Mennyire tud neutrális maradni Szerbia a polarizált világban?
Aleksandar Vulin szerb miniszterelnök-helyettes a Vlagyivosztokban 2023 szeptemberében tartott gazdasági fórumon tett nyilatkozatában megerősítette Szerbia stratégiai partnerségét és szövetségét Oroszországgal. Putyin szívélyes választ adott, üdvözletét tolmácsolta Aleksandar Vučić szerb elnöknek, és meghívta őt a közelgő kazanyi BRICS-csúcstalálkozóra.
A Szerbia és Oroszország közötti szolidaritásnak ez a megnyilvánulása nem volt ínyére az Európai Uniónak. Peter Stano, az EU külügyi szóvivője szerint Szerbia Oroszországgal való kapcsolatának erősítése az Ukrajna elleni agresszió idején ellentmond az EU értékeinek.
A találkozóra egy olyan időszakban került sor, amikor Szerbia látszólag közeledni szeretne az EU felé, amit az uniós tagállamokkal nemrégiben kötött megállapodások is bizonyítanak. Az ország 2023 augusztusában megállapodást írt alá Franciaországgal arról, hogy az elöregedő MiG vadászrepülőgépeit francia Rafale-re cseréli le, korábban pedig az EU-val közösen lítiumbányászati projektet indított az elektromosjármű-ipar akkumulátoréhségének kielégítésére.
12 év lavírozás
Vučić elnök vezetésével Szerbia igyekezett megfelelő egyensúlyt találni az Oroszország-Nyugat-Kína tengelyen. Ez az összetett stratégia – amely az elmúlt 12 évben Vučić kormányzásának meghatározó eleme volt – biztosítja, hogy Szerbia anélkül maradjon stratégiailag el nem kötelezett, hogy bármely blokk előtt fejet kellene hajtania.
Ivan Krastev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának vezetője tisztázta, hogy Szerbia közelmúltbeli megállapodásait a nyugati országokkal nem szabad a nyugathoz való végleges elköteleződésnek tekinteni. Ez akkor is nyilvánvaló volt, amikor Vučić az Emmanuel Macron francia elnökkel tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy Szerbia nem fog szankciókat bevezetni Oroszországgal szemben, és megvédte az ország független külpolitikai álláspontját.
Bár Szerbia Franciaországgal és Németországgal nemrégiben kötött megállapodásai „európai pillanatnak” tűnhettek az ország számára, a demokrácia és az Európa-barát erők helyzete Szerbiában továbbra is sokak számára aggodalomra ad okot. Vessela Tcherneva, az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatóhelyettese szintén szkeptikusan áll a dologhoz. Véleménye szerint a kereskedelmi és biztonsági partnerségeken túl a demokratikus értékek és az Európa-barát mozgalmak Szerbiában továbbra is törékenyek.
Josip Tito öröksége
Vučić vezetési stílusa, amely ötvözi a nacionalista érzelmeket és a pragmatikus külkapcsolatokat, jól tükrözi az ország diplomáciához való történelmi hozzáállását, különösen ha a Tito-korszakot vesszük alapul. Jugoszlávia el nem kötelezett státusza a hidegháború idején lehetővé tette számára, hogy Kelet és Nyugat között manőverezzen, Vučić pedig folytatta ezt a hagyományt. Annak ellenére, hogy Szerbia ma Jugoszláviához képest kisebb, Vučić ügyesen egyensúlyoz több globális hatalom egymással versengő érdekei között.
Az EU Szerbia legnagyobb befektetője, amely infrastrukturális projekteket finanszírozásában és az ország energetikai átállásának támogatásában nyilvánul meg. Szerbia azonban szoros gazdasági kapcsolatokat ápol Oroszországgal is, amely a nemzeti olajfinomítót ellenőrzi, valamint Kínával, amely jelentős befektetésekkel rendelkezik a szerbiai bányászati ágazatban. Szerbia ezenfelül a Közel-Keletiek számára is érdekesnek számít.
Ugyanez igaz az Egyesül Államokkal való kapcsolatukra is. 2023 májusában az ország megállapodást írt alá Jared Kushnerrel, Donald Trump volt amerikai elnök vejével, hogy újjáépítsenek egy jelentős belgrádi területet, amely a NATO 1999-es bombázása során semmisült meg. Egyes elemzők ezt a lépést úgy értelmezik, hogy Szerbia Trump esetleges visszatérését várja az amerikai elnöki székbe, Vučić mégis igyekezett hárítani a vádakat, és arra hivatkozott, hogy a lépés mindössze üzleti jellegű.
Nincs itt semmi látnivaló
Vučić megközelítésére jellemző, hogy lekicsinyíti a téteket, kapcsolatokat tart fenn különböző nemzetközi partnerekkel, miközben elkerüli a teljes elkötelezettséget bármelyikük mellett. Ez vonatkozik az ukrajnai konfliktus kezelésére is. Szerbia elutasította az Oroszországgal szembeni szankciókat, de közvetítőkön keresztül lőszert szállított Ukrajnának. Ezekkel a manőverekkel tovább bizonyították azt a hosszú távú stratégiájukat, amely szerint a nagy nemzetközi vitákban egyik oldalhoz sem kívánnak igazodni.
Szerbia és Oroszország kapcsolata összetett, mély történelmi és kulturális kötelékekkel rendelkezik, Vučić bizonyos tekintetben mégis távolságot tart Moszkvától. Például közvetlenül azelőtt, hogy Olaf Scholz német kancellár 2023 júliusában Belgrádba látogatott volna, Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes meglátogatta Vučićot. A beszámolók szerint a találkozó fagyosra sikeredett. Vučić azután zárta rövidre a megbeszélést, hogy Grusko egy panaszlistát mutatott be, amelyből kiderült, hogy Oroszország elégedetlen Szerbia Ukrajnának történő lőszereladásai miatt.
Vučić hasonlóképpen nyitva hagyta a lehetőségeit Oroszország BRICS-meghívásával kapcsolatban, kijelentve, hogy Szerbiának más fontos kötelezettségei vannak, és később dönt arról, hogy részt vesz-e a találkozón. A Globsec 2023. augusztusi fórumán Vučić tagadta, hogy Szerbia a Kreml „trójai falovaként” működne, és megjegyezte, hogy több mint két éve nem kommunikált közvetlenül Putyinnal.
Stabilitás vagy demokrácia – a kettő együtt nem megy?
Kurt Volker, az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete megjegyezte, hogy bár Vučić diplomáciai támogatásban támaszkodik Oroszországra, különösen Koszovó függetlenségének ellenzésében, külpolitikai döntéseiben mégis igyekszik megőrizni a függetlenséget és a szabadságát.
Az EU kritikusai azzal érvelnek, hogy az elnök gyakran a Balkán stabilitását helyezte előtérbe a demokratikus értékekkel szemben. Egyesek ezt az EU „stabilitási demokrácia megközelítésének” nevezik, amelynek lényege, hogy a geopolitikai stabilitásért cserébe eltűri a demokratikus visszalépéseket.
Ez a kritika gyakran éri Vučić kormányát. Ellenzői szerint korlátozza a média szabadságát, aláássa a jogállamiságot, és engedi a korrupció burjánzását. A Szerbia demokratikus pályájával kapcsolatos aggodalmak ellenére az EU továbbra is mélyíti gazdasági kapcsolatait az országgal, például a korábban említett, Franciaországgal és Németországgal kötött megállapodások révén.
Jogvédő csoportok évek óta aggodalmaskodnak a szerbiai demokratikus normák eróziója miatt. A Freedom House legutóbbi jelentése „részben szabadnak” minősítette Szerbiát, és megállapította, hogy Vučić vezetése alatt nőtt a tekintélyelvűség irányába mutató tendencia. Bár a szerb kormány az országot gazdasági erőközpontként népszerűsíti, amely Európa egyik legmagasabb növekedési rátájával rendelkezik, Szerbiának tartós kihívásokkal kell szembenéznie, többek között az igazságszolgáltatásba való politikai beavatkozással, a korrupcióval és a bürokrácia hiányosságaival.
Belpolitikailag Vučićnak sikerült megszilárdítania az irányítást Szerbiában, és sikerrel járt ott, ahol elődje, Slobodan Milošević elbukott. Míg Miloševićet a jugoszláv háborúkban való részvétele miatt széles körben páriának tekintették, addig Vučić stabilizáló figuraként tüntette fel magát a Balkánon. Ennek keretén belül állt be a nacionalista ügyek mögé is, és ezért támogatta Milorad Dodik boszniai szerb vezetőt, tovább szilárdítva ezzel pozícióját.
A nyugathoz csak gazdasági érdek fűzi
Annak ellenére, hogy Szerbia kereskedelmének 70 százalékát az EU-val bonyolítja le, Brüsszelben sokan továbbra sem biztosak Vučić hosszú távú szándékaiban. Szerbia EU-csatlakozási törekvését gyakran inkább gazdasági szükségszerűségnek tekintik, mintsem az EU értékei és elvei iránti valódi elkötelezettségnek.
Vučić stratégiája az, hogy hazai és nemzetközi szövetségeseit bizonytalanságban tartsa, elkerülve a teljes igazodást bármelyik oldalhoz is. Ez abban nyilvánul, hogy hajlandó látszólag ellentmondásos politikát folytatni, például lítiumbányákat fejleszteni a nyugati országokkal, közben pedig kormányellenes tüntetések támogatásával vádolni őket. Megközelítése miatt egy politikai zsonglőrhöz hasonlítják, aki folyamatosan egyensúlyoz a különböző érdekek között, hogy hatalmon maradjon.
Öncélú zsonglőrködés
Az a tény, hogy Vučić képes volt fenntartani ezt az egyensúlyozást, viszonylag stabil helyzetben tartotta Szerbiát, ugyanakkor azzal a kockázattal is jár, hogy bizalmatlanságot kelt Szerbia nemzetközi partnerei körében. Ivan Krastev, a Liberális Stratégiák Központjának munkatársa megjegyezte, hogy bár az el nem kötelezett magatartás pragmatikus lehet, ugyanakkor sebezhetővé teszi Szerbiát abban a tekintetben, hogy elveszíti szövetségesei bizalmát.
Úgy tűnik, Vučić számára a végső cél a hatalom, és politikai manőverezései olyan stratégiát használ, amely mind belföldön, mind nemzetközi szinten pozíciójának megőrzését szolgálja. Kurt Volker szerint Vučić számára a hatalomban maradás és az egymással versengő érdekekkel való folyamatos zsonglőrködés önérdekeket szolgál. Bár rövid távon látszólag az ország is hasznot húz a szerepéből, ennek a magatartásnak a következményei a későbbiekben még okozhatnak meglepetést.