Összeomlott Kína? Áramhiánnyal küszködik az állam, mit jelentsen ez?
Brutális csapást mért Kínára a szélsőséges időjárás, a magas energiaigény, valamint a szénfogyasztás korlátozása: az egész államot áramhiány sújtja. A szomorú igazság pedig, hogy a probléma még akár hónapokig eltarthat, és természetesen ismét a gazdaság újraindítása és a globális kereskedelem fogja húzni a rövidebbet.
Az áramhiány Kína legfontosabb tartományait érinti, melyek nem mellesleg a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen motorjai. Kuangtung régiója például, mely a helyi GDP csaknem 10 százalékát adja, már több mint egy hónapja áramfogyasztásának korlátozására kényszerült, ráadásul számos üzemének hetente napokig le kell állnia. A helyi hatóságok pedig úgy számolnak, hogy akár még az év végéig is megszorításokra lesz szükség. Mindez további 9 tartományt is érinti, többek között Jüannt, Guangxi-t, valamint Zheijang-ot is.
2011 óta egyébként Kína most először kell szembenézzen ekkora lélegzetvételű áramhiánnyal. Abban az évben az aszályok jelenléte és a szénárak fokozatos növekedése kényszerítette térdre az államot, és 17 régió kényszerült visszaszorítani áramfogyasztását. Az erőművek ugyanis nem igazán szívlelik a drágaságot és egyszerűen leállítják üzemeiket.
Problémák kereszttüzében
Ami a koronavírust illeti, Kína gazdasági szempontból igencsak megérezte a válság következményeit. Az áramhiány pedig további gondokat okozhat a globális ellátási láncoknak, és leállíthatja a gazdaság amúgy is törékeny fellendülését. A villamos energia hiánya ugyanis a gazdaság gyakorlatilag kivétel nélkül minden ágát érinti, így a vállalatok kézzel-lábbal kapálóznak a túlélésért. A probléma tehát egyáltalán nem elhanyagolható, Jünnan tartományában például mindez még egyes fémtípusok, köztük az almumínium és az ón mennyiségének csökkenéséhez is vezetett. A szállítási idők fokozatos növekedése, a késedelmek és a forgalmi dugók pedig még kevesebb teret biztosítanak a várva várt fellendülésre.
A szakértők az áramhiányt a nagy energiaigény mellett a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának is tulajdonítják. Az egyes területeken ugyanis a rendkívüli hőség megnövelte az áramigényt, mivel az emberek több légkondicionálást vesznek igénybe. A vízerőműveket pedig továbbra is az aszály akadályozza működésükben, és a szénfogyasztás, mely az energiatermelés 60 százalékát teszi ki, még mindig nagyobb a kelleténél.
Ebben az évben tehát Kínának nem csak a koronavírus tett keresztbe, az extrém időjárási jelenségek és a magas energiaigény ismét a szénerőműveket veszik célkeresztbe. Kína az utóbbi időben már egyébként el kezdett kacsingatni a szén-dixoid-mentes jövő felé, mindez azonban szakértők szerint a szén áramelkedéshez és további konfliktusokhoz vezethet.