Már mind a 21 millió bitcoin létezik, csak fel kell oldani őket
Dhruv Bansal fizikusból lett techguru egy új szemszögből vizsgálja a bitcoin kibocsátási folyamatát: szerinte ezek nem létrejönnek, hanem egyszerűen csak feloldásra kerülnek.
A bitcoin működését ismerők többsége tudja, hogy két fajta bitcoin létezik. Az egyik a bitcoin
BTC Price
, mint eszköz, amelynek fix kínálata van és erősen volatilis, a második pedig a Bitcoin, mint hálózat és protokoll, amely egy megváltoztathatatlan főkönyvet tart fenn, amit még soha nem hackeltek meg, és gyakorlatilag golyóálló.
Peter McCormack nemrégiben a hálózatról és a protokollról beszélgetett Dhruv Bansallal a podcastjában, aki egy egészen új szemszögből közelített a témához. A bitcoin fix kínálatát ez alapján kétféleképpen fogalmazhatjuk meg:
A gyakori nézet
A 21 millió érmét egy 131 éves időszak alatt bocsátják ki, 2009-től 2140-ig, vagyis még nem minden bitcoint bocsátottak ki vagy hoztak létre. Ez alapján 2024 márciusáig körülbelül 19 659 000 bitcoint bocsátottak ki vagy hoztak létre, ami az összes kínálat 93,62%-a. A jelenlegi epochát így írhatjuk le: „Körülbelül minden tíz percben 6.25 bitcoint hoznak létre.”
Dhruv nézete
Mind a 21 millió érme létrejött már a hálózaton, a konszenzusmechanizmusokon, algoritmusokon és a protokollon keresztül 2009. január 3-án, amikor is rögzítették a bitcoin monetáris politikáját, és meghatározták az érmék kibocsátási módját. Vagyis: mind a 21 millió érme létezik már, csak még nem lett kiadva vagy feloldva. Dhruv a „kiadva” kifejezéssel arra utal, hogy tízpercenként hány bitcoint bocsátanak ki. A Bitcoinosok már ismerik az időzár alatti bitcoinokat, Dhruv pedig csak továbbgondolta az időzár fogalmát. Az 1. epocha időzára 210 000 blokkig tartott, ez a 2. epochában is 210 000 blokkig tartott, és így tovább.
Dhruv nézetének jelentősége
Ez a nézet a bányászatot létrehozás helyett érmevásárlásként értelmezi, ami segít az állandóan növekvő nehézség értelmezésében.
Ha a bányászok létrehozzák a bitcoinokat, akkor úgy tűnik, hogy az idő múlásával egyre több erőforrást használnak fel egyre kevesebb érme létrehozására. Ezért a bitcoin szenvedni látszik: ahogy a bitcoin elfogadottsága nő, úgy növekszik a bányászatban használt erőforrások mennyisége, ráadásul a bitcoin előállításának költsége is emelkedik, nemhogy csökkenne, ahogy azt más iparágban várnánk. Részben ez az oka (Dhruv szerint) annak, hogy sokan elsőre ellenzik a bitcoin bányászatot.
Ha azonban úgy gondolunk a bányászokra, mint akik megvásárolják a bitcoinokat egy meglévő kínálatból [számításokkal fizetve], akkor értelmet nyer, hogy a bányászok által használt erőforrások mennyisége növekszik – ahogy a bitcoin elfogadottsága nő, a bitcoinok értékesebbé válnak, a hálózat biztonsága növekszik és a hálózat felfelé igazítja az újonnan kiadott bitcoinok árát. Dhruv szerint ez a megközelítés segíthet a bányászattal kapcsolatos negatív első benyomások enyhítésében.
A megközelítés lényege, hogy Satoshi teljesen új módszert alkotott az idő mérésére a decentralizált rendszerekben: tíz percet adott meg célblokk-időnek, és egy aukció segítségével érvényesítette azt.
A Bitcoin alaprétegének két piaca
Dhruv állítása szerint a Bitcoin alaprétegét két piac alkotja: a nulladik és az első réteg.
A nulladik réteg biztonsági rétegnek és a monetáris politika rétegének tekinthető, amit matematika és kódolás segítségével egy aukción tesznek lehetővé. Ez minden blokk esetében megtörténik, és átlagosan 10 percet vesz igénybe. 2009. január 3-a óta a Bitcoin hálózat minden blokk esetében tartott egy aukciót fix kikiáltási árral [számításokban mérve], amely eladja a következő adag, már létező bitcoint a globális bitcoin-bányászati ágazatnak.
A globális bitcoin-bányászati ágazat leginkább a Bitcoin hálózat biztonsági rétegének tekinthető. Dhruv kiemeli, hogy egy kétoldalú aukcióról van szó, ahol X érmét kapsz Y számításért cserébe. A bitcoinbányászok [időbélyegző szerverek] kollektíven fizetik meg a számítási árat az adott blokkért, azaz X érmét kapnak [attól függően, hogy melyik epochban vagyunk] Y számításért cserébe, a hálózat pedig vár a következő adag érme feloldására, amíg egy szerencsés bányász meg nem adja a számítási árat.
Végül az egyik időbélyegző szerver „megnyeri az aukciót”, és megkapja a blokkjutalmat. Ezen a 10 perces időszakon belül az időbélyegző szerverek azt a célt szolgálják, hogy a hálózatot rendkívül biztonságossá tegyék, de csak egy időbélyegző szerver kap blokkjutalmat. Ha a hálózat túl sok vagy túl kevés számítással fizetett, akkor az ajánlat teljesítéséhez szükséges idő eltér a 10 perces kerettől.
A hálózati protokoll és a szoftver nyomon követi ezeket az aukciókat a 2016 blokkos időszakon keresztül, és feljegyzi az egyes blokkok idejét. Mindegyik időt önmagában véve ajánlatként lehet tekinteni. Mindenki sorban teszi ezeket az ajánlatokat, a hálózat pedig a legutóbbi ajánlatok ideje alapján újrakalibrálja azt az árat, amit a bányászoknak fizet, hogy az ajánlattételi idő igazodjon a célidőhöz.
A nagy ötlet az, hogy a Bitcoin nulladik rétege a teljes felhasználói hálózatot és a teljes bitcoin bányászati hálózatot összekötő piac, amely a hálózat biztonsági rétegét alkotja. Ez a piac egy energetikai erőteret jelent, amely 2009 óta minden nap védi a hálózatot. Miért nevezzük piacnak? Dhruv úgy véli, hogy minden decentralizált rendszernek piacnak kell lennie ahhoz, hogy működjön. [Ebben az esetben a nulladik réteg egy kollektív piac, amely számításokat foglal magában a bitcoin időzített kiadásához vagy feloldásához. És, ezenkívül ez a kollektív piac biztonsági szolgáltatásokat nyújt az időlánchoz.]
Kereskedés a nulladik rétegen
A nulladik rétegen a bányászok számításokat adnak bitcoinért cserébe. A piac a teljes Bitcoin hálózatot [akik biztonságot akarnak] köti össze a teljes bitcoin-bányászati ágazattal [akik biztonságot és blokkjutalmat akarnak], vagyis csak két „résztvevő” van ebben a rétegben. Ez a piac szorosan kapcsolódik az 1. réteghez, a blokktér piacához. Az 1. réteget a bitcoin végső tranzakciós rétegének nevezhetjük.
A nulladik réteg azt a problémát oldja meg, hogy hogyan adjunk ki vagy oldjunk fel egy fix mennyiségű pénznemet igazságosan a forgalomba és hogyan biztosítsuk a hálózatot 2140-ig a munka igazolásával; az 1. réteg piaca viszont azzal a problémával foglalkozik, hogy hogyan érjünk el tranzakciók véglegességét és tulajdonváltozást egy megváltoztathatatlan főkönyvön.
Minden piacon mesterséges és szándékos korlátozás van. A 0. réteg a 131 éven át kiadott vagy feloldott érmék fix száma. Az 1. réteg a blokktér, ami egy egyének közötti piac, ahol meghatározásra kerül, hogy mennyit hajlandó fizetni az egyéni felhasználó, hogy belefoglalják a tranzakcióját egy blokkba.
Idővel, ahogy minden bitcoin forgalomba kerül, a nulladik réteg piaca eltűnik, mivel már nem lesz rá szükség. Ekkor az alapréteg egyetlen megmaradó piaca az 1. réteg lesz. A legtöbb bitcoinos úgy véli, hogy a tranzakciós díjak önmagukban elegendőek lesznek a Bitcoin hálózat biztonságának hosszú távú fenntartásához.
Egyesek azonban úgy vélik, hogy a tranzakciós költségek nem nyújtanak elegendő ösztönzést a bányászoknak a bányászat folytatásához, a nulladik rétegbeli munkának azonban még közel sincs vége, és a bányászatra való ösztönzés nap mint nap erősödik. Számos bitcoinos van például, amely bányászgépeit az azáltal termelt hő miatt üzemelteti. Ők erős ösztönzővel rendelkeznek a folytatáshoz még akkor is, ha a 0. réteg piaca betöltötte a célját. Egyes vállalkozók az ilyen időbélyegző szerverek köré építik vállalkozásukat, amelyek képesek a meleg víz előellítására, a medencék, szobák, otthonok és épületek felfűtésére, és áramot biztosíthatnak azoknak, akiknek nincs. Ezért elképzelhető, hogy az elkövetkező években a bányászgépek gyártása során kifejezetten a gépek által termelt hőre összpontosítanak majd.
Ezenkívül a bányászok folyamatosan keresik azokat a helyeket, ahol ingyenes az energia, energiapazarlás van, vagy a metánszint csökkentésére van szükség, és mindenki, aki jelentős mennyiségű bitcoinnal rendelkezik, bőven ösztönözve érzi majd magát a bányászat folytatására, amíg a hálózat értéke tovább növekszik.