Érkeznek az örökéletű blokkláncok? A legújabb adattárolási technológiának köszönhetően megvalósítható!
Első blikkre eszementnek tűnhet az örökéletű blokkláncok koncepciója, de igenis kivitelezhető az ötlet és hasznosabb mint gondolnánk. A mai technológia lehetővé teszi, hogy több ezer évig megőrizzük az adatokat nulla energiafelhasználás mellett, a jövő technológiája pedig biztosíthatja, hogy Satoshi víziója örökké fennmaradjon.
A hosszú távú adattárolást érintő innovációk képezhetik az alapját a megmásíthatatlan digitális főkönyvek kifejlesztésének, amelyek képesek évmilliókig tárolni az adatokat áramellátás nélkül – más szóval örökéletű blokkláncok.
A blokklánc technológia lényege, hogy az adatok bizonyíthatóan nagyobb biztonságban vannak egy decentralizált főkönyvben, mint egy központi szerveren.
A blokkláncok használatának széles körű elterjedése az egész világgazdaságot képes lehet megreformálni. Az adattárolás módozatainak megújítása mellett számos más ágazatra is kiterjed a technológia. Többek között a teljes ellátási láncot is megváltoztathatják majd a blokkláncok.
Egy áramszünet esetén, amit például az elektromos hálózat meghibásodása idézhet elő, a főkönyv mindaddig biztonságban marad, amíg máshol vannak még működő csomópontok. Ezzel szemben egy központi szerver csak addig képes adatokat tárolni és kiszolgálni, amíg áram alatt van.
Nem kell amiatt sem aggódni, hogy elmegy az áram és például a banki adatok elvesznek. A modern számítógépes rendszerek általában automatikus biztonsági mentésekkel működnek, amelyek szükség esetén hónapokig vagy akár évekig is képesek biztosítani az adatok megőrzését.
Ez felveti a kérdést: mi történik a blokkláncokkal, ha minden csomópontban elmegy az áram? Ha elképzeljük azt a forgatókönyvet, miszerint az áramszolgáltatás visszatér és minden folytatódik a normális kerékvágásban, akkor a blokklánc értelemszerűen folytatja a további tranzakciók rögzítését. De mi van akkor, ha az áram sosem jön vissza?
Mi lesz az adatainkkal, ha kihal az emberiség?
Abban az esetben, ha az emberi faj – bármilyen okból – kihalna, adataink nagy része velünk együtt pusztulna el. Évszázadok alatt az olyan sérülékeny adattárolók, mint a könyvek és a mágnesszalagok, teljesen tönkremennének.
Évezredek múlva digitálisan tárolt adataink nagy része valószínűleg visszaállíthatatlan lenne. Ha el tudjuk képzelni, hogy a Föld évmilliókig hidegen és magányosan forogna, mielőtt újraindulna a folyamat és újra életet teremtene (vagy földönkívüliek jelennének meg), akkor csak az extrém hosszú távú tárolási megoldásokban tárolt adatok léteznének még.
A jövő emberei és/vagy az idegenek szerencséjére már most is rendelkezünk olyan technológiával, amely lehetővé teszi az adatok rendkívül hosszú ideig történő megőrzését. Két példa erre a DNS-tárolás, amely az adatokkal kódolt mesterséges fosszíliák létrehozását jelenti, valamint a „Ceramic Nano Memory”, az adatok üvegen történő tárolásának módszere, amely elméletileg lehetővé teszi, hogy az adatok örökre kódolva maradjanak, anélkül, hogy a lebomlás lehetősége fennállna.
Bár egyiket sem kifejezetten arra tervezték, hogy egy blokklánc-hálózat részeként működjön, mindkettőt használták már fontos adatok tárolására az utókor számára. Ennek szellemében lenne értelme a Bitcoin fehér könyvét és más fontos dokumentumokat egy mesterséges kövület és/vagy memóriaszilánkba helyezni. Ez bepillantást engedne a jövő lényeinek a technológiánkba.