A NASA egy titkos várost talált mélyen a jég alatt
Grönland hatalmas, jeges hely, amely inkább a kietlen, sarkvidéki tájak, mint az emberi történelem árnyékainak szinonimája. A NASA tudósai azonban érdekes dolgot találtak a jég alatt. Egy letűnt korszak maradványa van eltemetve, amelyet a hidegháború alatt akartak elrejteni a világ elől.
A NASA csak egy egyszerű radaros vizsgálatot akart a fagyos tundra felett, nemsokkal később azonban egy földalatti várost fedezett fel, amely egy feszültségekkel teli múltból származó geopolitikai stratégiák maradványa. Nem egy ősi civilizációkról szóló történet ez, hanem a közelmúlt történelmének egy rejtett fejezete, amely csak arra vár, hogy feltárják.
Egy úttörő felfedezés során a NASA radartechnológiája rendkívüli leletet tárt fel a grönlandi jég alatt – egy titkos hidegháborús bázist, amelyet Camp Century vagy „a jég alatti város” néven ismertek. A 2024 áprilisában, egy új radarberendezést tesztelő repülés során tett felfedezés olyan bonyolult földalatti struktúrákat látott, amelyeket eddig még nem ismerhettünk ilyen részletesen.
Miközben a NASA tudósai a Gulfstream III repülőgépre szerelt UAVSAR (Uninhabited Aerial Vehicle Synthetic Aperture Radar) radart tesztelték, meglepő képet rögzítettek. Alex Gardner, a NASA Jet Propulsion Laboratory krioszférakutatója megjegyezte, „A jég medrét kerestük, és előbukkant Camp Century. Először nem tudtuk, hogy mi az.” Ez a fejlett radarrendszer nem egy tipikus radar; úgy tervezték, hogy nemcsak lefelé, hanem oldalra is tekintve több dimenziós képet adjon arról, hogy mi van a jég alatt.
Az UAVSAR technológia kulcsfontosságúnak bizonyult a felfedezésben. Lehetővé tette a csapat számára, hogy soha nem látott részletességgel lássa a földalatti várost, feltérképezve a tábor alaprajzát a történelmi tervrajzok alapján, és felfedve olyan szerkezeteket, amelyeket a hagyományos radar nem vett észre. Ez az újszerű képalkotási technika új lehetőségeket kínál a jeges régiók geológiai és környezeti történetének megértéséhez.
A Camp Century története
A „Jég alatti város” néven elhíresült Camp Century-t kezdetben úttörő sarkvidéki kutatóállomásként mutatták be a nagyközönségnek. Valódi célja azonban sokkal titkosabb volt. Az 1959-ben az Egyesült Államok hadseregének mérnöki testülete által létrehozott titkos bázis a „Jégféreg projekt” része volt, amelynek célja az volt, hogy tesztelje, hogy a grönlandi hatalmas jégtakaró alól nukleáris rakétákat lehet-e közvetlenül a Szovjetunió ellen bevetni.
A felszínen a Camp Century a tudományos kutatást és a lakosok mindennapi szükségleteit támogató szálláshelyeket és kényelmi berendezéseket, többek között laboratóriumokat, könyvtárat és lakóhelyiségeket tartalmazott. A hely a sarkkutatás központjaként működött, ahol olyan jelentős tudományos eredmények születtek, mint például az első jégmagok fúrása, amelyek a Föld múltbeli éghajlatáról szolgáltattak adatokat.
Tudományos álcája mögött a tábor elsődleges célja sokkal inkább militarista volt. Az Egyesült Államok egy olyan alagúthálózat létrehozását tervezte, amely alkalmas az „Iceman” ballisztikus rakéták elhelyezésére és indítására. Ezeket a létesítményeket egy szélesebb körű stratégia részének szánták, amely biztosította volna, hogy az USA képes legyen reagálni a hidegháború alatti szovjet akciókra. A projekt ambiciózus volt, 600 nukleáris rakéta elhelyezését célozta meg az északi-sarkvidéki tudományos erőfeszítések álcája alatt.
A bázist mélyen a jégbe építették, több kilométeres alagutakkal. A hidegháborús katonai stratégia innovatív megközelítése ellenére a projekt leküzdhetetlen kihívásokkal nézett szembe. A jég dinamikus természete szerkezeti instabilitást okozott az alagutakban, ami gyakori karbantartási problémákhoz és végül a rakétaterv feladásához vezetett. Az elmozduló jég jelentős kockázatot jelentett a létesítmény szerkezeti integritására is, ami 1967-ben az egység bezárásához vezetett.
Felfedett titkok
A Camp Century valódi céljának leleplezése jelentős fejezetet jelent a hidegháború történetében. A világ évekig azt hitte, hogy a Camp Century kizárólag tudományos kutatóállomás, amely az északi-sarkvidéki tanulmányokra és jégmag-mintavételre összpontosít. Valójában azonban egy szigorúan titkos katonai művelet, a Jégféreg-projekt fedőszerve volt.
A kezdetben békés kutatási létesítménynek feltüntetett Camp Century-t a nyilvánosság előtt a sarkvidéki innováció és technológiai vívmányok példaképeként ünnepelték. A létesítményt dokumentumfilmekben és újságcikkekben mutatták be, dicsérve fejlett infrastruktúráját és a benne rejlő tudományos előrelépési lehetőségeket.
A Camp Century-vel kapcsolatos igazságra 1997-ben derült fény, amikor a dán parlament nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy a bázist valójában mire szánták. Ez a leleplezés sokkolta a nemzetközi közösséget, különösen, mivel Dániát biztosították arról, hogy a Camp Century-ben végzett műveletek tisztán tudományos célúak voltak.
A leleplezés nemcsak az amerikai-dán kapcsolatokat tépázta meg, hanem jelentős etikai és jogi kérdéseket is felvetett Grönland szuverenitásával és területi integritásával kapcsolatban. A dán kormány mély aggodalmának adott hangot, mivel nem járultak hozzá területük militarizálásához, amelyről azt hitték, hogy jóindulatú tudományos célokra használják.
A Camp Century újbóli felfedezése és közelgő feltárása nemcsak a hidegháború egyik reliktumát hozza felszínre, hanem emlékeztet bennünket az emberi erőfeszítések tartós környezeti hatásaira is. Ez a rejtett bázis, amely egykor a katonai leleményesség szimbóluma volt, ma már jelentős környezeti kockázatot jelent, mivel a felmelegedő éghajlat miatt a veszélyes hulladékok újra felszínre kerülnek. Az előttünk álló kihívások nemcsak technikai vagy környezeti, hanem mélyen politikai jellegűek is, és olyan tárgyalásokat és felelősségvállalásokat foglalnak magukban, amelyek nemzeteken és generációkon átívelnek.
Érdekelhet még: Miért titkolózunk? – Öt fontos kulcspont a kongresszusi UFO-meghallgatáson