Párizsban az elit elleni forradalom magvait vetik el a gazdák
Brüsszel klímaváltozással kapcsolatos törekvései és Ukrajna támogatása fontosabbnak tűnik, mint az országot ténylegesen tápláló emberek.
A francia kormány azon fáradozik, hogy eltüntesse a traktorokat az ország főútjairól. A francia állampolgárok 89%-a támogatja a tiltakozó gazdákat – derül ki az Odoxa új közvélemény-kutatásából.
Újabb francia forradalom a láthatáron?
Franciaország is csatlakozik a mozgalomhoz, amely már az EU közel 20%-át érinti. A 27 országból ötben a gazdák konvojokat állítottak fele és blokád alá vontak főbb utakat. A lengyel, román, német és holland gazdákhoz most csatlakoztak a forradalom szinonimájává vált országból származó társaik is. Egy konkrét incidens Franciaországban éppen most indította el a születőben lévő mozgalmat.
Alexandra Sonacot, a 35 éves dél-franciaországi szarvasmarha- és kukoricatermelőt és négy családtagja közül hármat elgázolt egy autó nemrégiben egy Toulouse melletti, mezőgazdasági termelők által lezárt autópálya-blokádnál. Sonac és 12 éves lánya életét vesztette, míg férje az intenzív osztályon fekszik. Az esetet még vizsgálják, de hogy az esetet tetézze, a jármű három örmény utasa a jelentések szerint kiutasítási parancs hatálya alatt állt.
A szimbolizmus itt nyilvánvaló. A kormány gazdasági elnyomásának ellenálló farmert megölte valaki, aki a kormány hanygságának előnyeit élvezte. A legutóbbi statisztikák szerint Franciaország 2015 és 2021 között a kiutasítási határozatok mindössze 12%-át hajtotta végre. Ez az egyik legalacsonyabb arány Európában.
A francia gazdák panaszai megegyeznek, uniós társaik panaszaival. Haragszanak saját kormányaikra, mert a választott tisztségviselők ragaszkodtak ahhoz a kényszerzubbonyhoz, amelyet a meg nem választott brüsszeli technokrata zsarnokok és felülről irányított, ideológiailag vezérelt politikájuk kényszerített rájuk. Többek közt ezért tépték szét és égették el a francia gazdák ugyanazt az uniós zászlót, amelyet Emmanuel Macron használ különböző megjelenései alkalmával a francia trikolór mellé helyezve.
Bajban a blokk
A mezőgazdasági termelőknek az egész blokkban hasonló követeléseik vannak. Tisztességes energia árat akarnak, miközben az EU költséges klímapolitikát vezetett be. Ukrajna miatt úgy döntött, hogy megsemmisíti az olcsó orosz gázellátást is, amely Európa gazdaságát hajtotta. Aztán – ismét Ukrajna kedvéért – úgy döntöttek, hogy feloldják az Ukrajnából származó árukra és szolgáltatásokra kivetett import vámot. Utat nyitva ezzel, hogy az EU-t elárasszák a helyi szolgáltatókat alulmúló kamionosok, és az ugyancsak alulmúló mezőgazdasági termékek.
Ezek nagy része még az uniós szabványoknak sem felelnek meg, míg az európai gazdáknak saját költségükön kell megfelelniük. A gazdák nem alamizsnát akarnak, azt akarják, hogy a kormányok hagyjanak fel az egyre súlyosabb adókkal, amelyekkel az állandóan rosszul megválasztott prioritásaik miatt kiürült államkasszákat akarják feltölteni. Ezen kívűl nemzeti kormányaik védjék meg érdekeiket, és ne helyettesítsék olcsó külföldi importtal őket. Olyan végtelen szabadkereskedelmi megállapodások révén, amelyek gazdái nem ugyanazon szabályozási elv szerint működnek. Brüsszel arra kényszeríti a tagállamokat (különösen Hollandiát), hogy vásárolják fel azokat a gazdaságokat, amelyek szarvasmarha-hulladékai nem szolgálják az éghajlat-változási politikáját.
Európa forrong
Nem meglepő, hogy az átlagemberek is szimpatizálnak. Nekik is elegük van abból, hogy a hozzá nem értő kormányuk fehér kesztyűként szolgál Brüsszel vasöklének. Látják, hogy a gáz- és áram költségeik folyamatosan emelkednek, és a vásárlóerejük csökken. Miközben a francia védelmi miniszter arról beszél, hogy az ukrajnai konfliktus, jó ürügyként szolgált arra, hogy Európa átcsoportosítsa a vagyont az emberektől az elithez. Amely újabb lehetőség a hadiipari komplexum számára. És amikor a francia nemzetgyűlés a héten jóváhagyta saját maga számára a saját juttatásainak havi 300 eurós (327 dolláros) emelését, azért hogy ellensúlyozza az átlag polgárokat összeroppantó inflációt, ez egy újabb példája a teljes inkompetenciának.
Január 24-én délután a délnyugat-franciaországi Agen prefektúrája előtt egy hatalmas gumi- és trágya sort gyújtottak fel dühös francia gazdák. A jelenlévő gazdák egy része elítélte a lépést, mások támogatásukról adtak hangot. De abban mindannyian egyetértettek, hogy elegük van. Ami még sokatmondóbb, hogy a helyszínre érkező rendőrök és tűzoltók is késlekedtek reagálni, mivel a füst majdnem a szomszédos, a francia állam szimbólumának tekintett épület magasságáig terjedt. Úgy tűnik, hogy még az állami intézményeket kiszolgáló, első vonalbeli dolgozóknak is kezd elegük lenni az elitből. És nem csak Európában, hanem máshol is Nyugaton.
A kanadai bíró döntése
A kanadai szabadságkonvoj kamionosai és támogatóik ezen a héten a kanadai szövetségi bíróságon kaptak igazat, amikor egy bíró úgy döntött, hogy Justin Trudeau miniszterelnök kormánya megsértette az alapvető szabadságjogokat. A veszélyhelyzeti törvény segítségül hívása a kormány Covid-szabályai ellen tiltakozókkal szemben, az alapvető jogok megsértésének tekinthető. Az a tény, hogy a kormány a tiltakozás elleni elrettentésként elrendelte a bankszámlák zárolását, az első jelnek kellett volna lennie a növekvő tekintélyelvűségre. Úgy tűnik azonban, hogy egy szövetségi bíró kellett ahhoz, hogy ez tisztázódjon.
A németeknél sem jobb a helyzet
A német gazdák és teherautósofőrök, akik a hónap elején konvojban indultak el az országon keresztül, Berlinben elmondták, hogy a Freedom Convoy inspirálta őket. A német kormány által kivetett újabb adók ellen tiltakoztak, amelyekkel a mezőgazdasági járműveik üzemanyagául szolgáló gázolajat sújtják. Amely amúgy is drága a kormány elhibázott energiapolitikája miatt, és amelyet a fosszilis tüzelőanyagok és az olcsó oroszországi gáz ideológiai alapon fakadó ellenzése vezérel. Mind a szabadságkonvoj, mind a farmerek esetében a kormánytisztviselők groteszk kísérletei, hogy a tüntetőket valamiféle jobboldali radikálisoknak állítsák be az a célt szolgálja, hogy az elit réteget felmentse a felelősség alól. A lakosság körében azonban ezek az erőfeszítések kudarcot vallottak.
A kamionosok, pékek, diákok, tűzoltók és rendőrök máris a szolidaritás jeleit mutatják a gazdákkal, akiket egy elsöprő csendes többség támogat. Ezek a nemzeti mozgalmak Európa- és világszerte is egy emberként állnak az ügy mellé. A nagygazdaságok és kisgazdaságok, illetve a jobboldal és a baloldal szembeállításával történő megosztottságot szorgalmazó kísérletek kudarcot vallottak.
Ez egy tekintélyelvű globális kormányzás, amely káoszt szít, az átlagpolgárok érdekeitől egyre távolodó “különleges“ érdekeket szolgál ki. A kormányok semmiféle bűvészkedése nem fogja elfojtani a növekvő nyugtalanságot. Csak a polgáraikkal való kapcsolatuk mély és alapvető újragondolásával és érdekeik kizárólagos védelmével oldható meg.