Rekordot döntött a korallok növekedése a Nagy-korallzátonyon – de ennek nem mindenki örül
Jelentések szerint 2023-2024-ben a korallok számának jelentős növekedése volt tapasztalható az ausztrál Nagy-korallzátony területén. Ez a harmadik rekordév zsinórban, ami erős növekedést mutatott.
Növekedés tapasztalható a Nagy-korallzátony területén
Az 2500 km hosszú zátony szinte minden részén, a melegebb északi vizektől a hűvösebb déli körülményekig, a koralltelepek egyre nagyobb területet fednek le a részletes megfigyelések kezdete óta.
A rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy a tavalyi nyereség szemet gyönyörködtetően nagy volt. Az északi részen a kemény korallborítás 35,8%-ról 39,5%-ra ugrott, a középső területen 30,7%-ról 34%-ra, míg délen 34%-ról 39,1%-ra emelkedett. A jelentés az Australian Institute of Marine Science (AIMS), tehát az ausztrál tengerbiológiai intézet által 2023 augusztusa és 2024 júniusa között zajló kemény koralltakaró zátonyok megfigyelésének eredménye. A kemény korallborítás százalékos aránya a zátonyok állapotának szokásos mértéke. Ezt használják a tudósok a zátony mérésére, mert egyszerű és megbízható eredményt ad a zátonyok egészségi állapotáról. Az AIMS hasonló jelentéseket tett közzé az elmúlt 38 évben is.
Nem számol be a hírről a Nature, sőt?!
A mainstream média nem csapott le a hírre. Sőt, figyelmen kívül hagyva az eseményeket érdekes módon a Nature legutolsó cikke a témában inkább arra fókuszál, hogy a klímaváltozás egzisztenciális fenyegetést jelent a korallzátony számára. Az egzisztenciális fenyegetés most valóra vált – jelentette a Guardian is. Pedig a valóság ettől távol van.
A rekord korallnövekedés első két évében a narratívák által vezérelt mainstream média figyelmen kívül hagyta a sztorit.
Idén azonban – állítják a gyanakvók – tenni kellett már valamit, hogy tompítsák a megdöbbentő emelkedésről szóló híreket. A segítség meg is érkezett a Nature magazinban nemrég megjelent cikk formájában, amely hőmérséklet-mérések és éghajlati modellek alapján azt sugallja, hogy a hatalmas zátonyok környékén az elmúlt 400 év legmagasabb hőmérséklete mérhető most. Ez az időszak korall szempontból valójában egy szempillantás, tekintettel arra, hogy a korallok több száz millió éve léteznek. Átvészeltek olyan időszakokat is, amikor a hőmérséklet és a légkör szén-dioxid-tartalma jelentősen eltért a maitól. Mindazonáltal ez a helyzet állítólagos egzisztenciális fenyegetést jelent. Annak ellenére, hogy köztudott, hogy a szubtrópusi korallok 24 °C és 32 °C között fejlődnek, és valójában úgy tűnik, gyorsabban nőnek a melegebb vizekben.
A természetes kifehéredés, amikor a korall kiűzi az algákat és kifehéredik, átmeneti helyi hőmérséklet-változások esetén fordulhat elő. De a sokéves tudományos megfigyelések bizonyítékai arra utalnak, hogy a korallok gyorsan helyreállnak egy ilyen időszak után, ami ráadásul gyakran előfordul. A vízhőmérséklet hosszú távú változásai – a korallok optimális körülményeihez képest kis változás – nem jelentenek veszélyt. Azonban sokan mégis a kifehéredési eseményekre koncentrálnak, hogy figyelmeztessenek a közelgő az ökológiai összeomlásra. A The Guardian a közelmúltban, nyolc év alatt már ötödik tömeges kifehéredésről számolt be a zátonyon. Ennek oka szerintük nem lehet más, mint a globális felmelegedés. Olvasói pedig homályban maradnak azzal kapcsolatban, hogy ez hogyan kapcsolódik a legutóbbi rekordnövekedéshez.
Egy évtizednyi tömeges fehéredés, amely a médiában jól megszokott katasztrófahangulatnak megfelel, úgy tűnik, nem tett sok kárt az északi korallzátony közelmúltbeli növekedésében.
Vagy a központi zátonyon…
Vagy a délin…
Éghajlatváltozás a felelős mindenért
A legfrissebb AIMS-jelentést katasztófakén olvasni azért nehéz. Pedig természetesen mindez is az éghajlat változásainak köszönhető, amelyeket állítólag az emberi tevékenység okoz.
Az elmélet szerint az éghajlatváltozás egyre gyakoribb és hosszabb ideig tartó tengeri hőhullámokat fog okozni, ami kétségtelenül egy klímamodell terméke. Általában azt feltételezik, hogy ezek a hőhullámok és a tömeges kifehéredés ritka volt az 1990-es évek előtt, bár hogy honnan tudhatja ezt valaki, az rejtély. A részletes megfigyelések és hőmérséklet-felvételek alig nyúlnak vissza néhány évtizedre.
Ahogy az az államilag finanszírozott műveleteknél lenni szokott, a politikai üzenet soha nincs messze a felszíntől. Így megtudhatjuk például, hogy
…a korallzátonyok túlélése a stresszes körülmények között az üvegházhatást okozó globális kibocsátások csökkentését igényli a hőmérséklet stabilizálása érdekében… és olyan beavatkozások kidolgozását igényli, amelyek segítik a zátonyokat alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz és felépülni azokból.
Ez utóbbi javaslat kétségtelenül nagy összegeket igényel az adófizetőktől, hogy fedezze a nagyszerű munka költségeit.
Nem mindenki szorong a klímaváltozástól
A kiváló tudós, Dr. Peter Ridd 40 éven keresztül tanulmányozta a Nagy-korallzátonyt, és ő is megjegyzi [pdf], hogy a korallok száma robbanás szerűen megnőtt az elmúlt években. Ridd szerint a világ legnagyobb rendszerének mind a 3000 zátonyában található korall.
„Egyetlen zátony vagy akár egyetlen zátonyfaj sem veszett el a britek letelepedés óta” – számol be.
A fehérítés hatását a média és egyes tudományos szervezetek rutinszerűen eltúlozzák – vette észre Ridd is.
Véleménye szerint a közvéleményt becsapják a zátony kapcsán.
„Hogy ez hogyan és miért történik, az komoly kérdés a zátonyt vizsgáló tudományos közösség számára, amely érzelmeket, ideológiát és nyers önérdeket sem rest elfogadni a finanszírozás fenntartása érdekében” – jegyzi meg Peter Ridd.