Miért bukik meg a szocializmus?
A szocializmus, bár az egyenlőség és a társadalmi jólét megteremtéséről szónokol, olyan alapvető problémákkal küzd, amelyek végső soron a rendszer kudarcához vezetnek. Ludwig von Mises, az osztrák közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja a szocializmus gazdasági és szociológiai elemzésével foglalkozó művében rámutat arra, hogy a szocializmus miért képtelen beteljesíteni ígéreteit. Mises szerint a szocializmus főként két okból bukik meg: a gazdasági számítás lehetetlensége és a központi kontroll elkerülhetetlen erőszakossága miatt.
A gazdasági számítás lehetetlensége
Ludwig von Mises a Socialism: An Economic and Sociological Analysis (Szocializmus: Gazdasági és szociológiai elemzés) című művében kifejti, hogy a szocialista rendszerben lehetetlen gazdasági számításokat végezni. Mises így fogalmaz: „Egy szocialista társadalom láthatja, hogy 1000 liter bor jobb, mint 800 liter. El tudná dönteni, hogy 1000 liter bor előnyösebb-e, mint 500 liter olaj. Egy ilyen döntés azonban nem igényelne számítást. Valakinek az akarata döntene. A gazdasági irányítás valódi feladata, az eszközök és célok összehangolása azonban csak akkor kezdődik, amikor egy ilyen döntést meghoznak.”
A probléma abból fakad, hogy a szocializmus megszünteti a magántulajdont, így eltűnnek azok a piaci árak, amelyek irányt mutatnának a gazdasági szereplőknek a hatékony erőforrás-felhasználás terén.
A kapitalista rendszerben az árak a piacon történő önkéntes cserék eredményeként alakulnak ki, és ezek az árak irányítják a vállalkozókat a termelés optimalizálásában. A szocializmusban azonban, ahol a termelési eszközök állami tulajdonban vannak, nincsenek valós piaci árak. Mises szerint „csak a gazdasági számítás teszi lehetővé az erőforrások hatékony felhasználását. Enélkül az emberi elme teljesen elveszett lenne”. Az árak hiánya miatt a szocialista tervezők nem képesek pontosan meghatározni, hogyan osszák el a forrásokat, ami pazarláshoz és gazdasági stagnáláshoz vezet.
A központi tervezés és az erőszak kényszere
A szocializmus másik jelentős problémája Mises szerint az, hogy központi tervezése szükségszerűen kényszeres és erőszakos. „A szocializmus a munkás lelkéből feltörő erőszak elvének kifejeződése” – írja Mises. A központi tervezés és az állami irányítás alatt a szocialista rendszerek gyakran elfojtják az egyéni szabadságot, és erőszakkal kényszerítik az embereket az állami döntések elfogadására.
Mivel a döntéshozatal távoli hatóságok kezében van, a helyiek szakértelme és a személyes érdekeik figyelmen kívül maradnak, ami az innováció és a vállalkozói szellem elfojtásához vezet. A szocialista rendszerben az állam helyettesíti a vállalkozót, de nélkülözi azokat a helyi információkat és ösztönzőket, amelyek a piaci gazdaságban az innovációt serkentik. Ennek következtében a szocialista gazdaságok gyakran stagnálnak, és nem képesek lépést tartani a piaci alapú rendszerekkel.
Míg a szocializmus egyenlőséget hirdet, az eredmény gyakran az életszínvonal lefelé történő nivellálása. A verseny és a profitmotiváció hiánya miatt kevesebb az ösztönzés az egyéni teljesítményre és a termelékenység növelésére. Az egyenlőségre törekvés gyakran az egyéni kezdeményezések és kreativitás elfojtásával jár, ami végül a gazdasági fejlődés hiányához vezet.
Következtetések
Ludwig von Mises szerint tehát a szocializmus azért bukik meg, mert alapvetően félreérti a gazdasági koordináció természetét és az ösztönzők szerepét az emberi cselekvésben. A magántulajdon és a piaci árak eltörlése megszünteti azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a racionális gazdasági tervezéshez. Ráadásul a központi kontroll elfojtja az innovációt és az egyéni szabadságot, ami gazdasági és társadalmi stagnáláshoz vezet. A szocializmus kudarcainak megértése segíthet a múlt hibáinak elkerülésében, hogy olyan gazdasági rendszereket hozzunk létre, amelyek valóban szolgálják az emberek jólétét.