Az internet őse, amiről senki sem beszél – Az UUCP elképesztő története
A mai modern világban, ahol az internet szinte minden pillanatban elérhető, könnyű megfeledkezni azokról a technológiákról, amelyek egykor az adatátvitel alapjait jelentették. Az egyik ilyen kevésbé ismert, de rendkívül fontos rendszer a Unix-to-Unix Copy Program (UUCP), amely a ’70-es évek végén forradalmasította a távoli adatküldést és parancsvégrehajtást. Vajon hogyan működött, és miért volt annyira jelentős a maga idejében? Nézzük meg közelebbről!
Mi is az a UUCP?
A UUCP, vagyis Unix-to-Unix Copy, egy olyan rendszer, amely lehetővé tette az adatok átvitelét és távoli parancsvégrehajtást olyan számítógépek között, amelyek nem voltak állandó kapcsolatban egymással. Az első verzió 1979-ben jelent meg a Unix 7. kiadásában, és hamar elterjedt az akkori számítógépes világban.
Hogyan működött?
A mai hálózatoktól eltérően a UUCP rendszerek nem IP-címekkel működtek, hanem telefonvonalakon keresztül kapcsolódtak egymáshoz. Minden egyes gépnek meg kellett adnia a szomszédos rendszerek telefonszámát, valamint a kapcsolódáshoz szükséges felhasználónevet és jelszót. Az átvitelhez a legtöbb esetben lassú, 300 baud (nagyjából 300 bit per másodperc) sebességű modemeket használtak. Az átvitel úgy történt, hogy az egyik számítógép „felhívta” a másikat, amikor adatokat kellett küldeni vagy távoli parancsokat kellett végrehajtani. Ha egy gép nem tudott hívást kezdeményezni, a szomszédos rendszer időszakonként „betelefonált”, és ellenőrizte, hogy van-e függőben lévő feladat.
Kapcsolódó tartalom: Oroszország levágta magát a globális internetről
A UUCP rendszerek komponensei
Bár maga a UUCP egy gyűjtőfogalom volt, valójában több különálló programból állt, amelyek együttműködtek a hatékony működés érdekében. Ezek közül néhány:
– uucp: A fő felhasználói interfész az adatok másolásához.
– uux: Távoli parancsok végrehajtását biztosította.
– uucico: Az adatcserét lebonyolító háttérfolyamat.
– uustat: Az aktuális kapcsolatok és átvitelek állapotát jelenítette meg.
A bináris adatok kezelésére külön programokat fejlesztettek ki, például a uuencode és uudecode, amelyek az adatokat szöveges formátumba konvertálták, hogy biztosítsák a modemek kompatibilitását.
Fájlátvitel a UUCP-n keresztül
A fájlátvitel során az úgynevezett g-protokoll játszott kulcsszerepet, amely csomagokra bontotta az adatokat, és ellenőrző összeggel biztosította az épségüket. A csomagméretek változhattak, de sok kisebb rendszer csak 64 bájtos csomagokat tudott kezelni. Az adatátvitel hatékonyságának növelésére egy továbbfejlesztett verzió, a G-protokoll is elérhető volt, amely 4K méretű csomagokat és hatékonyabb ablakkezelést biztosított. Például, ha valaki egy fájlt akart átküldeni egy másik gépre, az alábbi parancsot használhatta:
uucp enterprise!/usr/share/alist.txt alist.txt
Ez a parancs az „enterprise” nevű gépről másolta át az „alist.txt” fájlt a helyi rendszerre.
UUCP és az e-mail forradalma
A UUCP egyik legnépszerűbb felhasználási területe az elektronikus levelezés volt. Az e-mail címek úgynevezett „bang path” formátumban íródtak, ahol a gépnevek felkiáltójelekkel („!”) elválasztva jelentek meg. Például egy üzenet elküldése így nézhetett ki:
NY4!east.node!center!west.node!CA8!Bitcoinbazis!alwilliams
A feladó feladata volt, hogy kitalálja a megfelelő útvonalat az üzenet kézbesítéséhez, mivel a UUCP csak a közvetlen szomszédokat ismerte.
A UUCP verziói és evolúciója
A UUCP első verzióját a Bell Labs fejlesztette ki Mike Lesk vezetésével. 1983-ban az AT&T új verziót adott ki, amelyet HoneyDanBer UUCP néven ismertek, később pedig Ian Lance Taylor készítette el a Taylor UUCP változatot, amely sokkal rugalmasabb és gyorsabb volt. A UUCP hamar elérhetővé vált más operációs rendszereken is, így például MS-DOS, CP/M, Mac OS és VMS platformokon.
A vég kezdetének jelei
Az állandó internetkapcsolatok elterjedésével a UUCP lassan háttérbe szorult. Bár léteztek lehetőségek a UUCP hálózati kapcsolatokra való átvitelére, a költségek csökkenésével és a modern hálózati technológiák térhódításával a rendszer jelentősége elhalványult. Az egyik utolsó ismert szolgáltató 2012-ben zárta be kapuit, amikor egy holland internetszolgáltató leállította a szolgáltatását a maradék 13 felhasználójának.