Magyarországon be kell vezetni az eurót: viszlát, forint?
Ahogyan arról tegnap beszámoltunk, Bulgáriában óriási társadalmi feszültségekhez vezetett az euró potenciális bevezetése. Mindeközben ezer kilométerre északabbra Magyarországon is egyre égetőbb kérdés, hogy a forint helyett mikor kerül bevezetésre az Európai Unió közös fizetőeszköze?
Bár konkrét dátum erre még nincs kijelölve, most megvizsgáljuk, hogyan hatna Magyarországra a világ egyik vezető pénznemének a bevezetése gazdaságilag és társadalmilag.
Magyarország csatlakozása az euróövezethez
Az euró bevezetése Magyarországon évek óta visszatérő gazdasági és politikai vita tárgya. Miközben az ország 2004-es EU-s csatlakozásakor vállalta a közös valuta bevezetését, a pontos időpont és a feltételek továbbra is bizonytalanok. A magyar kormány először 2008-at jelölte ki az euró bevezetésére, azonban a romló makrogazdasági körülmények miatt ezt 2009-re halasztották. Ezt követően 2011-ben 2018 és 2020 közé tette a lehetséges időpontját a forint leváltásának, azonban 2015-re nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-kormány számára ez nem cél, és akár évtizedekig is elhúzódhat ez a vita.
Ahogyan több régiós ország, úgy Magyarország sem tervezi még az euró bevezetését. Mindeközben déli és északi szomszédaink, Horvátország és Szlovákia, már bevezették azt. Mindeközben Magyarország mellett Lengyelország és Csehország is kitart egyelőre a saját valuta mellett, Bulgária és Románia azonban már jelentős lépéseket tett az euró bevezetésére.
2023 novemberében Matolcsy György, jegybankelnök, egy hosszabb válaszában a jobbikos Balassa Péter kérdésére kifejtette, Magyarország jelenleg még nem áll az euróérettség megfelelő szintjén. Az ekkor drasztikus romláson keresztülmenő forint ezt követően 400 forint/euró szint körül stabilizálódni tudott, ugyanakkor az euró bevezetésének a feltételei jelenleg nem teljesülnek.
A jelentés szerint a csatlakozás fő akadályát a magyar infláció jelenti, illetve a 6,7%-os deficit az elvárt 3%-kal szemben. A hosszú távon elvárt 5,5%-os kamatszintet szintén nem teljesíti hazánk, azonban ez nem feltétlen mehet így az örökkévalóságig. Az árstabilitást, a rendezett és fenntartható államháztartást, az árfolyam-stabilitást, valamint a biztosított kamatszinteket előbb-utóbb el kell érni, hiszen az EU alapvető négy gazdasági konvergenciakritériuma közé tartozik.
Az euró bevezetésének lehetséges hatásai
Ha valami véletlen folytán Magyarország is ugyanabban a helyzetben találná magát, mint Bulgária, hogy 2026-ban bevezetnék az eurót, az mélyreható gazdasági, strukturális, társadalmi és politikai változásokat eredményezne.
2024 októberét követően ma ismét benézett 400 forint/euró alá a kereskedési pár, azonban a reális átváltási ár valahol 380 – 420 forint/euró között lenne, ha a jelenlegi trendek így folytatódnak. Ez az átállás rövid távon valószínűleg az infláció megugrását eredményezné, mivel az árképzés drasztikusan megváltozna, a kereskedők pedig felfelé kerekítenék az áraikat. Hasonlóan történt ez Szlovákiában 2009-ben és Horvátországban 2024-ben, ez pedig az alacsonyabb jövedelműeket halmozottan hátrányosan érintené.
Az átlagfizetés Magyarországon alig érné el az 1500 eurót, a bérek és nyugdíjak reálértéke pedig első sorban a vásárlóerő stabilitásától függene. Az ország helyzetét azonban általánosságban javítaná az euró bevezetése, hiszen csökkenne a devizakockázat, ami vonzóbbá tenné országunkat a külföldi befektetők számára. Az alacsonyabb kamatok miatt a hitelfelvétel és a beruházások kivitelezése is olcsóbb lenne, az államadósság finanszírozása pedig stabilabb lenne, hiszen nem lenne kitéve a forint árfolyamának az ingadozásának.
Társadalmi reakció, politikai következmények
A bulgáriai tüntetések jól mutatják, a társadalom nem képvisel egyértelmű álláspontot az euró bevezetését illetően. A hétköznapi ember számára nem a makroökonómiai statisztikák, valamint a befektetői megítélések számítanak, hanem a mindennapi megélhetés, amely jogos aggodalomként merül fel.
A magyar kormány számtalanszor kifejezte, ragaszkodik a nemzeti szuverenitáshoz, valamint elítéli az EU számos intézkedését. Az emberek többsége ebből kifolyólag óvatosan vagy negatívan fogadná az átállást, főleg a kezdeti árnövekedések miatt. Ahogyan azt Szlovákiában 2009-ben, Horvátországban pedig 2023-ban megfigyelték, az emberek az eurót okolják első sorban a drágulásért, a készpénzhasználó országokban pedig az apró hiánya és az árak kerekítése okozza a legnagyobb bosszúságot.
Az alacsony keresetűek és a nyugdíjasok különösen érzékenyen reagálnának, hiszen fix jövedelmük reálértéke jelentősen csökkenne. A populista politikai szereplők az euróbevezetést pedig külső kényszerként mutatnák be, ami a nemzeti szuverenitás elvesztésével járna, ugyanakkor a saját valuta feletti kontroll elvesztésével nem lehetne manipulálni az exportkereskedelmet, vagy a belső monetáris problémákat.
Míg az MNB szerepe radikálisan csökkenne, addig az euróövezeti szabályok miatt a kormány kevésbé tudna szabadon költekezni. Ez azonban tovább mélyíthetné a kormány és az ellenzék közötti ellentétet, a lakosságon belül pedig egy újabb széthúzás kezdődne el: míg a nagyvárosban élő, magasabb jövedelműen örülnének, hogy nem kell magas tranzakciós díjak mellett átváltaniuk keresetüket, addig vidéken és a kisebb településeken óriási problémát okozna az átállás. Nemcsak az infláció és a leértékelődés, hanem a személyes preferenciák miatt. Gondoljunk bele abba, hogyan sáfárkodna a fizetésével egy kisvárosban élő egyén, aki keres 500-600 eurót, és meglátja, hogy „csak” 1-2 euróba kerül a boltban egy áru. Nem biztos, hogy bármelyikünk foglalkozna az átváltással.