Vajon tényleg titokban hallgatózik a telefonod? Az igazság ennél sokkal ijesztőbb
Sokan éreztük már azt a furcsa érzést, amikor egy beszélgetés után szinte azonnal olyan hirdetések jelennek meg a telefonunkon, amelyek szinte szó szerint arról szólnak, amit nemrég említettünk. Sokan azt gondolják: „Biztos lehallgatnak!” – de a valóság ennél sokkal bonyolultabb és aggasztóbb.
Aktív hallgatás: Egy botrány, ami újra felkorbácsolta a félelmeket
2024-ben hatalmas port kavart, amikor a 404 Media leleplezte, hogy a Cox Media Group nevű médiavállalat egy „Active Listening” elnevezésű rendszert fejlesztett ki. Ez a technológia képes volt mikrofonokon keresztül „valós idejű szándékadatokat” gyűjteni a felhasználókról. A hír hallatán azonnal megszólaltak a vészcsengők. A nagy techcégek – köztük a Google, a Meta és az Amazon – gyorsan kihátráltak a CMG mögül, és magát a programot is villámgyorsan leállították. Mindez csak olaj volt a tűzre, hiszen sokakban újra felerősödött a gyanú: vajon tényleg lehallgatnak minket a telefonjaink? Fontos tisztázni: az Active Listening rendszer nem folyamatos lehallgatásra épült. Csupán azokra a rövid hangrészletekre vadászott, amelyeket a hangasszisztensek aktiválása után rögzít a készülék. Bár ez önmagában is aggasztó, messze nem bizonyítja azt, hogy a telefonok egész nap titokban figyelnék a beszélgetéseinket.
Kapcsolódó tartalom: Az EU nekiment a techóriásoknak – Google és Elon Musk platformja a célkeresztben
Tudományos tesztek: Miért bukik meg a lehallgatás-elmélet?
2019-ben a Wandera nevű kiberbiztonsági cég végzett kísérleteket, hogy megvizsgálja, tényleg hallgatják-e a telefonok a beszélgetéseinket. A vizsgálatok során iPhone és Samsung készülékeket helyeztek el egy szobában, ahol naponta fél órán keresztül kisállat-eledel reklámok szóltak. Az eredmény? Semmilyen extra hirdetés nem jelent meg a készülékeken, és az adatforgalomban, akkumulátorhasználatban sem volt mérhető eltérés. Ha valóban lehallgatnának minket, az jelentős adatforgalmat igényelne, amelyet nem lehetne észrevétlenül elrejteni. Egy egyszerű számítással megmutatható: napi szinten hatalmas mennyiségű adatot kellene kezelniük a cégeknek, ami technikailag nem fenntartható.
De akkor miért kapunk ennyire célzott reklámokat?
A válasz egyszerű és mégis rémisztő: a telefonod és az alkalmazások annyi adatot gyűjtenek rólad, hogy nincs is szükségük arra, hogy hallgassanak. A helyadatok, a barátaid érdeklődése, az online aktivitásaid, a boltban használt hűségkártyáid – mindezekből a nyomokból a mesterséges intelligencia lenyűgöző pontossággal képes megjósolni, mire van éppen szükséged. Ahogy Antonio Garcia-Martinez, a Facebook volt termékmenedzsere fogalmazott: „A Facebooknak nincs szüksége technikai csodákra, hogy eltalálja, mire gondolsz – sokkal hatékonyabb módszerei vannak.”
A valódi veszély: képernyőfotók és adatlopás
Egy 2017-es kutatás során a Northeastern Egyetem hallgatói több mint 17 000 Android-alkalmazást vizsgáltak meg, és megdöbbentő dolgokat találtak. Habár a mikrofonok nem aktiválódtak titokban, sok alkalmazás automatikusan képernyőfotókat készített és azokat harmadik felekhez küldte. „Ez még rosszabb lehet, mint egy esetleges mikrofonlehallgatás” – mondta David Choffnes, a kutatás egyik vezetője. Így bár a telefonod nem hallgatja a beszélgetéseidet, sokkal alattomosabb módon gyűjt rólad információkat.
A modern adatgyűjtési technológiák olyan szinten képesek profilozni minket, hogy gyakran még mi sem tudjuk, mennyire könnyen kiismerhetőek vagyunk. Az algoritmusok nem csak a vásárlási szokásainkat, hanem a közösségi kapcsolatainkat, az utazásainkat, sőt akár a törölt üzeneteinket is figyelembe veszik. Egy okostelefon tudja, hol jársz, kivel találkozol, és mit vásárolsz – még akkor is, ha azt hiszed, „semmit sem posztoltál” róla.
A hangvezérelt asszisztensek működése: Mi történik a háttérben?
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a hangvezérelt asszisztensek, mint a Siri vagy a Google Assistant, valóban hallgatóznak – de csak az aktiválószavak („Hey Siri”, „Hey Google”) érzékeléséig. Amikor aktiválódnak, rövid hangfelvételt készítenek, amelyet feltöltenek a felhőbe, ahol az adott parancsot elemzik. Ez a folyamat átlátható, kimutatható, és nem folyamatos lehallgatás. A probléma nem itt van, hanem abban a láthatatlan adattengerben, amit ezek a rendszerek rólunk gyűjtenek.
Miért hisszük mégis azt, hogy lehallgatnak?
Az emberi agy hajlamos egyszerűbb magyarázatokat keresni a bonyolult dolgokra. Sokkal könnyebb azt hinni, hogy „a telefon hallotta”, mint elfogadni azt, hogy bonyolult algoritmusok elemezték ki a szokásainkat, és döntötték el, hogy most jött el az idő a „férfi esküvői öltöny” hirdetésére. Az igazság tehát nem kevésbé félelmetes – csak sokkal kevésbé érthető.