Kamu lenne a demokrácia? Így manipulálnak a hatalmak mindent
A hamis demokrácia jóval kifinomultabb, mint gondolnánk. Kutatások mutatják be, hogyan verik át a világot az autoriter rezsimek.
Egykoron a puccs fegyverekkel és a hatalom központjainak elfoglalásával járt, aminek során az aktuális vezetőket félreállították. A diktátorok ma inkább a hamis demokrácia útját választják, amely sokkal kifinomultabb és hatékonyabb.
A Kaliforniai Egyetem kutatócsoportja azt elemezte, hogyan tökéletesítik az autoriter rezsimek a demokratikus megtévesztés művészetét. Egy olyan rendszert alakítanak ki, amely nemzetközi intézményeket használ a hatalmuk legitimálására. Ez a változás a globális politikai játékszabályokat is átalakítja. És talán már egy veszélyes „versenyt” is elindított, ami még az „igazi” demokráciákat is egy lefelé tartó spirálba húzhatja.
A hamis demokrácia új arcai
A Kaliforniai Egyetem Globális Konfliktusok és Együttműködés Intézete (IGCC) három figyelemfelkeltő tanulmányt publikált a Review of International Organizations folyóiratban. A kutatások, melyeket Emilie Hafner-Burton és Christina Schneider vezetett, feltárják, hogy az autoriter rezsimek hogyan manipulálják egyre ügyesebben a nemzetközi rendszert.
Lauren Prather, a Globális Politika és Stratégia Iskolájának docense rámutat egy kulcsfontosságú pontra: amikor az állampolgárok elvesztik a bizalmukat a választási folyamatban, elkezdik megkérdőjelezni a választott tisztviselők és intézmények legitimitását. Ez a bizalomvesztés pusztító következményekkel járhat, ahogyan azt például a 2021. január 6-i egyesült államokbeli felkelés is mutatja.
Hamis demokrácia: a „zombi” megfigyelők felemelkedése
Az első tanulmány egy aggasztó jelenséget tár fel: a „Zombi” Választási Megfigyelőkét, amelyek úgy „felügyelik” és hitelesítik a nyilvánvalóan csaló választásokat, mintha azok szabályosak lennének. Az ilyen szervezetek száma drámaian megugrott: míg 2000-ben a választások 23%-át, 2020-ban már 40%-át „ellenőrizték”.
Christina Cottiero és Sarah Sunn Bush 141 választási megfigyelő szervezetet elemzett, és az eredmények megdöbbentőek: ezek a hamis megfigyelők gyakran szándékosan ellentmondanak a legitim megfigyelők megállapításainak. Egy klasszikus példa erre a 2020-as azerbajdzsáni parlamenti választás: míg az EBESZ a valódi verseny hiányát kifogásolta, a Független Államok Közösségének megfigyelői dicsérték a folyamatot, mint „versenyképes és szabad” választást.
A második és a harmadik tanulmány további példákat hoz. Az utóbbi, amelyet Hafner-Burton, Schneider és Jon Pevehouse vezetett, 1945 és 2015 között elemzett 48, autoriter többséggel rendelkező regionális szervezetet. A megállapítások lehangolóak: sokan csak felületes „jó kormányzás” politikákat fogadnak el, de gyakorlatban a hamis demokrácia modelljeit követik.
Például az Afrikai Unió formálisan az emberi jogok védelmét és a korrupció elleni harcot tűzi ki célul, de ezek az elvek többnyire szimbolikusak. Érdekes módon ezeket a politikákat gyakran demokratikus partnerek, például az Európai Unió nyomására fogadják el, ám kevés gyakorlati hatással bírnak.
Nyugati demokráciák: ébresztő!
Különösen aggasztó, hogy a demokratikus hanyatlás jelei a megerősödött nyugati demokráciákban is megfigyelhetők. Nem vagyunk immunisak a „demokratikus hamisítás” veszélyeivel szemben. Egyre gyakrabban találkozhatunk nyugtalanító jelenségekkel, például a média tulajdonosi koncentrációjával, a közösségi média cenzúrájával, amelyet „tényellenőrzésnek” álcáznak, valamint a homályos algoritmusokkal manipulált információkkal.
A szólásszabadság elvileg még létezik, de folyamatos nyomás alatt áll, gyakran a „félretájékoztatás” elleni küzdelem ürügyén.
A demokrácia jövője a tét
A Future of Democracy Initiative ezen tanulmányai nyugtalanító képet festenek. Az autoriter rezsimek egy kifinomult működési kézikönyvet fejlesztettek ki, amely a demokratikus intézményeket éppen arra használja fel, hogy aláássa azokat. Stephan Haggard, a Kaliforniai Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések, amelyek a bíróságok és a választási rendszer integritása ellen irányulnak, sokkal nehezebben felfedezhetők és visszaverhetők, mint a hagyományos puccsok.
Úgy tűnik, világos, hogy a demokrácia védelme alapvető szemléletváltást igényel (néhányan még egy „szuperdemokrácia” eljövetelét is felvetik). A jövő kihívása az lesz, hogy új stratégiákat fejlesszünk ki ezen finom, de erőteljes demokratikus bomlasztási formák megfékezésére.