Kína a hanyatlás és a társadalmi feszültségek korszakába lép?
Kína gazdasági súlya és technológiai képessége az eltelt egy évtizedben szinte folyamatosan fejlődött. 10 évvel ezelőtt és a következő hét évben mindenféle kifejezést kitaláltak Kína növekvő gazdasági státuszának leírására. Ilyen volt a „pekingi csoda”, a „kínai modell”, a „kínai államkapitalizmus” és más ötletes kifejezések, amelyek szinte egyhangúan megerősítették Kína fejlődését és fényes jövőjének előrejelzését.
Valójában sok szakértő, közgazdász és megfigyelő jósolta azt, hogy a kínai államkapitalizmus lesz a modell a feltörekvő országok számára szerte a világon, mert ez a gazdasági modell milyen gyorsan volt képes átalakítani Kína gazdaságát. Azt is megjósolták, hogy Kína hamarosan háttérbe szorítja az Egyesült Államokat a GDP tekintetében, és ő lesz az elsőszámú globális szuperhatalom.
Az elmúlt két-három évben azonban Kína hatalmának bástyái elkezdtek repedezni és gazdasági növekedése is megtorpant. A szakértők és elemzők hét kulcsfontosságú területet azonosítottak be, amelyek miatt Kína jelenlegi gazdasági modellje fenntarthatatlanná vált.
A probléma gyökerét természetesen a korrupció súlyos jellege képezi. A KKP – Kínai Kommunista Párt számára a korrupció egyet jelent a politikai vesztegetéssel, a magánszektorból való nagymértékű lopással és a pénzügyi rendszerrel való visszaéléssel az irányítás fenntartásának és a gazdagság megszerzésének eszközeként. Az abszolút hatalom megszerzése a végcél, nem pedig az egészséges gazdasági struktúra fenntartása.
Az alábbiakban röviden bemutatjuk, hogy melyik az a hét tényező, amely erodálja a társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot Kínában.
1. A termelési tényezők túlhasználata
Amikor egy beruházás vagy új szabályozás fő követelménye a párttisztviselők megkenése, a pazarlás és a csalás nemcsak elkerülhetetlen, hanem a termelési tényezők hatékonyságának csökkenéséhez is vezet. 2013-ban Kína tízszer több termelési tényezőt használt fel ugyanannak a terméknek az előállításához, mint az Egyesült Államok. Javult ez a helyzet? Nehéz megmondani, mivel nehéz olyan pontos statisztikákat találni, amelyek rossz fényt vetnek a KKP-re és különösen Xi Jinpingre.
2. A gazdasági javak nem hatékony elosztása
Ez összefügg az előbb említett problémával és sokféleképpen nyilvánul meg. Például a nyereséges vállalatok ellopása a párt által, és azok nem hatékony, eladósodott „zombi” állami vállalatokká alakítása, amelyek értéket és hatékonyságot rombolnak. A vagyont a középosztálytól a pártelithez juttatják.
3. Az innováció elfojtása a középosztályban
Az információszabadság hiánya és a jogsértők büntetése megfojtja az innovációt és a kreativitást. Az egyéneknek nem engedik meg, hogy saját maguk oldják meg a problémákat. A sikeres magáncégek számíthatnak arra, hogy az állam valamikor elkobozza őket. Azokat a sikeres vállalkozókat, akik felszólalnak a KKP visszaéléseiről, eltüntetik és átnevelik. Ez az államtól való teljes félelmet és az államtól való függést idézi elő, és a KKP mindkettőt akarja. Az egyéni kreativitás és innováció elfojtása megfojtja egy nemzet legnagyobb erőforrását, az embereket.
4. A szabványok és a standardok végrehajtásának hiánya
Az olyan kritikus területeken, mint az élelmiszer-előállítás vagy a gyógyszergyártás, a kanyarok le vannak vágva, és a minőség sérül. Az évek során ez nemcsak az emberek egészségére és biztonságára van negatív hatással, hanem aláássa a párt tekintélyét és legitimitását is.
5. Hamis gazdaság: Az adósságalapú „növekedés” rákos daganat a gazdaságban
Egy kapitalista gazdaságban a legtöbb fejlesztés a piaci szükségleten alapul, amelyet a helyi árak és piaci feltételek határoznak meg, amelyek aztán tőkét vonzanak. A politikai célszerűség által vezérelt torz „fejlődés” nem fejlődés, hanem idő-, pénz- és erőforráspazarlás.
Az Evergrande összeomlása kiváló példája a KKP gazdasági torzításának. Kína túlzott fejlődésre való túlzott támaszkodását az izomszövet egészséges, edzésből származó növekedéséhez lehetne hasonlítani, szemben a mérgezésnek való kitettségből származó rákos daganattal. Az előbbi erőt és vitalitást épít, az utóbbi elpusztítja azt. Így egy bizonyos ponton még az állami tulajdonú központi bank adóssága is fenntarthatatlanná válik.
6. A féktelen környezetszennyezés élhetetlenné teszi Kínát
Kína a világ egyik legnagyobb környezetszennyezője. Például a bányászatból, a gyártásból és az elsivatagosodásból eredő szennyezés miatt gyorsan veszíti el termőterületeit. Ez azért történik, mert az évtizedekig tartó állami tulajdonlás közömbösséghez vezetett azzal kapcsolatban, hogy mi történik a természeti erőforrásokkal, amit „a közös javak tragédiájának” is neveznek. A termőföldek elvesztése akár a mérgezés, akár az elsivatagosodás miatt nem könnyen visszafordítható, és a táplálkozás érdekében a külső élelmiszerforrásoktól való nagyobb függőséghez vezet.
A vízszennyezés egy másik környezeti katasztrófa, amelyet a KKP idézett elő. Kína vízi útjainak mintegy 70 százaléka vagy nem alkalmas az élet fenntartására, vagy emberi fogyasztásra. Ráadásul a felszín alatti vizek 80-90 százaléka is ihatatlan.
A kínai légszennyezés a világon a legrosszabbnak számít, és több millió ember korai halálesetért felelős. Állami tisztviselők azt állítják, hogy Kínában csökken a légszennyezés. Ugyanakkor azonban Kína egyre több szénbányát épít az energiatermeléshez, ami nem csökkenő, hanem növekvő szennyezést eredményez. Az, hogy a KKP képtelen kezelni a környezetszennyezési válságot, a gazdasági modell kudarcát mutatja, és inkább a polgári nyugtalanságot, mint a társadalmi támogatást növeli.
7. Disztópikus depresszió a fiatal generáció körében
Amikor a fiatalok elveszítik a nemzetükbe vetett hitüket, elveszítik a jövőjükbe vetett hitüket is. Ennek a pesszimizmusnak az egyik eredménye az a döntés, hogy nem vállalnak gyermeket. Kína nincs egyedül ezzel a jelenséggel, de Dél-Koreához és Japánhoz hasonlóan ez is nagy probléma. A fiatalok energiája, lendülete, kreativitása és hite nélkül a népesség csökkenése és annak a fogyasztásra, az adókra és más gazdasági tényezőkre gyakorolt hatása miatt Kína gazdasági jövője nagyon borús.