gyanakvásra. 2019 októberében a WEF a Johns Hopkins Egyetemmel és a Bill & Melissa Gates Alapítvánnyal közösen tartott egy szemináriumot Event 201 címmel, amely azt írta le, mi történne egy globális világjárvány esetén. Három hónappal később mindaz, amit a szimulációban leírtak – egész országok lezárásától kezdve a bezárásra kényszerülő vállalkozásokig -, a Covid-19 pandémia megérkezésével be is következett.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Klaus Schwab és a davosi elit hozta a nyakunkra a járványt, hogy meggazdagodjon, de sokan éppen ezt hiszik – vagy legalábbis gyanakodnak egy titkos szervezetre, amely a Great Reset vagy magyarul csak Nagy Újraindítást szorgalmazza.

Skull and Bones (Koponya és Csontok)

A Yale Egyetem kampuszán egy jellegtelen épületben található a Skull and Bones, egy titkos diákszövetség otthona, amely először 1832-ben jelent meg a színen (nők csak 1992-ben kaptak tagságot).

A Skull and Bones, amelyet The Order, Order 322 vagy The Brotherhood of Death néven is ismernek, hírhedten szelektív abban, hogy ki lehet úgynevezett „Bonesman”. A társaság minden tavasszal új tagokat választ ki a diákok közül. Az erős exkluzivitás ellenére sok tag a diploma megszerzése után előkelő pozíciókba emelkedett a hírszerzés, az üzleti élet és a kormányzat világában. Közülük hárman – William Howard Taft, George H.W. Bush és George W. Bush – később amerikai elnökök lettek. Ez volt az oka a 2004-es amerikai elnökválasztás kínos pillanatának George W. Bush és John Kerry – mindketten a Skull and Bones tagjai – között.

Az NBC néhai újságírója, Tim Russert mindkét férfit szembesítette azzal, hogy tagjai a szervezetnek, és „mit jelent ez Amerika számára”. Bush csak kuncogott, és azt mondta: „Ez annyira titkos, hogy nem beszélhetünk róla”. Kerry majdnem ugyanígy válaszolt, mondván, hogy nem beszélhet a tagságáról, „mert ez titok”. És ezzel az amerikai nép kénytelen volt választani két olyan férfi között, akik az adott spektrum ellentétes oldaláról érkeztek, és akik olyan titkokat osztottak meg egymással, amelyekről a választó soha nem tudhatott.

Bilderberg

A csoport a nevét a hollandiai Oosterbeekben található Bilderberg Hotelről kapta, ahol a Bilderbergek 1954 májusában tartották első találkozójukat. Az előző társaságtól eltérően azonban a Bilderberg nagyon is globális jellegű. Valójában annyira globális, hogy az egyik összeesküvés-elmélet, amellyel meg kell küzdenie, az, hogy egy világkormány létrehozására törekszik.

Denis Healey, a csoport egyik alapítója olyat mondott egy újságírónak, amire a konteósok azonnal ráharaptak: „Azt állítani, hogy egy világkormányra törekszünk, túlzás, de nem teljesen igazságtalan. A Bilderbergben résztvevők úgy éreztük, hogy nem harcolhatunk örökké egymás ellen a semmiért, nem gyilkolhatunk embereket és nem tehetünk milliókat hajléktalanná. Úgy éreztük tehát, hogy egy egységes közösség az egész világon jó lenne.”

A meghívottak általában a foglalkozások szűk spektrumából kerülnek ki – vezérigazgatók, pénzügyminiszterek és államfők. Annak az egy-két újságírónak, aki meghívást kap, ez a kiváltság nagyrészt szimbolikus, mivel nem írhatnak arról, mit látnak és hallanak. A Bilderberg évente közzéteszi a résztvevők és a megvitatandó témák listáját, de ezen túlmenően kevés dolog hagyja el a szálloda falait.