Hidegháborút idéző nagyhatalmi helyezkedések Afrika közepén?

Bár az amerikai haderők Nigerből való esetleges közelgő kivonása mindenképpen egyfajta győzelem, mégis az új hidegháborúként emlegetett szólás „csata a Száhel-övezetért” valószínűleg még messze nem ért véget.

A múlt hónapban felmerült, hogy az USA megmentheti-e a nigeri bázisról kötött megállapodást, miután a nigeri katonai hatóságok felmondták a partnerségi megállapodásukat, ugyanis szerintük az odalátogató amerikai tisztviselők tiszteletlenül viselkedtek velük szemben. Aztán jött a hír, hogy orosz kiképzőegységek most érkeztek az országba egy új küldetésre, valószínűleg a Pentagon ottani befolyásának végét jelenti. Az amerikai csapatok távozása így hamarosan bekövetkezhet, bár nem világos, hogy ez a katonai hatóságok kifejezett kérésére vagy önkéntes alapon történik-e, hogy Oroszország ne kémkedjen utánuk.

Száhel-övezet Afrika

Mindenesetre ez monumentális fejlemény, hiszen ez azt jelenti, hogy az orosz erők most már a Száhel-menti Szövetség/Konföderáció mindhárom államában jelen vannak, miután néhány évvel ezelőtt Mali területére is betelepültek, majd januárban Burkina Fasóba is betették a lábukat. Ez a blokk még abban a hónapban kilépett az ECOWAS-ból. Az ECOWAS (Economic Community of West African States) a nyugat-afrikai államok által létrehozott gazdasági közösség. Egyúttal ezek az államok jelezték, hogy egy új regionális integrációs keretet szeretnének létrehozni, amelyhez mások is csatlakozhatnak, ha érdekli őket. Mindezek együttes hatása az, hogy a nyugati befolyás a Száhel-övezetben jelentős mértékben csökkent.

Korai lenne azonban még pezsgőt bontani, mivel az USA várhatóan az Elefántcsontpart felé fordul.

Hidegháborús ellentét bontakozik ki Afrika közepén?

De milyen következményei lehetnek egy ilyen lépésnek? Oroszország új nigeri kiképző missziója előtt kifejtettük, hogy Niger hogyan tarthatta volna meg az amerikai erőket, miközben a franciákat kirúgta, egyfajta geopolitikai biztosítékként, hogy ne legyen a hibrid háború új célpontja.

Ennek megfelelően pontosan ugyanez a forgatókönyv most valószínűbb, mint valaha, mivel Niger sértődésből felmondta a fent említett biztonsági megállapodást az amerikaiakkal. Bármilyen esetleges amerikai drónbázis átcsoportosítása a közös francia katonai létesítményekre Elefántcsontparton a szomszédos Burkina Fasót és Malit – ez utóbbi az újonnan alakult Száhel-menti Szövetség/Konföderáció magja – a Nyugat célkeresztjébe helyezné.

Mali már most is küzd a vallási szélsőségesek és etnikai (tuareg) szeparatisták támadásainak kivédésével, és ez még nehezebbé válhat, ha az USA és Franciaország nagyobb nyomást gyakorol rá a déli fronton. A legrosszabb forgatókönyv Mali számára az lenne, ha az amerikai vagy a francia vagy mindkét kémügynökség Mauritániából is megkezdené a tevékenységét, és elkezdené használni azt Elefántcsontparton is ugyanúgy, mint ahogyan jelenleg Lengyelországot használják az Oroszország ellen Ukrajnában folytatott proxy-háborújukhoz.

Képesek lesznek az oroszok befolyást szerezni?

Ha ez megtörténik, Oroszországot felkérhetik, hogy növelje a Malinak nyújtott katonai segítségét, ami valószínűleg elegendő lenne ahhoz, hogy megállítsa ezeket a Nyugat által támogatott proxy-offenzívákat a Száhel Szövetség/Konföderáció központi államával szemben. De ezzel egyidejűleg aztán máshol kiegészítő támadások kezdődhetnek. Burkina Faso szintén befolyásolható Elefántcsontpartról, míg Niger továbbra is sebezhető a történelmileg nyugatbarát Nigéria befolyásával szemben, annak ellenére, hogy Abuja nagydobra verte, hogy csatlakozni szeretne a BRICS-hez.

Ezeket a tényezőket szem előtt tartva, bár az amerikai erők Nigerből való esetleges közelgő kivonása mindenképpen egyfajta győzelem, de az új hidegháborúban a „csata a Száhelért” valószínűleg még messze nem ért véget. Azok, akik ünnepelnek, ne bízzák el még magukat, mert a legrosszabb hibridháborús nyomás talán még csak ezután következik. Bár ez majd attól függ, hogy az amerikai és a francia kémügynökségek mennyire kompetensek, ami természetesen nem vehető biztosra a regionális kudarcok sorozata után, amelyeket az elmúlt két évben elkövettek.