Oroszországot 2026-ra katonai összeomlás fenyegeti?
Ukrajna Oroszországgal vívott háborúja az utolsó szakaszába léphet, a háború 2025 végére vagy 2026 elejére potenciálisan véget érhet, legalábbis Kyrylo Budanov, az ukrán hírszerzési igazgatóság vezetője szerint. Budanov ezt a hírszerzési adatokon alapuló előrejelzést az évente megrendezett jaltai európai stratégiai találkozón osztotta meg.
Mivel a kezdeti orosz invázióból állóháború lett, az ellenség harci hajlandóságának, erőforrásainak és a veszteségek pótlására való képességének megértése kritikus fontosságúvá válik a háború pályájának kiszámításához. A Budanov által közölt és szakértői elemzésekkel alátámasztott konkrét számok tényszerű tartalommal töltik meg a vitát. Ez még értékesebbé teszi előrejelzését.
Az orosz katonai termelés
Bármely kimerítő és hosszú háború végső soron a társadalmi kitartás, a hadigazdaság, a diplomácia és a veszteségek pótlásának képességén alapszik. Ahogy a háború elhúzódik, ezek a problémák fokozódnak. Ezek az egyik felet közelebb viszik ahhoz a fordulóponthoz, ahol a háború folytatása már rontja a helyzetét. A katonai termelés és a veszteségek pótlásának képessége a háború kézzelfogható, jól kiszámítható és előre jelezhető tényezői közé tartozik.
Budanov beszélgetésének egyik figyelemre méltó pontja volt Oroszország terve, hogy 2024-re 149 darab T-90M harckocsit fog gyártani. Első pillantásra a Warspotting nyílt forráskódú hírszerzési platform adatai szerint Oroszország idén körülbelül 47 T-90M harckocsit veszített el. Ez a szám jelentősen alacsonyabb, mint a tervezett termelés. Ez csábítóan arra a feltételezésre épülhet, hogy Oroszország harckocsigyártása lépést tart a harctéri veszteségekkel. Ez azonban csak egy felületes értékelés; a valóság Oroszország számára sokkal rosszabb.
Oroszország nagymértékben támaszkodik a régebbi harckocsik, például a T-72, T-62 és T-55/54 típusok felújítására a szovjet korszakból származó készleteiből. A jelenlegi harckocsiparkjának nagy része a harctéren a ma már nem gyártott harckocsikra támaszkodik. Bár ez lehetővé tette Oroszország számára, hogy megőrizze a fejlettebb harckocsikat, mint például a T-90M, Oroszország szovjet tartalékai gyorsan fogynak, és a harckocsipark erőteljesen csökken.
Az OSINT elemzője, @Highmarsed, aki nyomon követi a műholdfelvételeken a tárolókat és megosztja az X-en is a meglátásait, részletesebb értékelést ad. Jelentése szerint 2024. július 6-ig Oroszország T-55-ös állománya 31%-kal, T-62-eseké 37%-kal, T-80B-ké 79%-kal csökkent. A T-72-esekből pedig csak 9%-ot vontak ki a raktárakból. Bár ezek a számok nem pontosak, de jó képet adnak Oroszország harckocsitartalékainak gyors kimerüléséről.
Emellett az elemzők, aki nyomon követik a harctéri veszteségeket, úgy becsülik, hogy 2024. október 4-ig az orosz erők 2023 óta több mint 539 harckocsit és összesen 1830 járművet (beleértve a tankokat is) veszítettek Pokrovszk (korábban Avdiivka) térségében. Ezek a számok messze meghaladják Oroszország jelenlegi harckocsigyártó kapacitását.
Nagyon sok harckocsit vesztettek a harctéren
Tekintettel arra, hogy Ukrajna teljes körű inváziójának kezdete óta Oroszország több mint 3000 harckocsit veszített el, Oroszország több harckocsit áldozott fel a háború oltárán, mint amennyi a háború előtti teljes aktív szolgálatban lévő harckocsiereje volt.
A Carnegie Endowment for International Peace által közzétett jelentés további részleteket közöl arról, hogy Oroszország várhatóan 2026-ra kimeríti a többszörös szovjet korszakból származó haditechnikai készleteit.
Az orosz légierő veszteségeinek pótlása is egyértelmű kihívást jelent. Egyes régebbi sugárhajtású repülőgéptípusok már nem állnak tömeggyártásban, és az új sugárhajtású repülőgépek gyártása is kevésbé látványos. Budanov például megjegyezte, hogy Oroszország 2024-re mindössze 14 Szu-57-es vadászgép gyártását tervezte.
Mindezek ellenére nem csak rossz hírek várnak Oroszország számára. Az Iszkander rakéták, különösen az Iszkander-M gyártása ugyanis jelentősen felgyorsult. Bár Budanov nem részletezte a pontos számokat, ez egybevág a helyszíni jelentésekkel, amelyek szerint Oroszország gyakran használja ezeket a rakétákat a támadásai során.
Ez komoly problémát jelent Ukrajna számára, mivel jelenleg nem tudja magát teljes mértékben megvédeni ezekkel a rakétákkal szemben. A korlátozott számú Patriot-rendszerek nem képesek teljes mértékben megvédeni a városokat és a teljes frontvonalat. Emellett maguk a ballisztikus rakéták is problémát jelentenek a legtöbb légvédelmi rendszer számára.
E fenyegetés enyhítéséhez többrétegű megközelítésre lesz szükség: a légvédelem létszámának növelésére, valamint észlelő és figyelmeztető rendszerekre. Ennek együtt kell járnia azzal, hogy Ukrajnának lehetővé kell tenni, hogy nyugati fegyverekkel csapást mérjen az orosz határon túlra. Olyan képességeket kell kifejleszteni, hogy ezeket a rakétatárolókat távolról semlegesíteni lehessen.
Sajnos ezek a tényezők nagymértékben a Nyugattól és annak hajlandóságától függenek, hogy fenntartsa a háborúba való befektetést – ami fölött Ukrajna csak korlátozottan rendelkezik.
De vajon Oroszország tovább tudja-e bővíteni a termelését?
Ugyanezen Carnegie Endowment jelentés szerint Oroszország haditechnikai eszközgyártása – a drónoktól eltekintve – 2024 elejére platójára jutott. További bővítés nem valószínű, hacsak nem épülnek új gyárak, vagy a kormány nem vállalja az export átmeneti leállításának vagy a gyártósorok leállításának jelentős kockázatát a meglévő létesítmények átállítása és korszerűsítése érdekében.
Oroszország jelenleg külföldi partnerei és szövetségesei segítségével próbálja áthidalni a termelési kapacitása és a frontvonal igénye közötti különbséget. Kyrylo Budanov szerint Észak-Korea Oroszország legnagyobb katonai partnere ebben a tekintetben, elsősorban a tüzérségi lövedékszállítások volumene miatt. Megjegyezte, hogy egy észak-koreai szállítmány megérkezése után 8-9 napon belül felerősödik a harc. Ez a hatás akár két hétig is eltart, ami közvetlen összefüggést mutat a tüzérségi szállítmányok és a harc intenzitása között.
Tekintettel arra, hogy Észak-Korea saját készleteiből is szállít Oroszországnak, bizonytalan, hogy Phenjan képes-e jelentősen növelni a termelést, hogy kielégítse Oroszország igényeit. Az sem világos, hogy Észak-Korea milyen mélyen hajlandó saját tüzérségi tartalékaiból meríteni. Különösen akkor, ha a Koreai-félszigeten továbbra is folyamatos a feszültség.
De mi a helyzet az ukrán oldalon?
A hazai ukrán gyártás is jelentős, és gyakran figyelmen kívül hagyták az ország saját háborús erőfeszítéseit. Míg a nyugati technológia nagy figyelmet kap politikai, diplomáciai és szakértői körökben, addig az ukrán hazai gyártás, fejlesztés és a saját fejlesztésű technológia skálázásának hatását alábecsülik.
Budanov tábornok elmagyarázta az ukrán nagy hatótávolságú dróncsapások jelentőségét mélyen Oroszországon belül, beleértve Moszkvát is. Ezek a csapások megingatták az orosz nép bizalmát. Aláásta azt a hitet, hogy a vezetésük végső biztonságot nyújt és biztosítja Oroszország katonai erejét.
A háború előrehaladtával egyre több, különböző társadalmi hátterű orosz kérdőjelezi meg, miért éri el a háború otthonaikat, és vajon vezetésük valóban meg tudja-e őrizni Oroszország háború előtti státuszát, mint félelmetes katonai hatalom, amely képes megvédeni állampolgárait.
De Ukrajna sikerei nem korlátozódnak a nagy hatótávolságú dróncsapásokra. Két másik kulcsfontosságú újítás is alakította a háború menetét.
Pilóta nélküli vízi járművek (tengeri drónok)
A hazai fejlesztésű tengeri drónok bevezetése Ukrajna meglepetésfegyverévé vált. Gyorsan alapvető haditengerészeti fegyverré fejlődött, és annak ellenére, hogy Ukrajnának nagyrészt nincs működőképes flottája van, sikerült megsemmisítenie Oroszország fekete-tengeri flottájának egynegyedét.
Ennél is fontosabb, hogy ezek a drónok megfosztották Oroszország haditengerészetét a szabad működés lehetőségétől. Az ukrán gabonahajók most sokkal biztonságosabban hajóznak. Ugyanis bármilyen blokád alá helyezési vagy támadási kísérlet azonnali és hatékony ukrán megtorlást kockáztat a Fekete-tengeren. Ez a képesség lehetővé tette Ukrajna számára, hogy megvédje tengeri érdekeit, miközben elrettenti az orosz akciókat a Fekete-tengeren.
Az FPV drónok száma a harctéren alig egy év alatt több tucatról több tízezerre emelkedett.
FPV drónok
Az FPV drónok – kis, 1000 dollár alatti árú, versenyszerű drónok, amelyek széles körű használata átformálta a harcteret. Ezek a drónok a páncélozott járművektől kezdve az előrenyomuló gyalogságon és felderítő drónokon át egészen a helikopterekig mindent képesek célba venni.
A 2023-as és a 2024-es év eleji tüzérségi hiány idején az FPV drónok kulcsfontosságú eszközzé váltak az arzenálban. Gyakran az ellenség nagyobb távolságból történő megtámadásának elsődleges eszközeként szolgáltak, amelyek akár 20 kilométeres távolságot is képesek voltak repülni.
Alulról jövő erőfeszítések, önkéntes szervezetek és némi kormányzati segítség révén Ukrajnának sikerült a drónok gyártását és a hozzájuk tartozó szabványosított lőszereket méretarányosan növelnie. Bár a drónokból továbbra is hiány van, és a katonai egységek számára történő beszerzésükben az állam nem vesz részt kellő mértékben, a harctéren lévő drónok száma alig egy év alatt tucatról több tízezerre emelkedett. Ezzel a a hadszíntér nélkülözhetetlen részévé váltak.
Az ukrán hazai termelésbe való befektetés és a nyugati országokkal közös projektek megvalósítása lehet az egyik leghatékonyabb út. Ez a megközelítés segíthet csökkenteni azokat a politikai kockázatokat és következményeket, amelyek az Oroszország mélyén nyugati rakétákkal történő csapásmérésre vonatkozó engedély megszerzésével kapcsolatosak. Ezt Ukrajna már önállóan is elérte, anélkül, hogy a nukleáris rakéták indításától való túlzott félelmet eredményezett volna.
Egy önellátó Ukrajna előnyösebb partnerei számára, és enyhíti a Nyugaton a saját fogyatkozó katonai készletei miatt kialakult politikai súrlódásokat. Ez segít Ukrajnának abban, hogy fontos szerepet vállaljon a változó biztonsági és geopolitikai környezetben. Ezzel Európa kulcsfontosságú partnereként szolgálhat a védelem területén. Bizonyított szakértelmével és termelési képességeivel Ukrajna együttműködési projektek révén szervesen hozzá fog járulni a nyugati védelmi erőfeszítésekhez.
Nem csak a katonaságról van szó
Mint Budanov tábornok megjegyzi, az orosz belső számítások szerint, ha Oroszország nem lép ki a háborúból a várt határidőn belül, akkor belátható időn belül – legalább 30 évig – nem lesz képes magáénak vallani a „szuperhatalmi” státuszt. Ehelyett legfeljebb regionális vezető szerepben reménykedhet.
A belső orosz elemzések szerint csak két szuperhatalom marad: az USA és Kína. A „Kína felemelkedése” és „Amerika dominanciája” néven emlegetett forgatókönyv szerint, Oroszországnak nem lesz helye a globális színtéren.
Ezt az előrejelzést nem kizárólag a haditermelési kihívások, hanem a romló pénzügyi és gazdasági helyzet, a lassuló növekedés és a várható visszaesések is vezérlik.
Pierre-Marie Meunier volt francia katonai hírszerző tiszt az orosz központi bank 2023-as adatait elemezve rávilágít az orosz export erőteljes visszaesésére. Az áru- és szolgáltatásexport 29%-kal, illetve 17%-kal csökkent 2022 és 2023 között, míg az import 10%-kal, az export pedig 5%-kal nőtt, ami a külkereskedelmi többlet erőteljes csökkenését eredményezte. 2024 szeptemberében Oroszország 19%-ra emelte az irányadó kamatlábat, az infláció pedig meghaladta a 7%-ot.
Meunier komor képet fest: egy olyan országban, ahol a lakosság több mint fele állami támogatásokra szorul, ahol a szegénységi ráta 2021-ben meghaladta a 13%-ot (még a nyugatiaknál jóval alacsonyabb szegénységi küszöbértékek mellett is), és ahol az oroszok 62%-ának nincsenek megtakarításai vagy olyan eszközei, amelyekből az alapvető szükségleteknél többet megengedhetne magának, Oroszországot hosszú távú gazdasági válság fenyegeti. Ez a Szovjetunió bukását megelőző válságra emlékeztethet.
Joggal mondhatjuk, hogy a szankciók ugyan nem állították meg a háborút, de lassan megfojtják Oroszországot, és egyre nehezebbé teszik a háború következményeinek kezelését.
Ezek a növekvő problémák potenciális alapot teremtenek a jövőbeli tárgyalásokhoz, amelyeket Zelenszkij elnök a 2024 novemberére tervezett békecsúcson keresztül kíván kihasználni, mivel diplomáciai megoldásra törekszik.
A Budanov tábornok által javasolt ütemterv azonban reálisabbnak bizonyulhat, mint a novemberi tárgyalások, amiben fontos szerepet játszik a kurszki helyzet.
A kurszki tényező
Ukrajna sikeres kurszki bevonulása után az orosz politikai elit új problémával néz szembe. Ha tárgyalásokra kerül sor, Oroszország nem az erő pozíciójából lép be: egy autokratikus rezsim gyengébbnek tűnik, ha tárgyalásra kényszerül a saját területéről. Minden rezsim keresné a módját, hogy elkerülje, hogy belsőleg gyengének vagy inkompetensnek tekintsék, így Oroszország megpróbál majd kedvezőbb pozícióból belépni a tárgyalásokba.
Kékkel jelöltük Ukrajna ellenőrzését az orosz terület felett a Kurszki területen, 2024. október 21-től. Hitel: Deepstatemap
Ez azt sugallja, hogy Oroszország vonakodhat attól, hogy novemberben komolyan részt vegyen a tárgyalásokban, és valószínűleg addig késleltetni fog minden érdemi tárgyalást, amíg megkísérlik Kurszk visszafoglalását. Miközben Oroszország jelenleg azon fáradozik, hogy kiszorítsa az ukrán erőket a területről, folyamatosan növelik a csapatokat, felkészülve egy nagyobb hadműveletre a közeljövőben.
Bár logikus, ez a forgatókönyv komoly kockázatokat hordoz a Kreml számára: ha nem sikerül visszafoglalni Kurszkot, az tovább ronthatja Putyin imázsát, mint olyan vezetőét, aki nemcsak hogy nem tudta megvédeni az orosz területet, de még tárgyalni is kénytelen volt róla. Az erős orosz hadsereg állami propagandája ellenére az, hogy képtelen visszaszerezni ezeket a területeket, aláásná a belső imázsát. Kurszk visszafoglalásának kudarca komoly kockázatot jelenthet a Kreml számára, mivel alááshatja Putyin belső megítélését.
Másrészt figyelembe kell vennünk azt a lehetőséget, hogy Kurszk jelentőségét és az orosz elitre és társadalomra gyakorolt hatását talán túlbecsülik. Lehet, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyják, amíg a helyzet elfogadott és irreleváns ténnyé nem válik, és Kurszk kisebb tényezővé válik az orosz döntéshozatalban.
Ez különösen akkor lenne igaz, ha Putyin folyamatos nyereséget tud felmutatni Donbászban, tovább nyomulva ukrán területre, és elterelve a figyelmet a máshol elszenvedett veszteségekről.
Putyin lehet teljesen máshogy értékeli a helyzetet
A járművek alacsony száma és a gazdasági nehézségek talán nem elegendőek ahhoz, hogy Putyint a háború befejezésére kényszerítsék. Hiszen az invázió kezdete előtt sok személy, sőt néhány hivatásos elemző is megkérdőjelezte Oroszország szándékait kizárólag a határon állomásozó csapatok száma alapján. Arra a következtetésre jutottak, hogy az erők nem elegendők Ukrajna bevételéhez, ezért úgy vélték, Putyin nem folytatja az inváziót.
Most a frontvonalak erős kiaknázásával és a rakétacsapások folytatásával Ukrajnát bizonytalanságban tarthatja – túl veszélyes addig minden ahhoz, hogy a normális élet vagy az üzleti működés helyreálljon.
Alacsony intenzitású harcokkal és csökkentett katonai kiadásokkal Putyin képes lehet elhúzni a háborút, sokkal tovább egyensúlyozva a háború és a gazdaság között, miközben a lehető legjobb tárgyalási feltételekre vár.
Ez nem teljesen irreális, tekintettel arra, hogy Európa kereskedelme Oroszország szomszédaival, különösen Közép-Ázsiában, az egekbe szökött. Ez a tendencia arra utal, hogy Oroszország megtalálhatja az utat a gazdasági összeomlás elkerülésére, és demográfiai előnyének kihasználásával alacsonyabb intenzitással folytathatja a háborút.
Putyin abból a feltételezésből indul ki, hogy a nyugati vezetőkből hiányzik az elhatározás, hogy továbbra is segítsenek Ukrajnának. Putyin nagyon tisztában van a Nyugat háborús fáradtságával. Abból a feltételezésből indulhat ki, hogy a nyugati vezetőkből hiányozhat az elszántság és az ösztönzés az Ukrajnának nyújtott segélyek magas szintjének fenntartásához.
A külföldi segítségnyújtás gyakran népszerűtlen kérdés a belpolitikában, gyakori célpontjává válik az ellenzéki pártoknak, amelyek azzal vádolják a kormányt, hogy a külföldi kiadásokat helyezi előtérbe az olyan sürgető hazai problémákkal szemben, mint az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra.
Mindazonáltal mindannyian egyetértünk abban, hogy ha a háború nem ér véget, valószínűleg csökkenni fog annak intenzitása. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnának hosszú távú cselekvési tervre van szüksége. Legyen szó egy lehetséges második invázióra való felkészülésről vagy egy alacsony intenzitású háború fenntartásáról.
Ez a cikk az EuroMaidan Press portálon megjelent írás alapján készült.