Nemzetközi Valutalap: a kriptopénzek csökkenthetik a központi banki fizetőeszközök iránti igényt
A 2008-as globális pénzügyi válság fényében a bitcoin és más kriptopénzek feltalálása sokakat arra késztetett, hogy újraértékeljék a központosított bankintézetek szerepét. Dong He, a Nemzetközi Valutaalap Monetáris és Tőkepiaci Osztályának igazgatóhelyettese osztotta meg elemzését arról, hogyan befolyásolhatja a kriptopénzek mainstream adoptációja a központi banki és monetáris politikát.
Érték és volatilitás
Az érték és a volatilitás a monetáris elfogadottság kritikus mutatói. Az elemzésben kifejti, hogy a bitcoin áringadozása azért magas, mivel értéke elsősorban spekuláción alapul, szemben a teljesítménymutatókkal, mint például a tranzakciós volumennel.
„Ellentétben a fiat pénzek értékével, amelyek stabilitását a monetáris politika és a fennálló törvényes fizetőeszköz jelleg adja, a kriptopénzek értéke kizárólag azon a várakozáson alapul, hogy mások is értéket tulajdonítanak neki és használják. Mivel az értékük nagyrészt olyan hiedelmeken alapul, amelyek nincsenek rögzítve, az áringadozás magas.”
Miután megoldódik a bitcoin blokklánc hálózat skálázhatósági problémája, valószínűsíthető, hogy hétköznapi áruk és szolgáltatások vásárlására fogják használni, ami elvezet a mainstream adoptációhoz és ezáltal az értéke is stabilabb lesz.
Eközben már jó pár projekt kínál un. stablecoinokat (stabil érméket), amelyek nagymértékben immúnisak az áringadozásokra, mivel az amerikai dollár értékéhez vannak rögzítve.
Csereeszköz
Amikor pénztranszferre kerül sor, azt állítja Dong He, hogy a kriptopénzek előnyben vannak a banki pénzekkel szemben gyorsaságuk, anonimitásuk és oszthatóságuk miatt. A kriptopénz tranzakciókat egy megosztott főkönyvön rögzítik, ahol nincs szükség közvetítőre vagy harmadik félre. A főkönyv biztosítja és ellenőrzi az összes tranzakciót, lehetővé téve az emberek számára, hogy ugyanolyan anonimitással hajtsanak végre tranzakciókat, mintha készpénzzel fizetnének. És végül a coinok tovább oszthatók amely révén alkalmasak a mikrotranzakciókra.
Megjegyzi:
„A banki utalásokkal ellentétben a kriptopénz tranzakciókat gyorsan el lehet számolni és könyvelni. Az előnyök különösen a határokon átnyúló tranzakcióknál nyilvánvalóak, amelyek gyakran költségesek, nehézkesek és átláthatatlanok. Új elosztott főkönyvi technológia és kriptográfia használatával másodpercekre csökkenthetők a határon átnyúló tranzakciók ideje úgy, hogy megkerülik a banki hálózatokat.”
Logikusan, az ilyen megoldások potenciálisan csökkenthetik a központi banki fizetőeszközök iránti igényt.
A fizetőeszközök elértéktelenedésével kapcsolatos aggodalmak
A bitcoinok maximális száma 21 millió érmében lett korlátozva így állva ellen az inflációnak. Azonban a Nemzetközi Valutalap prominens alakja szerint a bitcoinból hiányzik három olyan kritikus funkció, amelyek egy stabil monetáris rendszertől elvárnánk:
- Védelem a strukturális defláció kockázatával szemben
- Az a képesség, hogy rugalmasan reagáljon az átmeneti pénzkeresleti sokkokra, és ezáltal enyhítve az üzleti ciklust
- Nem rendelkezik végső eszközhitelezői képességgel.
A bitcoin esetében véges kínálata csak értékesebbé teszi a pénznemet ahogy egyre jobban hétköznapunk részévé válik. Ezáltal miután mind a 21 millió bitcoin ki lett bányászva, elképzelhető, hogy bizonyos cégek, személyek úgy döntenek, hogy nem költik el a coinjaikat, mivel nem látnak semmit ami egyenlő vagy nagyobb értékkel bír a véges digitális erőforrások kereskedelmében.
A csökkent kiadások pedig a piaci produktivitás csökkenéséhez vezetnének.
Árupénz
Azt állítja, hogy a kriptopénzek megváltoztatják a fizetésekről és tranzakciókról alkotott definícióinkat és átalakul „számlán alapuló fizetési rendszerből érték- vagy tokenalapú fizetési rendszerré”. A számlaalapú rendszer – jegyzi meg az igazgatóhelyettes – rögzíti a követelések átruházását (azaz a tranzakciókat) egy számlán és vezetéséhez egy harmadik fél (bank) szükséges.
Az érték- vagy tokenalapú rendszer azonban csak egy „fizetési objektum” – például áru (mint arany, búza, szarvasmarha) – vagy papírpénz átruházását igényli. Ha a fizetési objektum értéke ellenőrizhető, akkor a tranzakció átmegy és végrehajtottnak tekinthető.
A bitcoin és más kriptopénzek tehát „árucikkeként” (pénz, amelynek értéke abból ered amiből készült), míg a központi bankok mindig is „hitelpénzként” (bármely jövőbeni pénzbeli követelésként az egyén ellen, amelyet áruk és szolgáltatások megvásárlásához lehet felhasználni) kategorizálhatók.
Monetáris politika
A kérdést illetően, hogy ez a technológiai váltás befolyásolja-e a monetáris politikát? Az IMF vezető úgy véli:
„A központi bankok jellemzően a monetáris politikájuk gyakorlásakor rövid távú kamatlábakat határoznak meg a bankközi tartalék piacon (vagy a központi banknál tartott elszámolási egyenlegen). Az ilyen tartalékok monopóliumának megszüntetése valóban megfosztaná a központi bankokat a monetáris politika végrehajtásának képességétől.”
Ahogy a kriptopénzes tranzakciók a mindennapok gyakorlatává válik és egyre kevesebb ember dönt úgy, hogy fiat pénzben kereskedik, előfordulhat, hogy a központi bankok nem fogják többé meghatározni a gazdasági tevékenységek elszámolási egységét.
„Ha ezeket az elszámolási egységeket kriptopénzek helyettesítik, akkor a jegybankok monetáris politikája irrelevánssá válik.”
Mit tudnak tenni a központi bankok?
Három eljárást javasol a központi bankok számára:
- Törekedjenek a fiat pénzek jobb és stabilabb elszámolási egységgé tételére.
- Szabályozzák a kriptopénzek használatát, különösen ott ahol a szabályozási arbitrázsból és a kriptopénzek könnyedebb szabályozásából tisztességtelen versenyelőnyök származhatnak.
- A központi bankoknak vonzóvá kell tenniük a fiat pénzeiket, mint elszámolási eszközöket (pl. saját digitális tokenek kibocsátása révén amelyek készpénz- és banktartalék kiegészítésként operálnak).
Világos, hogy a központi bankok fenyegetve érzik magukat lévén elveszthetik a monetáris politikára gyakorolt hatásukat egy decentralizált és tisztességesebb rendszerrel szemben. Az IMF vezető által javasoltak összhangban vannak a SEC, kínai és európai pénzügyi szabályozó szervek törekvéseivel és „tisztességtelen versenyelőny” ürügyén szabályozni tervezik a kriptogazdaság fejlődését.
Azt a nyilvánvaló iróniát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a 200 éves dominanciát élvező központi bankok egy kevesebb mint 10 éves alternatívával szemben ördögöt kiáltanak tisztességtelen versenyelőnyre hivatkozva.
Bölcsebb lépés lenne, ha a bankok kevesebbet törődnének az innováció elfojtásával, és inkább a fiat pénzek jelenlegi állapotának javítására fektetnék a hangsúlyt. E stádiumában ugyanis eldönthetetlen, hogy egy igazságosabb központi bankrendszer nem-e túl késő vagy túl gyenge próbálkozás az orruk előtt elvágtató pénzügyi forradalommal szemben.
Az IMF vezető elemzésének magyar fordítása a Digitalcash.hu oldalon olvasható.
