Gyulladás: A test „tüze” elégeti a fenyegetéseket, de ha tovább parázslik, az veszélyt jelent
Sok ember szervezetében jelen lehet a krónikus gyulladás úgy, hogy az érintettek ennek nincsenek is tudatában – mondta Arch G. Mainous, a Floridai Egyetem (University of Florida – UF) Orvostudományi Főiskola professzora a The Epoch Timesnak.
A Frontiers in Medicine című szaklapban 2024-ben közzétett nagyszabású tanulmány kimutatta, hogy az Egyesült Államokban élő felnőttek közel 35 százalékának volt szisztémás gyulladása. Még az egészséges (betegségre utaló jelek nélküli) egyének körében is körülbelül 15 százalék volt ez az arány.
A krónikus gyulladás számos betegséghez kapcsolódik, és gyakran „érint néhány nagy betegséget. Ennek az egészségtelen étkezés az oka” – mondta Dr. Frank A. Orlando, a UF Health Family Medicine-Springhill orvosigazgatója a The Epoch Timesnak.
Amikor hagyjuk a tüzet parázslani
„A gyulladásra szüksége van a szervezetünknek” – mondta Peter Osborne, klinikai táplálkozási szakértő a The Epoch Timesnak. Amikor a szervezet megfertőződik vagy megsérül, akkor jelentkezik ez a reakció, amelyet gyakran a tűzhöz hasonlítanak. Ez nem más, mint a természet hatékony módszere a kórokozók kiégetésére és a károk helyreállítására. Amint a veszély megszűnik, a gyulladásnak alább kell hagynia. Ha azonban a tűz tovább parázslik, krónikussá válhat.
Ha három hónapnál tovább tart, akár szívbetegségeket, rákot, cukorbetegséget, depressziót, szarkopéniát, autoimmun betegségeket és neurodegeneratív rendellenességeket is okozhat.
A Nature Medicine című szaklapban megjelent áttekintés szerint a halálesetek több mint 50 százaléka a gyulladással összefüggő betegségekre vezethető vissza.
A The Lancet című folyóiratban közzétett metaanalízis megállapította, hogy a gyulladás szintje összefügg a szívbetegségek, a stroke és számos ráktípus megnövekedett halálozási kockázatával. A C-reaktív proteinszint háromszoros növekedése a szívkoszorúér-betegség kialakulásának kockázatát 37 %-kal, az ischaemiás stroke kockázatát pedig 27 %-kal emeli meg.
Az alacsonyabb gyulladásszint viszont – a jelek szerint – hozzájárulhat a hosszabb élettartamhoz. Egy vizsgálat – amely a száz évet megélt japán emberek bevonásával zajlott – megállapította, hogy a gyulladásszint pontosabban jelzi előre a hosszú életet, mint a telomerek hossza, és az életkornál jobban előrejelzi a mindennapi életvezetési képességeket és a kognitív funkciókat az időseknél. A tanulmány szerint „a krónikus gyulladás elfojtása alapvető lépés lehet az élettartam javulása felé”.
Rövid távú megoldás
A legtöbb gyulladás gyógyszerekkel, például nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (ibuprofén, naproxen és aszpirin), szteroidokkal és immunmoduláns gyógyszerekkel szabályozható.
Bár a gyulladáscsökkentő gyógyszerek használata megszokott a klinikai gyakorlatban, „nincsenek olyan irányelvek, amelyek hosszú távon általános használatra ajánlják a gyulladáscsökkentőket a krónikus gyulladások ellenőrzésére” – mondta Orlando. Hozzátette, hogy még a vény nélkül kapható gyulladáscsökkentők is hordoznak kockázatokat, például szívrohamot, stroke-ot, akut vesekárosodást és felső gyomor-bélrendszeri vérzést, emellett kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel.
„Nem akarjuk az embereket hosszú időre ilyen gyógyszerek szedésére ösztönözni”, különösen, ha olyan erősebb gyulladáscsökkentő gyógyszerekről van szó, mint a kortikoszteroidok és a kolhicin – mondta Mainous, aki egyben az UF Közösségi Egészségügyi és Családorvosi Tanszékének kutatási alelnöke is.
A funkcionális táplálkozást kutató Osborne elmondta, hogy a gyulladáscsökkentő gyógyszerek befolyásolhatják a bél mikrobiom egészségét, és megzavarhatják bizonyos tápanyagok termelését és felszívódását. A gyulladás szabályozásáért felelős tápanyagok hiánya viszont súlyosbíthatja a helyzetet. A gyulladáscsökkentő például C-vitaminhiányhoz vezethetnek, míg a kortikoszteroidok D-vitamin-, kalcium- és magnéziumhiányt eredményezhetnek.
Ha kizárólag a gyógyszeres kezelésre hagyatkozunk, az nem vezet megoldáshoz – mondta Osborne.
Rávilágított egy jelenségre: A fejlett országok jó egészségügyi rendszerrel rendelkeznek, mégis, amikor krónikus gyulladásokról, szívbetegségekről, cukorbetegségről, elhízásról, autoimmun betegségekről és más betegségekről van szó, „több pénzt költünk arra, hogy megpróbáljuk kezelni ezeket a kórokat, mégis kudarcot vallunk”.
Dr. David Furman, az 1000 Immunomes Project igazgatója (aki mellesleg immunológiából doktorált), elmondta, hogy az egyik fő problémát a modern életmód jelenti.
Bár a modern technológia kényelmesebbé teszi az életet, ez a jólét csupán látszólag előnyös – mondta. „Hosszú ideig ülünk, gyorsételeket és erősen feldolgozott ételeket fogyasztunk, és nagyfokú munkahelyi stresszt élünk át: mindez kiválthatja és súlyosbíthatja a gyulladást” – mondta.
Az étrend a fő mozgatórugó
„A krónikus gyulladás legtöbb kiváltója az ételeinkben található” – mondta Osborne.
Az ételek feladata, hogy táplálják a szervezetet, energiát és tápanyagokat szolgáltatva a megfelelő működés fenntartásához. A különböző élelmiszer-adalékok, mint például a mesterséges aromák, színezékek, emulgeálószerek és hozzáadott cukrok azonban hozzájárulhatnak a krónikus gyulladások kialakulásához. Tanulmányok kimutatták, hogy a feldolgozott élelmiszerekben gyakori emulgeálószerek, mint például a karboxi-metil-cellulóz (CMC) és a poliszorbát 80 (P80) károsíthatják a bélrendszert és gyulladást idézhetnek elő. Emellett az ultrafeldolgozott élelmiszerekben található magas cukor- és finomított szénhidráttartalom emelkedett vércukorszinthez és oxidatív stresszhez vezethet, ami szintén gyulladást vált ki.
Egy 2020-ban közzétett nagyszabású tanulmány szerint a modern étrendet követő egyéneknél több gyulladásos marker szintje emelkedett, és 38 százalékkal nagyobb volt a szívbetegségek kockázata. Egy másik, az amerikai Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felmérés (NHANES) adatain alapuló, 2022-ben közzétett tanulmány szerint azoknál, akik nagy mennyiségű gyulladáskeltő élelmiszert fogyasztottak, 41 százalékkal nagyobb volt a rákos halálozás kockázata.
Osborne szerint azonban a legtöbb országban az orvosok ritkán helyezik a hangsúlyt a táplálkozásra. Nyolcéves orvosi képzésük során minimális képzésben részesülnek ezen a területen.
Több szakértő is kiemelte, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek elkerülése fontosabb, mint a potenciálisan gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszerek fogyasztása. Mainous rámutatott, hogy egyetlen gyulladáscsökkentő élelmiszer, például egy bizonyos gyümölcs fogyasztása nem biztos, hogy meghozza a kívánt gyulladáscsökkentő hatást.
Egy másik fontos tényező, amely hozzájárul az étrend okozta gyulladáshoz, az ételallergia.
Osborne elmestélte egy 6 éves kislány történetét, aki gyulladásos betegségben szenvedett, és akinek mindössze hat hónapot jósoltak. Szerencsére Osborne rájött, hogy a gyermek allergiás volt az áfonyára, amit az édesanyjától kapott minden reggel turmix formájában. Az, hogy azonnal kiiktatták az áfonyát az étrendjéből, megmentette a kislány életét.
A glutén, valamint a szójában és a tejben található bizonyos anyagok szintén gyulladást okozhatnak egyeseknél – tette hozzá Osborne. A modern orvosi tesztek és vizsgálatok segítségével az emberek azonosíthatják a kiváltó élelmiszereket, és beállíthatják étrendjüket a gyulladás enyhítése és megelőzése érdekében.
Mérgek az otthonunkban és a házunkon túl
A mindennapi háztartási cikkekben és kozmetikumokban található különféle szintetikus összetevők nemcsak közvetlenül irritálják a bőrt, hanem a szervezetbe is bejuthatnak, ami gyulladáshoz vezethet.
Az ivóvízben, a főzőedényekben és az élelmiszerek csomagolásában található perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS) fokozhatják a gyulladásos reakciókat.
A belélegzett levegőben is vannak káros vegyi anyagok, különösen egy nyüzsgő nagyvárosban. Furman szerint az olyan légszennyező anyagok, mint a PM2,5 és PM10 (2,5 mikrométernél kisebb, illetve 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék) gyulladást okozhatnak az agyban és a tüdőben. Az új bútorokban vagy az újonnan épített lakásokban található formaldehid szív- és érrendszeri gyulladást okozhat. Osborne a rossz levegőminőségű területeken élők számára alapvető védőintézkedésként a légtisztító otthoni használatát ajánlja.
Magas testzsír, alacsony izomtömeg
Egy 2021-es tanulmány megállapította, hogy a hosszan tartó ülés az idősebb nőknél növeli a gyulladáskeltő citokinek szintjét, az idősebb férfiaknál pedig csökkenti a gyulladáscsökkentő citokinek szintjét. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a hosszú ideig ülő személyek vérében megemelkedett a különböző gyulladásos biomarkerek szintje.
Azok a felnőttek, akik nem mozognak, évtizedenként 3-8 százalékkal csökkentik az izomtömeget is. Több szakértő is kiemelte és hangsúlyozta az interjúk során a testmozgás és az izomzat megőrzésének gyulladáscsökkentő előnyeit.
A nagyobb izomtömeg több gyulladáscsökkentő molekulát termel, mondta Furman.
Egy az Egyesült Királyságban végzett tanulmány, amely több mint 4000, átlagosan 49 éves felnőttet követett nyomon egy 10 éves követési időszak alatt, megállapította, hogy azoknál, akik rendszeresen mozogtak, csökkent két gyulladásos marker: a nagy érzékenységű C-reaktív protein és az interleukin-6 szintje. Különösen azoknál volt a legalacsonyabb a gyulladás szintje, akik hetente legalább 150 perc mérsékelt vagy erőteljes testmozgást végeztek.
Mainous azt ajánlja, hogy törekedjünk heti 150 perc testmozgásra, a testmozgás típusát az egyéni egészségi állapothoz igazítva. Fiatal felnőttek esetében a mérsékelt és intenzív testmozgás átmenetileg növelheti az akut gyulladásos markerek számát, de hosszú távon segít csökkenteni a gyulladást. Az idősebb felnőttek és a krónikus betegségben szenvedők esetében alapvető fontosságú a túlterhelés elkerülése.
Stressz – az alattomos gyulladáskeltő
A szakértők azt is kiemelték, hogy a stressz, bár megfoghatatlan és láthatatlan, nagyban hozzájárul a krónikus gyulladáshoz.
A stressz által kiváltott gyulladás egyik elmélete az, hogy csökkenti az immunsejtek érzékenységét azokra a jelekre, amelyek általában megoldják a gyulladást.
Emellett „a stressz gyulladást okoz azáltal, hogy aktiválja a szervezet harcolj vagy menekülj válaszreakcióját, ami aztán kiváltja az úgynevezett gyulladáskeltő vegyi anyagok és hormonok felszabadulását” – mondta Stephen Sideroff, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem klinikai pszichológusa a The Epoch Timesnak.
Sideroff szerint a stressz kezelésének első lépése, hogy a kedvezőtlen eseményeket pozitív kihívásként fogalmazzuk meg. Kifejtette, hogy a mérsékelt és jól időzített stressz jótékony hatású lehet, mivel aktiválja a szimpatikus idegrendszert, és felkészíti az embert a fenyegetések hatékony kezelésére.
A szakember azt javasolja, hogy pozitívabb gondolkodásmódot fogadjunk el a stresszel szemben: „Valami újat kell tanulnom, ha jobban akarom kezelni a helyzetet”. Ezen a tanulási folyamaton keresztül az ember „kitalálhat egy jobb módot arra, hogyan kezelje a stresszfaktorokat az életében” – mondta.
A túlzott stressz egy másik problémát is előidéz. Amikor a stressz kezelésére használjuk az energiánkat, az anyagcserénk felgyorsul, hogy több energiát termeljen, és több vért irányítson az izmokba és az agyba. Azonban „mindannyiunknak csak egy bizonyos mennyiségű személyes energiával rendelkezünk” – magyarázta Sideroff. Ennek eredményeképpen az agy más szervektől, például a veséktől csoportosít át energiát az azonnali szükségletek kielégítésére. Ez csökkenti a vesék azon képességét, hogy kiszűrjék a káros anyagokat a vérből, ami aztán az egész szervezetben tovább fokozhatja a gyulladást. „Ez az öregedéshez és a betegségekhez vezető folyamat egyik fő oka: elhanyagolódik a szervezet számos karbantartási folyamata” – tette hozzá.
A harag és a kétségek elengedése, valamint a helyzetekkel való nyugodt szembenézés szintén csökkentheti a gyulladást.
„Minél kevésbé értelmezzük mások viselkedését, annál kevesebb a stressz” – mondta Sideroff. „Fel kellene fednünk, hogy melyek azok a dolgok, amelyek miatt feleslegesen stresszelünk”.
Ezenkívül elengedhetetlen, hogy a szervezet javító rendszerei több időt kapjanak a gyógyulásra.
„Miután a stressz véget ér, lehetőséget kell adnunk a testnek a regenerálódásra, hogy helyreálljon, és gyógyulási üzemmódba lépjen” – mondta Sideroff. Ennek egyik módja, hogy megadjuk magunknak minden nap „az ún. énidőt”. Már 10 perc is jótékony hatású lehet, ha elengedjük magunkat és ellazulunk – akár meditációval, akár relaxációs gyakorlatokkal. Ez aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, megkönnyítve a szervezet regenerálódását.
Egy randomizált, kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy már rövid meditációs időszakok is javíthatják a mentális egészséget, csökkenthetik a gyulladáskeltő citokinek számát, és növelhetik a gyulladáscsökkentő citokinek számát. A tapasztalt meditálók nagyobb ellenálló képességet és toleranciát mutattak a stresszel és az ingerekkel szemben, és alacsonyabb volt a gyulladás szintje a szervezetükben.
Furman hozzátette, hogy nem szabad alábecsülni a magány káros hatásait. „Azok az emberek, akik szociálisan elszigeteltek, akiknek nincs erős közösségi támogatásuk, vagy nem gondoskodnak róluk a barátaik és a családjuk, jelentősen magasabb szintű gyulladást tapasztalnak”.
Szerinte az embereknek egyéni igényeikhez igazodó gyulladáscsökkentő megközelítést kell választaniuk. Például, ha valaki nagy stresszel járó munkát végez – különösen, ha ez az egyetlen bevételi forrása –, és kiegyensúlyozatlanul táplálkozik, kezdheti mindjárt az étrend módosításával és a rendszeres testmozgás beiktatásával. Emellett nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a családi és baráti kapcsolatok erősítésére.