Egy új kutatás szerint hidraulikus technológiát használhattak az ókori egyiptomi piramisépítők
Egy új kutatás lehetséges bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy az ókori egyiptomi piramisépítők hidraulikus technológiát alkalmaztak a műemlékek építéséhez használt hatalmas kövek felemeléséhez és elhelyezéséhez.
Ha ez a felfedezés igaznak bizonyulna, akkor drámaian átalakítaná az ókori egyiptomi mérnöki munkáról alkotott képünket, és feltételezhető lenne, hogy ezt a technológiát a későbbi műemlékek, piramisok esetében is alkalmazhatták.
Az új elmélet szerint a víz bejuthatott a piramison belül lévő két aknába, ami lehetővé tette az ókori mérnökök számára, hogy felemeljenek és leeresszenek egy úszószerkezetet a nagy építőkövek mozgatásához.
Eddig is számos elmélet született már az ókori egyiptomi piramisépítők által alkalmazott lenyűgöző mérnöki teljesítmény magyarázatára. A mostani tanulmány azt sugallja, hogy a legrégebbi ilyen építményt, a Dzsószer-piramist (más néven a Lépcsőpiramis), amelyet a kutatók becslése szerint Kr. e. 2680-ban építettek a harmadik dinasztia fáraója, Dzsószer temetkezési komplexumaként, egyfajta hidraulikus emelőrendszerrel szerelték össze. Ez egy olyan egyedi úszómechanizmussal rendelkezett, amely képes volt felemelni és precízen elhelyezni az építéséhez használt hatalmas köveket.
Az interdiszciplináris kutatás régészeti bizonyítékot talált az elméletre vonatkozóan
A franciaországi CEA Paleotechnikai Intézet munkatársa, Xavier Landreau és kollégái által végzett interdiszciplináris elemzés (melyet a PLoS ONE tudományos folyóiratban tettek közzé) a Step Piramis körüli építési terület számos, eddig megmagyarázatlan összetevőjére összpontosít.
A lépcsős piramis feltételezett építési folyamata: Az ókori egyiptomi piramisépítők által használt hidraulikus emelőmechanizmus. Forrás: Landreau et al., 2024, PLOS ONE, CC-BY 4.0 (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/)
A kutatók azt gyanítják, hogy a Gisr el-Mudir arra szolgálhatott, hogy tiszta ivóvizet szállítson a Szakkara-fennsíknak, miközben vízenergiát is szolgáltatott az építkezésekhez. A piramison kívülre ásott, korábban nem azonosított rekeszek egy sora egyfajta „víztisztító létesítményként” működhetett, amely kiszűrte az üledéket, ahogy a víz áthaladt az egyes szinteken.
A kutatók szerint ez a víz „feltételezhetően beáramlott a piramisaknákba, ahol az emelkedés ereje lehetővé tette az építőkövek elhelyezését”.
„Az újonnan létrehozott kutatóintézet, a Paleotechnic és több nemzeti laboratórium (INRAE, Orléans-i Egyetem) együttműködésének köszönhetően sikerült felfedezni egy gátat, egy vízkezelő berendezést és egy hidraulikus liftet, amelyek valószínűleg lehetővé tették a szakkarai Lépcsőpiramis építését” – írják a tanulmány szerzői.
A Nílus egy eltűnt ágával összefüggő bizonyítékok alátámasztják a hidraulikus emelés elméletét
Szakemberek évtizedek óta vitatják a víz jelenlétét az ősi egyiptomi piramisok területén. A The Debrief nemrégiben új bizonyítékokról számolt be, amelyek arra utalnak, hogy a Királyok Völgyét egy korábban rejtett akna táplálta a Nílusból. Ez állandó vízforrást biztosított az ókori egyiptomi piramisépítők számára, akiknek az volt a feladata, hogy elhelyezzék az építkezéshez felhasznált hatalmas köveket. Az említett tanulmányban a wilmingtoni Észak-Karolinai Egyetem kutatói „Ahramat-ágnak” nevezték el a Nílusnak ezt a korábban eltűnt ágát.
„A monumentális építmények, például a piramisok és templomok értelemszerűen a nagyobb vizek közelében épültek, hogy megkönnyítsék az építőanyagok és a munkások szállítását” – magyarázták a wilmingtoni Észak-Karolinai Egyetem kutatói a közzétett tanulmányukban. Már eddig is számos tudós azt feltételezte, hogy az ókori egyiptomiak a Nílus folyót használták az építőanyagok szállításának segítésére, de ezt az ősi nílusi ágat eddig nem tárták fel vagy térképezték fel teljesen.
Miután összefoglalták az Ahramat-ággal kapcsolatos eredményeiket, a tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy „ez a munka segíthet jobban megérteni ennek a régiónak az egykori hidrológiai viszonyait”. Ezen új ismeretek révén többet megtudhatunk azokról a környezeti paraméterekről, amelyek befolyásolhatták a fáraó döntését a piramisok helyének kiválasztását illetően.
Több adatra van szükség a vízkészletre vonatkozóan
A Step Pyramid tanulmány mögött álló kutatók szerint további kutatásokra lesz szükség annak megállapítására, hogy valójában mennyi víz áramlott át a piramis aknáin, s hogy pontosan mennyi víz állt az ókori egyiptomi piramisépítők rendelkezésére a régió történelmének abban az időszakában.
Következtetésükben a kutatók elismerik, hogy az ókori Egyiptom e régiójában található különböző piramisok létrehozásához valószínűleg számos különböző technikát alkalmaztak.
A szerzők megállapítják: „Ez a munka új kutatási irányt nyit a tudományos közösség előtt: a hidraulikus erő használata az egyiptomi piramisok építéséhez”.