Az ördög nemsokára benyújtja a „számlát” az USA-nak
Egy olyan ország, amely a világ tartalékvalutáját bocsátja ki, rendkívül széles monetáris eszközpalettával rendelkezik. Ezt a tényt a Federal Reserve is felismerte. A dollár világkereskedelemben betöltött szerepe sosem múló keresletet generál a zöldhasú iránt, ez pedig lehetővé teszi, hogy annyit nyomtassanak belőle, amennyit a nyomdagépek kapacitása enged. Míg más országokban ez már rég hiperinflációhoz vezetett volna, addig az Egyesült Államok vígan elvan a szerepével.
Egyes becslések szerint ma a teljes dollárkészlet fele nem az USA-ban forog. Brandon Smith, az Alt-Market.us-on megjelent cikkében úgy fogalmaz, ez olyan, mintha az Egyesült Államok alkut kötött volna az ördöggel. Övék a csillogás, övék a szerencse, a szexi barátnő és az álomautó, ez az állapot azonban egyszer véget ér, és az ördög bekopogtat a számlával.
Ha ez bekövetkezik, az egy új Bretton Woods-i Egyezmény megszületését eredményezheti – akár már az évtized végére. Erről árulkodnak legalábbis azok a fejlesztések, amelyeket a globális bankárok sürgetnek. Az egyik legfontosabb ezek közül egy egységes, nemzetközi főkönyv létrehozása, amely teljesen feleslegessé tenné a tartalékvaluta mostani szerepét.
Vérszemet kaptak a globalisták
Az IMF XC platformját 2022 novemberében egy elméleti modellként indították útjára, hogy egy kalap alá gyűjtse az összes CBDC-t, és megkönnyítse az azokkal végrehajtott határon átnyúló fizetéseket. A modell főként a kormányok és a jegybakok közötti tranzakciókra fókuszál. Az IMF természetesen közvetítő félként szerepelne a rendszerben, így minden egyes pénzmozgást ellenőrizni tudna. Állításuk szerint a platform egyszerűbbé tenné az országok számára a CBDC-kre való áttérést.
Az IMF 2023-ban így nyilatkozott a centralizált főkönyvekről:
„El fog érkezni az a világ, amikor egyes entitások bizonyos mértékben be lesznek kapcsolva, míg más entitások és országok ki lesznek zárva. Mint globális és multilaterális intézmény, az a célunk, hogy alapvető bekapcsolódást kínáljunk, alapvető irányelvekkel és olyan irányítással, amely valóban multilaterális és inkluzív. […] a cél egy olyan innováció előmozdítása, amely összeegyeztethető a politikai törekvésekkel, és amely – mondjuk az IMF szélesebb tagbázisához képest – befogadóbb.”
Lefordítva: a decentralizált rendszerek rosszak, az inkluzivitás csak a centralizáción keresztül érhető el. Az IMF pedig ezen gondolatmenet mentén más globalista intézményekkel (pénzmozgás-felügyelőkkel) karöltve boldogan vállalja a befogadó központi intézmény szerepét.
A BIS sem tétlenkedett
Ami az egységes főkönyvet illeti, a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) sem volt rest minél hamarabb lecsapni a lehetőségre. A „BIS Univerzális Főkönyv” célja, hogy „bizalmat ébresszen a központi banki digitális valutákban”, miközben segít „leküzdeni a jelenlegi tokenizációs törekvések töredezettségéből” fakadó problémákat.
Míg az IMF inkább a nemzetközi politikai kontrollra fókuszál, addig a BIS a CBDC-globalizáció digitális aspektusait vizsgálja. A legnagyobb gond, hogy ők nem kiegészítő megoldásként tekintenek a digitális jegybanki valutára, hanem egyenesen a jelenlegi rendszer felszámolójaként. E cél elérésében pedig egyetlen akadály áll előttük: a készpénz.
A BIS szerint elkerülhetetlen, hogy a jövő ne a készpénzmentes társadalmaké legyen. Erre azért van szükség, hogy minden egyes digitális tranzakció egy centralizált entitás által monitorozható legyen, a pénz „biztonsága” érdekében:
„Ma a monetáris rendszer egy újabb nagy ugrás küszöbén áll. A dematerializáció és a digitalizáció után a legfontosabb fejlemény a tokenizáció – a követelések digitális reprezentálása egy programozható platformon. Ez tekinthető a digitális nyilvántartás és eszközátruházás következő logikus lépésének.”
A tervezet szerint ezeket az elemeket egy újfajta pénzügypiaci infrastruktúra – az „egységes főkönyv” tudná a leginkább összefogni. A központi banki pénz és egyéb követelések ezzel egyetlen helyen kerülnének feldolgozásra, a tokenizáció minden lehetőségét kihasználva.
A BIS programjából három fő irányvonal olvasható ki. Először is, a pénz digitalizációja elkerülhetetlen, a készpénznek pedig emiatt el kell tűnnie, hogy a pénzmozgások egyszerűbbé váljanak. Másodszor, a decentralizált fizetések elfogadhatatlanok, mivel „kockázatosak”, és csak a jegybankok tekinthetők elég „megbízhatónak” ahhoz, hogy a pénzmozgások közvetítői legyenek. Harmadszor, az egységes főkönyv lehetővé tenné minden egyes pénzmozgás nyomon követését, a kormányok közötti utalásoktól egészen egy rágógumi megvásárlásáig.
Már nem kell sokat várni
A BIS egyébként nem csak gondolatban játszadozik a kérdéssel: már most is számos ország teszteli az erre a célra kialakított főkönyvét. A Nemzetközi Fizetések Bankja egy olyan technikai alapot akar létrehozni a centralizált CBDC-k számára, amely minden kormány és a világ valamennyi lakosa fölötti ellenőrzést biztosít a számára. Ez egy túl szép pozíció ahhoz, hogy ne erőltessék a technológia fejlesztését és terjesztését.
Ahogy azt a SWIFT fizetési hálózat esetében is láttuk, egy pénzügyi keretrendszert bármikor fel lehet használni arra, hogy megbüntessenek vele egy országot. Így történt ez, amikor az Ukrajna ellen indított háborúja miatt kizárták Oroszországot a nagy sebességű tranzakciós hálózatból.
Ez azért nem okozott problémát az országnak, mert a pénzmozgatásnak alternatív eszközei is léteznek. Egy globális CBDC bevezetésével azonban fennáll a veszélye, hogy ezek az alternatív hálózatok megszűnnek. Ha egy ilyen világ bekövetkezik, az egyes országok teljesen elveszítik szuverenitásukat és azt a képességüket, hogy picit is lázadozzanak a fennálló rend ellen. Ez természetesen nem csak az egyes országok szintjén érvényes. A lakosok maguk is ugyanilyen veszélynek lesznek kitéve.
A legtöbb állam ráadásul a veszély tudatosítása nélkül „ugrik bele” a rendszer használatába. Kína például egyike azon országoknak, amely a leginkább szeretne csatlakozni a globális valuta rendszeréhez. Oroszország szintén tagja a BIS-nek, bár a CBDC-fejlesztésben betöltött szerepük nem teljesen világos. Arra tehát nem lehet számítani, hogy a BRICS országai majd megtagadják az új monetáris parancsot.
A globális intézményeknek nincs szükségük a dollárra
Ha a globalista pénzintézetek tovább erőltetik az egységes főkönyv gondolatát, egy ponton fel kell majd tenniük a kérdést: valóban szüksége van-e a világnak tartalékvalutára. Egy teljesen uniformizált fizetési rendszernek elvileg enélkül is képesnek kell lennie az elszámolások lebonyolítására.
Egy ilyen forgatókönyvben az amerikai dollár világkereskedelemben betöltött szerepe teljesen leértékelődhet, a valuták értéke pedig a közvetítő félhez viszonyítva lesz megállapítható. Ez azt jelenti, hogy innentől az IMF, a BIS és más pénzintézetek mondhatják majd meg, hogy mitől lesz az egyik CBDC értékesebb a másiknál.
Természetesen az országoknak továbbra is meglesz a lehetőségük arra, hogy gazdasági teljesítményük alapján árazzák be a valutáikat. A régi modell azonban, amely különféle aspektusokon – nagy hadsereg, hatalmi érdekek – keresztül biztosított előnyös pozíciót a forex tőzsdén, megszűnik. A globalisták előtt végül két érv marad csupán:
1.) „Egy állam saját fizetőeszközét használni tartalékvalutaként nem fair, mivel nekünk, globális bankároknak egy »egyenlőbb« rendszert kell létrehoznunk.”
2.) „Miért lenne szükségünk tartalékvalutára, ha az összes tranzakciót a mi főkönyvünkön keresztül bonyolítják le? A dollár használata nem könnyíti meg többé a nemzetközi kereskedést a többi CBDC-hez viszonyítva.”
Ez az ördög pénzt hoz, nem számlát
Ezzel a dollár halálos ítélete megpecsételődik, hiszen az a „régi világ” materiális csereszközének számít. Ha ez bekövetkezik, több billió dollár fog visszaáramolni az Egyesült Államokba, mivel a világ népeinek már nem lesz rá szüksége.
A globalisták készpénzmentes társadalmat akarnak, mert az egy könnyebben irányítható társadalom. Ha ezt elérik, onnantól kezdve bárkitől akkor veszik el a pénzét, amikor csak akarják.
Békeidőben persze ennek semmi jelentősége nincs. Kényelmes helyzetünkben megbízhatónak tekintjük azokat az intézményeket, amelyeknek csak addig vagyunk fontosak, amíg pénzük származik belőlünk. A békeidőben feladott szabadságot csak a háborús időben sírjuk vissza. Történelmi példákért nem kell messzire menni. Elég 80 évet visszatekerni az időben, amikor a II. világháborút követően a csehszlovákiai magyar magánszemélyeket és szervezeteket minden vagyonuktól megfosztották és bankszámláikat bezáratták. Egy politikai fordulat, és bárki bármikor az állam ellenségévé válhat – ha nem adja fel önmagát és az elveit.
Az persze senkinek meg sem fordul a fejében, mi lenne, ha egy olyan digitális főkönyvet használnánk, amit egyetlen központi entitás sem tud felügyelni vagy lekapcsolni. A globális intézmények túlságosan féltik az érdekeiket és a légvárra felépített hatalmukat, így inkább mondvacsinált okokkal hessegetik el maguktól (és mindenki más elől) ezt a gondolatot.
Minotaurus (MTAUR) – A Kihagyhatatlan Előértékesítés!
- Akár 70% Kedvezmény a Tokenvásárlás Után
- Ajánlói Program és Ösztönző Juttatások
- 100 000 USDT Nyereményjáték: Kiemelkedő Nyerési Esély
- In-Game Hasznosság a 14.78 Mrd. USD Alkalmi Játék Piacon
- A SolidProof és a Coinsult Által Auditált Okosszerződés
