Az IMF szorgalmazza a COVID-zárlatokat is felülmúló szén-dioxid-korlátozásokat
A COVID-járvány csúcsidőszakában a globális gazdaság jelentős része leállt, ami ellátási láncolatok instabilitásához, tömeges munkahelyvesztéshez és stagflációs válsághoz vezetett. Azonban a klímaváltozás propagátorai érveltek amellett, hogy ez az esemény valójában pozitív hatású volt a bolygóra, mivel kiderült, hogy az emissziók 5,4%-kal csökkentek. Azt állították, hogy a COVID-zárlatok egyfajta főpróbák voltak az általuk „klímazárlatoknak” nevezett tervhez – egy olyan tervhez, amely a globális gazdasági tevékenység tervezett megszakítását javasolja a klímaváltozás lassítása érdekében.
A globalisták a klímazárlatokat egyfajta kollektív társadalmi büntetésként is bemutatták arra az esetre, ha a népesség nem csökkentené saját szén-dioxid-kibocsátását. Ahogyan a Világgazdasági Fórum (WEF) egyik „Agenda Contributor” címmel rendelkező szakértője, Mariana Mazzucato 2020-ban a klímaváltozás kapcsán fogalmazott:
„Egy «klímazárlat» alatt a kormányok korlátoznák a magánautók használatát, betiltanák a vöröshús fogyasztását, és szélsőséges energia-megtakarítási intézkedéseket vezetnének be, miközben a fosszilis üzemanyagokkal foglalkozó vállalatoknak le kellene állniuk a fuvarozással. Az ilyen forgatókönyv elkerülése érdekében át kell alakítani gazdasági struktúráinkat, és másképp kell működtetni a kapitalizmust.
Sokan a klímaválságot elkülönítik a járvány és az általa okozott gazdasági válságoktól. De a három válság – és azok megoldásai – összefüggőek…”
A ötletet, hogy a járványzárlatokat kiterjesszék klímazárlatokra, a közfelháborodás miatt az establishment média végül „álhírnek” minősítette. Azonban ezek az állítások hazugságok voltak.
A járványzárlatokról kiderült, hogy teljesen haszontalanok voltak; egy pusztító csapás a globális gazdaságra, amely semmit sem tett a COVID terjedésének megakadályozásáért. Mint a legtöbb intézkedés esetében, a cél nem az volt, hogy megóvja a lakosság egészségét, hanem hogy hozzászoktassa az embereket szabadságuk fokozatos megsértéséhez.
Az egyik szervezet, amelynek különös érdeke fűződik a gazdasági tevékenységek korlátozásához a globális felmelegedés megelőzése érdekében, a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Egy nemrégiben közzétett „globális klíma-akció felhívásban” az IMF kijelentette, hogy a gazdasági tevékenység korlátozása és az általános emissziós tevékenység visszaszorítása messze túl kell, hogy mutasson a járvány alatti intézkedéseken, hogy elérjék a kevesebb mint 1,5 °C-os hőmérséklet-célt.
Nyílt zárlatok helyett az IMF és más globalista szervezetek valószínűleg a szén-dioxid adókötelezettséget fogják preferálni, amely hasonló hatást érhet el, mint a központi bankok által az infláció lassítására alkalmazott kamatemelések. Egy ilyen közvetett gazdasági leállítás pusztító hatással lehetne a nyugati országokra, energiaválságot, élelmiszerhiányt, munkahelyvesztést, és végül teljes gazdasági összeomlást okozva, ami jelentős népességcsökkenéshez vezethetne.
Az IMF és más globális szervezetek szerint minden országnak el kell érnie a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátási célt 2030-ra, hogy elkerüljék a „klíma-szakadékot” – azt az elméletet, amely szerint a Föld hőmérsékletének 1,5 °C-os emelkedése dominóhatást indíthat el, ami környezeti katasztrófákhoz és további kibocsátásokhoz vezetne.
Fontos megjegyezni, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a klíma-szakadék elmélete valós lenne, különösen mivel nincs egyértelmű kapcsolat a szén-dioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés között. Valójában az emberi tevékenység hatása a klímára továbbra is vitatott. Történelmi hőmérsékleti adatok azt mutatják, hogy a Föld melegedési időszakai rendszeresek, és jelenlegi korszakunk inkább a hidegebb időszakok közé tartozik.
A szén-dioxid adók és klímaszabályozások valódi célja inkább a gazdagság újraelosztása lehet a fejlett országokból a fejlődő nemzetek felé, miközben központosítják a nemzeti vagyon és az egyéni szabadságok feletti ellenőrzést. Az IMF természetesen szívesen vezetné ezt a vagyonkezelő birodalmat.