A sarki fénynek van egy sötét oldala, a NASA riadót fúj
A sarki fény az egyik leglátványosabb légköri jelenség a Földön. Egyesek számára életük álma, hogy legalább egyszer láthassák, de a sarki fénynek van egy sötét oldala is. A színes fények tánca az égen veszélyeket rejt az emberre és az általa épített infrastruktúrára nézve.
Erre a felfedezésre jutottak a NASA tudósai, akik a Frontiers in Astronomy and Space Sciences című szaklapban írtak róla. Különböző tanulmányok már egy ideje kimutatták, hogy a földi elektromos hálózatot és a műholdakat is érintik a nagy geomágneses viharok, de most már a gázvezetékeket és a tenger alatti kábeleket is. Az északi fény lerövidíti a fűtést és az áramellátást világszerte biztosító csővezetékek élettartamát. Minél intenzívebb, annál nagyobb a kockázat, de még a leggyengébbeket sem szabad alábecsülni.
Dr. Denny Oliveira, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa kifejtette: „A sarki fényt és a geomágneses áramlatokat hasonló űridőjárási tényezők okozzák. A sarki fény egy vizuális figyelmeztetés arra, hogy az űrben lévő elektromos áramlatok más, geomágneses eredetű áramlatokat generálhatnak a Föld felszínén”.
A legutóbbi intenzív geomágneses vihar májusban volt. Még a Föld legelképzelhetetlenebb helyein is sikerült a szerencséseknek látniuk – Magyarországon is- , de kevés okuk van az örömre. A jelenséget tudósok az elmúlt két évtized legerősebbjének nevezték. Az Oliveira által felidézett utolsó súlyos esemény 1989-re nyúlik vissza: „Egy súlyos geomágneses vihar után a kanadai Hydro-Quebec rendszere csaknem kilenc órára leállt, és emberek milliói maradtak áram nélkül.”
A NASA sürgette az áramszolgáltatókat, hogy tegyék hozzáférhetővé adataikat, hogy a tudósok tanulmányozhassák azokat, mivel jelenleg túl kevés adat van a birtokukban, amelyeket csak a finnországi Mäntsäläben rögzítettek.
Mi az a sarki fény, hol és mikor lehet látni?
Ha látjuk, úgy tűnik, mintha egy festő műve lenne. Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak, így fényt bocsátanak ki különböző színekben.
A színek a légkörben lévő gázoktól, azok elektromos állapotától és a részecskék energiájától függnek. A jelenséget többnyire az északi országokban lehet megfigyelni – Grönland, Izland, Alaszka, Észak-Kanada, Oroszország, Norvégia, Svédország és Finnország – a legutóbbit viszont Magyarországon, sőt még Olaszországban is lehetett látni. Tavasszal és ősszel lehet a legnagyobb eséllyel sarki fényt szemügyre venni.