Na a fenébe is, úgy tűnik Orwellnek megint igaza van
1984… George Orwell híres regénye új értelmet nyer. A műben Winston Smith a kettős mérce bonyolultságán töpreng:
Tudni és nem tudni, tudatában lenni a teljes igazságnak, miközben gondosan felépített hazugságokat mondasz. Egyszerre két olyan véleményt képviselni, amelyek kioltják egymást, tudva, hogy ellentmondanak egymásnak, de mindkettőben hinni kell… Elfelejteni, amit el kellett, aztán ismét emlékezni rá akkor, amikor szükség van rá, majd azonnal újra elfelejteni…
Az elmúlt hetekben Oroszország – ami a brutális cenzúrájáról ismert – olyan törvényt fogadott el, amely 15 év börtönbüntetéssel sújtaná azokat, akik „álhíreket” terjesztenek az ukrajnai invázióról. A Facebookot, az Instagramot és a Twittert blokkolták (bár VPN-nel kijátszák a tiltást az oroszok); az olyan csatornákat, mint az Echo Moszkvi és a TV Rain, valamint a BBC Russia, a Radio Liberty, a New Times, a Deutsche Welle, a Doxa és a lettországi Meduza bezárták; a Wikipédiát lezárással fenyegették meg az invázióról szóló oldaluk miatt; és úgy tűnik, hogy a nemzeti hatóságok közbelépnek, ha a háborúban megölt katonákról szóló tudósításokat látnak. Emellett a helyi csatornáknak olyan kifejezéseket kell használniuk, mint a „különleges művelet„. Ez utóbbi fejlemény azzal függ össze, hogy az állami médiafelügyelet, a Roszkomnadzor kétségbeesetten próbál mindent szűrni, és előírja a hírügynökségeknek, hogy „csak hivatalos orosz forrásokból származó információkat és adatokat használjanak”.
Úgy tűnik, hogy Oroszország a helyi médiával gyakorlatilag leszámolt, nem annyira azért, mert ezek az orgánumok másként gondolkodnak, hanem mert inkább közvetett bizonyítékokat szolgáltatnak a háborúról vagy a szankciók hatásáról. A hírek ellenőrzésére irányuló kétségbeesett törekvés odáig fajult, hogy a külföldön tartózkodó orosz diplomaták nyomást gyakorolnak az olyan országok állami médiumaira, mint Irán, hogy ne használják a „háború” kifejezést az Ukrajnában zajló események leírására.
Egyik sem különb a másiknál
A másik oldalon pedig egy sor intézkedést hoztak a nyugati országok és vállalatok, az „álhírek” és „félretájékoztatás” visszaszorítására. Az Európai Unió egyik legjelentőségteljesebb intézkedése az volt, hogy betiltotta az RT és a Szputnyik műsorát. De a cenzúrának itt még nem volt vége. A Facebook, a Twitter, a TikTok és a YouTube megszüntette a hozzáférést az összes orosz állami médiumhoz, mivel az uniós szankciók azt is megkövetelték, hogy az internetes platformok töröljék az RT vagy a Szputnyik bármilyen tartalmát, még magánszemélyektől is. A jogszabály így szól: „Ami a magánszemélyek által tett, az RT és a Szputnyik tartalmát reprodukáló bejegyzéseket illeti, ezeket a bejegyzéseket nem szabad közzétenni, és ha közzéteszik, törölni kell”.
Más nyugati kormányok Ausztráliától Kanadáig hasonló intézkedéseket hoztak. Az Egyesült Államokban a Google és a YouTube megtiltotta az orosz állami média hirdetéseit és démonizált számos orosz csatornát, de nem orosz magánszemélyt is, mielőtt továbblépett volna az összes egyéni orosz tartalomkészítő betiltására. A DuckDuckGo, mely a magánélet védelmét tartotta szem előtt (eddig) bejelentette, hogy „az orosz dezinformációval összefüggésbe hozható oldalakat” a keresési eredményeknél hátrébb sorolta vagy szimplán törölte. Egyre több nyugati felhasználó fiókját blokkolják a közösségi médiaplatformok, mert állítólag az orosz helyzetről posztolnak vagy gyűlöletbeszédet terjesztenek.
A YouTube betiltotta Oliver Stone dokumentumfilmjét, az Ukrajna lángokban filmet, a Netflix pedig odáig ment, hogy még az Anna Karenina című produkciót is törölte kínálatából. A legőrültebb lépés talán az volt, hogy a Meta megváltoztatta a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos irányelveit. Azt írta:„egyes országok Facebook- és Instagram felhasználói számára lehetővé teszi, hogy az ukrajnai invázióval összefüggésben erőszakra szólítsanak fel oroszok és orosz katonák ellen”.
Az ember remélné, hogy legalább néhányan észreveszik azt a bizonyos kettős mércét. Ha az egyik fele a világnak cenzúráz valamit, betilt, megfenyeget, az mélységesen elítélendő. Ha a világ másik fele teszi pontosan ugyanazt, az teljesen rendben van. Az nem lehet, hogy mind a kettő helytelenül cselekszik?
Hát, attól tartok, hogy már ezért a kérdésért is megköveznek, hiszen már rég elértük az Orwell által megjósolt kettős gondolkodást, amikor a lakosság nagy része tisztában van azzal, hogy létezik az a bizonyos kettős mérce, de könnyedén elsiklik felette.