Ismerj meg egy igazi olasz „gyümölcsdetektívet”!
Isabella Dalla Ragione Olaszország egyik legismertebb agronómusa, aki különleges módszerekkel tárja fel az ország agrártörténetének elveszett kincseit. Reneszánsz festményeket, középkori archívumokat és elfeledett gyümölcsösöket kutatva fedezi fel az egykor virágzó, mára szinte teljesen eltűnt gyümölcsfajtákat. Munkája során a művészetet, a tudományt és a mezőgazdaságot kapcsolja össze, hogy megmentse és újraélessze a genetikai sokszínűséget, amely kulcsfontosságú lehet az éghajlatváltozás korában.
A festmények és archívumok titkai
Dalla Ragione a festményeken megjelenő gyümölcsöket nem csupán esztétikai elemekként látja, hanem olyan nyomokként, amelyek évszázados tudásról árulkodnak. Például Piero della Francesca híres „Madonna és a gyermek” című művében Jézus kezében halványvörös „acquaiola” cseresznyék láthatók, amelyek a 15. században széles körben elterjedtek, de mára szinte teljesen eltűntek. A gyümölcs szimbolikus jelentésű is volt, hiszen a cseresznye levét Krisztus vérével azonosították.
Piero della Francesca Szent Antal-poliptichonja c. festményének központján Jézus értékes gyümölcsöket tart a kezében, amelyeket Dalla Ragione acquaiola cseresznyeként azonosított. Ez a gyümölcs egykor bőségesen termett Olaszországban, mára azonban szinte teljesen eltűnt. © Galleria Nazionale dell’Umbria, Pergugia
A műalkotások mellett Dalla Ragione előszeretettel fordul középkori és reneszánsz archívumokhoz, hogy az egykori gyümölcsfajtákról pontosabb képet kapjon. Egyik legnagyobb felfedezése a Palazzo Bufalini archívumában történt, ahol olyan dokumentumokat talált, amelyek több tucat különleges körte- és almalfajtát említettek név szerint, például a „pera del Duca di Cortona” és a „mele incarnate di Sestino” nevű fajtákat. Ezek a feljegyzések nemcsak a gyümölcsfajták nevét, hanem azok tulajdonságait és felhasználását is részletezték.
Az elfeledett gyümölcsös
Dalla Ragione családi birtoka, amely Umbria szívében, a Tiberis folyó közelében található, igazi kincsestár. Az egykori románkori templom körüli, mintegy hét és fél hektáros terület több mint 600 gyümölcsfát számlál, köztük több mint 150 különböző fajtát. Itt található például a „tehénorr” alma, amely hosszúkás alakjáról kapta a nevét, vagy az „api piccola,” amely savanykás ízével és hosszú eltarthatóságával tűnik ki. Ezek a gyümölcsök nemcsak a múlt emlékei, hanem a jövő megoldásai is lehetnek.
Dalla Ragione felfedezte, hogy Bellini Madonna a gyermekkel című festményének gyümölcse, amelyet néha a körte Madonnájának is neveznek, valójában egy tehénorrú alma. Fotó: Scala / Art Resource, NY
A modern gyümölcsfajták sok esetben érzékenyek az éghajlatváltozás okozta kihívásokra, például az extrém hőmérsékletre, az aszályra vagy az új kártevőkre. Az ősi fajták azonban genetikailag sokszínűek, és generációkon keresztül alakították ki ellenállóképességüket. Ez a genetikai sokféleség lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodjanak a változó környezethez, így hosszabb távon fenntarthatóbbak, mint a modern, intenzív gazdálkodásra nemesített fajták.
Egy családi örökség nyomában
Dalla Ragione munkájának alapjait édesapja, Livio Dalla Ragione fektette le, aki az 1960-as években kezdte el gyűjteni és dokumentálni a kihalás szélére került gyümölcsfajtákat. Livio nemcsak a mezőgazdaság, hanem a művészetek iránt is szenvedélyesen érdeklődött, és létrehozta az Archeologia Arborea nevű nonprofit szervezetet, amely a gyümölcsfajták megőrzésére és újjáélesztésére specializálódott. Isabella apja munkásságát folytatva nemcsak az elfeledett fajtákat fedezi fel újra, hanem tudományos alapokra helyezi a megőrzés és kutatás folyamatait.
Isabella Dalla Ragione a vidéki Perugiában lévő otthonában. Fotó: Simona Ghizzoni
A gyümölcsök szimbolikája
A reneszánsz festményekben a gyümölcsök gyakran szimbolikus jelentést hordoztak. Például a körte a túlvilági paradicsomot, a cseresznye Krisztus vérét, míg az alma a bűnbeesést jelképezte. Dalla Ragione szerint ezek az ábrázolások nemcsak vallási jelentőségűek voltak, hanem a gyümölcsök pontos bemutatásával hozzájárultak az adott korszak botanikai tudásának megőrzéséhez. Ez lehetővé teszi számára, hogy a festmények alapján azonosítsa a fajtákat, és kapcsolatot találjon a jelenlegi termesztésben még fellelhető leszármazottaikkal.
Az Öregember alakja az idős korát jelképező barackkal a Palazzo Trinciben látható Az ember hét korszaka (1412) című pompás freskón. Fotó: NPL – DEA Picture Library / S. Vannini / Bridgeman Images
Globális küldetés
Isabella Dalla Ragione munkája nem korlátozódik Olaszországra. Libanonban például ősi cseresznye- és barackfajták újratelepítésében segít, Jordániában pedig az őshonos aloé fajtákat kutatja. A palesztin területeken agroökológiai képzéseket tart, míg Ukrajnában a Tolstoj- és Dosztojevszkij-birtokokon segített helyreállítani a régi almafajták termesztését. Ezen projektek célja, hogy a helyi gazdálkodók megőrizzék a biodiverzitást, miközben alkalmazkodnak a klímaváltozás kihívásaihoz.
A múlt és a jövő találkozása
Dalla Ragione hite szerint az ősi gyümölcsök nemcsak a múlt emlékei, hanem kulcsfontosságúak a jövő mezőgazdasági problémáinak megoldásában is. „Ezek a növények a történelmünk részei. Ha nem őrizzük meg őket, csak gyökértelen levelek leszünk a szélben” – mondja. Munkájával nemcsak a régi fajták megőrzéséért, hanem az emberek szemléletmódjának megváltoztatásáért is dolgozik, hogy felismerjük a biodiverzitás jelentőségét.