Az író, aki az eszmék elárulása ellen tiltakozott: George Orwell összetett öröksége
George Orwell, a 20. század egyik legbefolyásosabb politikai írója, világszerte ismert a totalitárius rendszerek éles kritikáiról, amelyeket az Állatfarm és az 1984 című regényeiben ábrázolt. Orwell az állami ellenőrzés, a propaganda és az igazság manipulációjának ábrázolása olvasók széles körében visszhangra talált a politikai spektrumon. Azonban Orwell személyes politikai ideológiája és a totalitarizmussal szembeni kritikája sokkal összetettebb, mint ahogyan azt gyakran elismerik. Az író nem csupán egy passzív megfigyelő volt vagy a diktatúrák egyszerű ellenfele; mélyen részt vett korának szocialista mozgalmaiban, akár véletlenül, akár szándékosan, a trockista körökhöz közeledve. Orwell a baloldal erőteljes hangja volt, annak ellenére, hogy célponttá vált a szocialista frakciók közötti küzdelemben.
Orwell politikai ideológiája és kapcsolata a trockizmussal
Orwell a leginkább az autoritarizmus és a totalitarizmus kritikáiról ismert, de fontos megérteni, hogy elsődlegesen elkötelezett szocialista volt. Annak ellenére, hogy soha nem lépett be egyetlen politikai pártba sem, Orwell aktív és hangos résztvevője volt a szocialista mozgalomnak. Ez meglepő lehet azok számára, akik az írót kizárólag az állami zsarnokság kritikájával azonosítják. Orwell ugyanis nem mindenféle szocializmussal szemben érzett ellenszenvet, és politikai írásaiban gyakran a szocialista rendszerek belső kritikája jelenik meg, nem pedig a szocialista elvek teljes elutasítása.
Orwell sztálinista totalitarizmus kritikáját a szocialista mozgalmon belüli szélesebb ideológiai küzdelem részeként lehet a legjobban megérteni. Kritikái különösen Lev Trockij nézeteivel csengenek egybe, aki a korai szovjet történelem egyik kulcsfigurája és Sztálin prominens kritikusa volt. Trockij, forradalmi marxista, jelentős szerepet játszott az 1917-es orosz forradalomban és az azt követő polgárháborúban. Fontos szerepet vállalt a Vörös Hadsereg megalapításában, amely biztosította a bolsevik győzelmet az ellenkommunista Fehér Hadsereg felett az orosz polgárháború során. Azonban Trockij „állandó forradalom” elmélete konfliktusba került Sztálinnal, aki a szocializmus egy országon belüli megszilárdítását támogatta, mielőtt világméretű forradalmat szorgalmazott volna. Az 1920-as évek elején Sztálin megszilárdította hatalmát, ami Trockij száműzetéséhez vezetett 1929-ben. Trockij ennek ellenére továbbra is ellenezte Sztálin politikáját, különösen írásai révén.
Trockij sztálinizmus kritikája azt állította, hogy Sztálin elárulta az orosz forradalom eredeti céljait. Trockij szerint Sztálin bürokratikus diktatúrát hozott létre, nem pedig a proletariátus diktatúráját, ahogyan azt a marxista elmélet megálmodta. Azt hangoztatta, hogy Sztálin rendszere nem a munkásosztály uralmát, hanem a kiváltságos bürokratikus elit, a „nomenklatúra” felemelkedését képviselte, amely uralta a szovjet társadalmat. Emellett Trockij Sztálint személyi kultusz kialakításával, a politikai ellenzék elnyomásával és a szocializmus internacionalista elveinek elárulásával vádolta.
George Orwell és a spanyol polgárháború
1936-ban, amikor kitört a spanyol polgárháború, Orwell sorsfordító döntést hozott, amikor csatlakozott a köztársaságiak oldalához, hogy Francisco Franco nemzeti erői ellen harcoljon. Ami különösen jelentős az író részvétele szempontjából, az az, hogy melyik frakcióhoz csatlakozott. Az International Brigades helyett Orwell a Marxista Egység Munkáspártját (POUM) választotta, amely egy erőteljesen trockista eszmékkel áthatott marxista frakció volt. Orwell döntése, hogy a POUM oldalán harcol, sokat elárul politikai nézeteiről ebben az időszakban.
A spanyol polgárháború nem csupán a köztársaságiak és a nacionalisták harca volt; egyben ideológiai csatatér volt a nemzetközi baloldal különböző frakciói számára is. A köztársasági oldal különböző szocialista, kommunista és anarchista csoportok koalíciója volt. Az Orwell által választott POUM a trockista és antisztálinista frakciókkal állt szövetségben, míg a spanyol kommunista párt, amelyet Sztálin támogatott, kemény vonalat képviselt minden olyan baloldali csoporttal szemben, amely nem követte Moszkva politikáját. Ahogyan Orwell később a Hódolat Katalóniának című művében leírta, a Spanyolországban szerzett első kézből származó tapasztalatai mélyen befolyásolták a baloldalon belüli hatalmi dinamikáról alkotott nézeteit. Ez a dinamika tükrözi a biológusok által „fajon belüli küzdelemnek” nevezett jelenséget, amikor ugyanazon faj (jelen esetben politikai mozgalom) tagjai a legintenzívebben egymással versengenek a dominanciáért.
A kép forrása: Adobe Stock
Miközben Orwell a fronton Franco nacionalistái ellen harcolt, Sztálin ügynökei a trockista és anarchista frakciók tisztogatását hajtották végre a hátországban. Az NKVD, Sztálin titkosrendőrsége, Spanyolországba küldték, hogy elnyomják a köztársasági erőkön belüli összes nem bolsevik baloldali elemet. Ez magában foglalta a POUM-ot is, amelyet végül a sztálinista támogatású köztársasági vezetés betiltott. Az NKVD ügynökei elrabolták és meggyilkolták a POUM vezetőjét, Andreu Nint. Orwell maga is alig kerülte el az NKVD általi merényletet, és titokban Angliába menekült. Ezek a tapasztalatok mélyítették csalódását a sztálinizmus iránt, és megerősítették abban a hitében, hogy a szovjet rendszer elárulta a szocializmus eredeti eszméit.
Orwell irodalmi válasza: Állatfarm és 1984
Orwell Spanyolországban szerzett tapasztalatai és a szocializmus belső konfliktusainak megértése legpotensebb kifejezését irodalmi műveiben nyerte el. Az 1945-ben megjelent Állatfarm széles körben a forradalom elárulásának allegóriájaként értelmezhető. Az író a novella során az állatok forradalmi eszméinek árulását mutatja be, akik fellázadnak gazdájuk ellen, de új vezetőik, a disznók, végül ugyanolyan elnyomókká válnak, mint az emberek, akiket megdöntöttek. A Napóleon nevű disznó, aki Sztálint jelképezi, manipulálja a többi állatot, fokozatosan megszilárdítva hatalmát, és újraírván a forradalom történelmét, hogy igazolja diktatúráját.
Gyakran figyelmen kívül hagyják az Állatfarm értelmezésekor Trockij eszméinek szerepét Orwell narratívájában. A Hógolyó nevű karakter, akit Napóleon kiűz a farmról, Trockijt jelképezi. Hógolyót, hasonlóan Trockijhoz, idealista, de végső soron hatalom nélküli szereplőként ábrázolja, akit a hatalmon lévő rendszer démonizál. Orwell Hógolyó száműzetésének és öröksége démonizálásának ábrázolása hűen tükrözi Trockij való életbeli száműzetését és 1940-es meggyilkolását Sztálin ügynökei által.
Ebből a szempontból az Állatfarm olvasható Trockij Elárult forradalom című művének művészi ábrázolásaként, amely a sztálinizmus baloldali kritikáját tartalmazza, és amelyben Orwell a fabula eszközeivel szemlélteti a sztálini rezsim által elárult szocialista eszményeket. Ugyanakkor Orwell nem értette meg, hogy ha Trockij került volna a Szovjetunió élére, az ő rendszere még könyörtelenebb lehetett volna, mint amit Sztálin felépített. A proletárdiktatúra nem különb a pártdiktatúránál.
Orwell utolsó regénye, az 1984, kritikáját a sztálinizmuson túlra terjeszti, a totális állami kontroll, a megfigyelés és az igazság manipulációjának szélesebb értelemben vett veszélyeire. Bár az 1984 nem kifejezetten a szocialista ideológiára összpontosít, a regény egy egypárti diktatúra által uralt disztópikus világot ábrázol, ahol az ellenvéleményt brutálisan elnyomják, és a történelmet folyamatosan átírják, és ez nagyban tükrözi Orwell sztálinista rendszerrel kapcsolatos tapasztalatait. Az „A Nagy Testvér figyel téged” kifejezés azóta is a megfigyelés és az autoritarizmus szinonimájává vált, de Orwell politikai útja kontextusában figyelmeztetésként is szolgál a korlátlan hatalom veszélyeire, függetlenül az ideológiai irányultságtól.
Orwell dilemmája: A szocialista kritika korlátai
Annak ellenére, hogy Sztálinizmust keményen kritizálta, Orwell élete végéig szocialista maradt. A szovjetunióval szembeni kiábrándultsága nem terjedt ki a szocializmus egészére. Valójában Orwell úgy gondolta, hogy a szocializmus még mindig megoldást kínálhat a világ társadalmi és gazdasági problémáira, amennyiben nem esik az autoritarizmus és a bürokrácia csapdájába. Ez az Orwell gondolkodásában rejlő alapvető paradoxonra utal: míg tisztában volt a totalitarizmus veszélyeivel, amelyek a szocializmus különböző ágaiból fakadtak, továbbra is egy általános utópiát hirdetett, amely a gyakorlatban gyakran az általa kritizált hatalommal való visszaéléshez vezetett.
Orwell nem tudta felismerni, hogy függetlenül a szocializmus konkrét irányzatától – akár trockizmus, akár sztálinizmus –, elegendő idő elteltével ugyanolyan eredményhez vezet: gazdasági stagnáláshoz, erkölcsi hanyatláshoz és elnyomáshoz. Mély meggyőződése a szocializmus, különösen annak demokratikus formája iránt, vakította el a szocialista mozgalmakban rejlő autoriter hajlamokkal szemben.
Orwell öröksége
George Orwell írói és politikai gondolkodói örökségét a szocialista eszmék iránti elkötelezettsége és a totalitarizmussal szembeni heves ellenállása határozza meg. Trockista eszmékkel való kapcsolatfelvételét, spanyol polgárháborús tapasztalatait és a sztálinizmus irodalmi feldolgozását bemutatva árnyalt megértését adja a szocialista mozgalom összetettségének. Bár Orwell politikai zsarnoksággal szembeni kritikája ma is rendkívül aktuális, szocializmus iránti hite – még annak kudarcai ellenére is – jól tükrözi gondolkodásának bonyolultságát. Így kissé ellentmondásosnak tűnhet egy szocialista kritikájára hagyatkozni azokra a rendszerekre, amelyeket a szocializmus rendre előállít.
(Borítókép forrás: https://www.story.com/story/historical/the-orwellian-legacy)