Kudarcaik ellenére a világ politikusai még mindig a digitális pénzeket erőltetik
Thaiföldtől a kelet-karibi térségig a CBDC-k bevezetésére irányuló törekvések mindeddig kormányzati pazarlásnak bizonyultak. Akkor mégis miért erőltetik őket annyira a pénzügyi hatóságok?
A központi banki digitális valutákkal (CBDC-k) kapcsolatos kockázatok és kudarcok ellenére a politikai döntéshozók még mindig projektjeik megvalósítására törekszenek.
Novemberben az amerikai Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Bretton Woods Committee és a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) tisztviselői felszólították a kormányokat, hogy továbbra is eltökélten vigyék előre a CBDC-kkel kapcsolatos projektjeiket. De talán ahelyett, hogy további erőforrásokat pazarolnának rá, a politikai döntéshozóknak inkább el kellene engedniük ezt az ötletet, és olyan alapvető reformokra kellene összpontosítaniuk, amelyek egy szabadabb pénzügyi rendszer létrehozását segítik.
A novemberi CBDC-kampány azzal kezdődött, hogy az IMF ügyvezető igazgatója, Kristalina Georgieva azt mondta a politikai döntéshozóknak, hogy fel kell gyorsítaniuk a fejlesztések ütemét. Bill Dudley, a Bretton Woods-i bizottság elnöke ugyanakkor arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy ne csak a központi banki digitális valuták kifejlesztésével foglalkozzon, hanem hozzon létre egy nemzetközi szabványt is a CBDC-k számára. A BIS Innovation Hub vezetője, Cecilia Skingsley pedig úgy fogalmazott, hogy a CBDC-ket nem szabad elutasítani, mert egy nap hasznosak lehetnek.
Így állnak most a CBDC-projektek
Különös időkben érkeznek ezek a felhívások. A Human Rights Foundation CBDC Trackerének jelzése alapján eddig kilenc ország és a Kelet-karibi valutauniót alkotó nyolc sziget indított központi banki digitális valutákat; 38 ország és Hongkong rendelkezik CBDC kísérleti programokkal; valamint 68 ország és 2 valutaunió foglalkozik a CBDC-k kutatásával. Mégis, ezek közül a projektek közül eddig egyik sem bizonyult sikeresnek.
A Bahama-szigetek, Kína és Jamaica CBDC-i rendesen megküzdöttek a bevezetéssel. Mind a Jamaikai Bank, mind a Bahama-szigeteki Központi Bank rendszeresen hirdetett ösztönző programokat annak érdekében, hogy a lakosság végre elkezdje használni a CBDC-t, például ajándékok, kedvezmények és hűségpontok formájában. Ezek azonban kevés sikerrel jártak. Kínában több millió dollárnyi CBDC-t osztottak ki, a Kínai Népi Bank korábbi kutatási igazgatója azonban mégis negatívan értékelte a helyzetet: „Az eredmények nem ideálisak [és] a használat alacsony volt, nagyon inaktív.”
Néhány kormánynak lehet, hogy nincs is pénze a CBDC-je kiosztására. Thaiföldön a tervek szerint 288 dollárnyi thai bátot adnának a lakosságnak központi banki digitális valutában, ezt azonban elhalasztották, részben azért, mert a kormány nem tudta, honnan teremtse elő az elosztás fedezéséhez szükséges 548 milliárd bahtot (15,8 milliárd dollár). Ami még rosszabb, mások arra figyelmeztettek, hogy a kiosztás talán nem is legális. A miniszterelnök csak később jelentette be, hogy a tervet állami hitelekből fogják finanszírozni.
Másutt a CBDC-vel kapcsolatos tapasztalatok sokkal rosszabbak. A nigériai központi banki digitális valuta bevezetése annyira nehezen ment, hogy a helyi kormány elkezdte kivonni a készpénzt az utcákról. Ez heteken belül olyan súlyos készpénzhiányhoz vezetett, hogy a lakosság az utcára vonult tiltakozni. Ennek ellenére a CBDC elfogadása 0,5 százalékról mindössze 6 százalékra nőtt.
Nem éri meg, mégis erőltetik
Tehát a legjobb esetben is úgy tűnik, hogy a CBDC kormányzati pazarlás. Legrosszabb esetben pedig a kormányzati ellenőrzés része. És ezzel a háttérrel nehéz megérteni, hogy az olyan nemzetközi szervezetek, mint az IMF, a Bretton Woods Committee és a BIS miért kérik még mindig a politikai döntéshozókat, hogy erőltessék a központi banki digitális valuták bevezetését.
A gyakorlati kudarcokat látva, és figyelembe véve a még mindig fenyegető kockázatokat, úgy tűnik, hogy a kormányoknak egyszerűen nem éri meg a CBDC-k indítása. Ha a politikai döntéshozók inkább olyan módon alakítanák át a pénzügyi rendszert, hogy az mindenki számára előnyös legyen, akkor sokat lehet tenni egy szabadabb, hozzáférhetőbb és nyitottabb pénzügyi rendszer létrehozása érdekében.