Miért fontos a metaadataink védelme?
Közel 10 évvel ezelőtt nagy botrány kerekedett abból, amikor kiszivárogtak információk az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség – NSA megfigyelési programjáról. A friss hírekre reagálva Barack Obama elnök anno azt mondta: „Ha a telefonhívásokról van szó, senki sem hallgatja le a telefonbeszélgetéseket„. Ehelyett az ügynökség csak „átvizsgálja ezeket az úgynevezett metaadatokat„. Ezt James Clapper, az akkori hírszerzési igazgató is megerősítette: „A program nem teszi lehetővé, hogy a kormány lehallgassa bárki telefonhívásait is. A megszerzett információk nem tartalmazzák a kommunikáció tartalmát vagy az előfizetők személyazonosságát”. Ezzel azt akarták jelezni, hogy a metaadatok – a telefonhívások részleteinek nyilvánosságra hozatala, a tényleges hang nélkül – nem nagy ügy, nem olyan dolog, ami miatt a lakosságnak fel kellene háborodni, ha a kormány ‘hallgatózik‘ utánuk.
A metaadatok jelentik a hálózati (használt protokoll), helyzeti (szélesség és hosszúság), elfizetői/felhasználói adatokat (pl. telefonszám, e-mail cím)
A metaadatok értéke
Nézzük meg közelebbről, mit is jelent ez, ha csak metaadatokat gyűjtenek rólunk.
- Tudják, hogy hajnali 2:24-kor felhívtál egy taxiszolgáltatót, és 2 percig beszéltél. De azt ‘nem tudják‘, hogy miről beszélhettél velük.
- Tudják, hogy az öngyilkossági segélyvonalat hívtad egy hídon állva. De a hívás témája ‘örökre titokban‘ marad.
- Tudják, hogy a helyi választási irodától kaptál egy hívást, miközben az éppen kampányt folytatott a fegyverviselés ellen. Majd rögtön utána felhívtad a politikus ismerőseidet. De ezeknek a hívásoknak a tartalma továbbra is biztonságban van, az állam ‘nem tudja‘, miről beszélhettél velük.
- Tudják, hogy felhívtál egy nőgyógyász orvost, fél órát beszéltél vele, majd még aznap felhívtad a helyi orvosi ambulanciát. De senki ‘sem tudja‘, hogy miről beszéltetek.
Ezekből a példákból egyértelműen látszik, hogy a híváslisták – „az úgynevezett metaadatok” – sokkal többet árulhatnak el a hívások tartalmáról, mint amennyit elsőre gondolnánk. A metaadatok elegendő kontextust biztosítanak ahhoz, hogy a nemzetbiztonsági hivatalok/rendőrség/telekommunikációs cégek megismerjék életünk néhány legféltettebb részletét. És ehhez még az sem kell, hogy lehallgassák a beszélgetésünket. Senki sem ad biztosítékot róla, hogy ezeket az adatokat soha nem fogják más, könnyen megszerezhető adatokkal összefüggésbe hozni. Lehet, hogy csak egy telefonszámmal kezdik, de a híváslistából sok mindenre már lehet következtetni. Ha ezt párosítják még a telefonunk helymeghatározási információival is, akkor még részletesebb képet festhetnek a tevékenységünkről vagy szándékainkról.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy milyen információk, milyen metaadatok gyűjtését engedélyezzük a telefonjainkon és az applikációkon, és milyen tevékenységekhez adunk jogosultságot és hozzáférést. Védjük a saját privát szféránkat minél jobban!