Időutazás a féreglyukakon át: vajon újraírhatjuk a történelmet?
1935-ben Albert Einstein és doktorandusza, Nathan Rosen egy olyan hipotetikus matematikai téridő-struktúrát fedeztek fel, amely két, egymástól különálló térbeli régiót köt össze, így potenciálisan egy rövidebb utat biztosíthat közöttük. Elméletben az ilyen utazás sokkal gyorsabb lehet, mint a megszokott téridőben való utazás, amely összeköti őket. Ez egy olyan általános téridő-szerkezet példája, amelynek két „szája” egy „torkon” keresztül kapcsolódik, amit gyakrabban „féreglyuk” néven ismerünk.
1962-ben Robert Fuller és John Wheeler kimutatta, hogy az Einstein-Rosen féreglyuk instabil, és összezárul, mielőtt bármilyen részecske áthaladhatna rajta. Ezt követően egy lehetséges megoldás merült fel, amikor Stephen Hawking, Kip Thorne és munkatársaik később bebizonyították, hogy egy negatív tömegű (energiájú) sűrűségű egzotikus anyag stabilizálhatná a féreglyukat, így elméletileg átjárhatóvá téve azt. Az ilyen anyag létezését ismerjük: ez a „sötét energia,” amelynek taszító gravitációja az Univerzum gyorsuló tágulását okozza.
A sötét energia ismeretlen hatalma
Azonban egy féreglyuk létrehozásához a kozmikus tartalékból kellene kivonnunk és féreglyuk formába alakítanunk a sötét energiát. Nem tudjuk, hogy ez lehetséges-e, mivel a sötét energia természete szintén ismeretlen.
Egy átjárható féreglyuk lehetővé tenné egy fejlett civilizáció számára, hogy visszautazzon az időben. Ennek oka, hogy a féreglyuk belsejében és kívül az idő különbözőképpen halad. Így a féreglyuk mindkét végén elhelyezett szinkronizált órák szinkronban maradnak a féreglyukon áthaladó megfigyelő számára. Képzeljük el, hogy a féreglyuk egyik végén lévő megfigyelők idődilatációt tapasztalnak, és kevesebbet öregszenek azáltal, hogy mozgásban vannak, vagy ideiglenesen meglátogatnak egy gravitációs potenciálgödröt. Az ilyen megfigyelők kapcsolatba tudnának lépni a féreglyuk idősebb végével, és találkozhatnának fiatalabb önmagukkal.
gy külső megfigyelő szemszögéből nézve ez az, amit a tudományos fantasztikum időgépként ismerne fel.
Ezeket az időhajlító lehetőségeket figyelembe véve Stephen Hawking 1992-ben felvetette az „időrendvédelem-sejtést”, amely szerint a fizika törvényei megakadályozzák az időutazást, biztosítva ezzel az Univerzumot a történészek számára. Nem tudjuk, hogy Hawking sejtése igaz-e, mivel nem rendelkezünk olyan előrejelző elmélettel, amely egyesítené a kvantummechanikát és a gravitációt. Ha igaz, akkor átjárható féreglyukakat nem lehet létrehozni, sem általunk, sem más fejlett földönkívüli civilizációk által.
Menjünk-e vissza az időben, hogy megmentsük emberek millióit?
Ez az érvelés arra utal, hogy ha valaha is találkoznánk földönkívüli látogatókkal a Föld közelében, akik féreglyukakat használnak a fénynél gyorsabb utazásra, tudnánk, hogy Hawking sejtése téves, és hogy az időutazás lehetséges. Tudományos eredményük komoly hatással lenne a kvantumgravitációra vonatkozó elméletünk fejlődésére. Emellett etikai kérdéseket is felvetne, például hogy kérjük-e a hozzáférésünket az időgépükhöz, és menjünk-e vissza az időben, hogy megöljük Adolf Hitlert a holokauszt előtt. Egy ilyen tett lehetővé tenné sok ember számára, hogy életre kelthessék családjaiknak mindazon tagját, akik náci koncentrációs táborokban haltak meg.
Az időgéphez való hozzáférés, mint az emberi történelem korrigálásának eszköze, az egyik lehetséges előny, ha idegen kvantumgravitációs eszközökkel találkozunk. Egy másik előny az lenne, hogy féreglyukon keresztül eljuthatnánk távoli helyekre az univerzumban emberi élettartamon belül. Melyiket használnánk először? Bizonyára sokan az emberi történelem helyreállítását tennék meg prioritásnak, mielőtt intersztelláris utazásokba kezdenénk. Ennek az az oka, hogy tudjuk, mit kellene kijavítanunk a múltunkban, azt azonban nem tudjuk, melyik csillagközi célpont érdemes a felfedezésre.
A fejlett földönkívüli tudósok technológiai termékeivel való találkozás nagyon hasznos lehetne a saját tudományos fejlődésünk szempontjából. Mindössze egy évszázada fedeztük fel a kvantummechanikát és az általános relativitást, így még rengeteget kell tanulnunk.