Franciaország, Németország és Olaszország az ukrajnai háború végét sürgeti
Az elmúlt hetekben a három legnagyobb uniós ország – Franciaország, Németország és Olaszország – vezetői mind a Kijev és Moszkva közötti tárgyalások mellett foglaltak állást az ukrajnai harcok befejezéseként. A politikusok belátták, hogy brutális következményei lehetnek annak, ha a háború elhúzódik.
Biden elnökkel ellentétben Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Mario Draghi olasz miniszterelnök mindannyian tárgyaltak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel azóta, hogy Oroszország február 24-én megszállta Ukrajnát.
Mindhárom európai vezető aláírta, hogy fegyvereket küldjenek az ukránoknak, ugyanakkor tűzszünetre is felszólítottak. Miután Scholz német kancellár pénteken telefonon beszélt Putyinnal azt írta a Twitteren: „Ukrajnában a lehető leggyorsabban tűzszünetnek kell lennie”.
Macron az Európai Parlamentben tartott múlt heti beszédében azt mondta: „Nem állunk háborúban Oroszországgal”. Azt mondta, hogy Európa „kötelessége, hogy Ukrajna mellett álljon a tűzszünet elérése, majd a béke megteremtése érdekében”.
Draghi a múlt héten találkozott Biden elnökkel, és a találkozó után az olasz vezető, aki korábban mindenkit lebeszélt az Oroszországgal való tárgyalásokról, azt mondta, hogy ideje lenne mégis elgondolkodni egy békemegállapodáson. „Egyetértettünk abban, hogy továbbra is támogatnunk kell Ukrajnát és nyomást kell gyakorolnunk Moszkvára, de azt is meg kell kérdeznünk magunktól, hogyan lehetne békét teremteni” – jelentette ki Draghi.
A német kancellár úgy fogalmazott: „Az emberek … el akarnak gondolkodni a tűzszünet lehetőségéről és arról, hogy ismét hiteles tárgyalásokat kezdjünk. Jelenleg ez a helyzet. Úgy gondolom, hogy mélyen el kell gondolkodnunk azon, hogyan kezeljük ezt”.
Nyugat-európai országok kontra USA
A Biden-Draghi találkozó után a Fehér Ház továbbra sem mutatott érdeklődést a tárgyalások iránt. „Úgy érezzük, hogy a legkonstruktívabb szerep az, ha továbbra is fogjuk az ukránok kezét a tárgyalóasztalnál, és katonailag is támogatjuk őket” – érvelt Jen Psaki, a Fehér Ház sajtószóvivője.
Lloyd Austin védelmi miniszter a közelmúltban beszélt először orosz kollégájával az orosz megszállás óta, de Antony Blinken külügyminiszter, az Egyesült Államok vezető diplomatája még nem beszélt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A két diplomata legutóbb február 15-én állt szóba egymással.
Eközben az ukrán-orosz tárgyalások, amelyek az invázió első másfél hónapjában gyakoriak voltak, megrekedtek, majd megszakadtak.
Míg a három vezető uniós hatalom gyors békére törekszik, addig Boris Johnson brit miniszterelnök osztja Washington álláspontját. Johnson nemrégiben egy telefonbeszélgetés során Macronnak megemlítette, hogy „azt kéri Ukrajnától, hogy ne folytasson tárgyalásokat Oroszországgal”. Állítólag április 9-én azt mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, hogy még ha Kijev kész is aláírni a megállapodást Moszkvával, a Nyugat nem.
Más NATO-országok is a Moszkvával folytatott tárgyalások ellen foglaltak állást. Április elején Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a „Hitlerrel való tárgyaláshoz” hasonlította Macront, amiért Putyinnal beszélt.
Még ha az európai vezetők nyilvánosan szimpatizálnak is Ukrajna küzdelmével, és egyes esetekben nagy erőfeszítéseket tesznek az ország támogatására, attól is tartanak, hogy az, amit Emmanuel Macron francia elnök a múlt héten Oroszország „megalázásának” nevezett, a nyugati tisztviselők szerint egy sor új problémát okozhat.
A három vezető attól fél, hogy az energiakapcsolatok Oroszországgal elérhetetlenné válnak, amely még inkább elmélyíti a már kialakult válságot Európában.
Macron azt is kijelentette, hogy a béke elérése után Európának „új biztonsági egyensúlyt” kell kiépítenie – ez a fajta kifejezés riasztóan hat a közép- és kelet-európai országokban, ahol ezt többen úgy értelmezik, hogy Putyin beleszólhat abba, mi történik a területükön.
Még akkor is, ha hangsúlyozzák Ukrajnának nyújtott támogatásukat, az a tény, hogy az EU három legnagyobb országának vezetői minél hamarabbi békekötésre szólítanak fel éppen akkor, amikor Kijev fölénybe került a harcban, arra utal, hogy a trió megpróbál nyomást gyakorolni az ukrán vezetőkre, hogy tárgyaljanak.
Zelenszkij nem enged
Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek ez nem tetszik.
„Azt akarjuk, hogy az orosz hadsereg hagyja el a földünket – nem orosz földön vagyunk” – mondta Zelenszkij az olasz RAI közszolgálati műsorszolgáltatónak adott csütörtöki interjújában. „Nem fogunk segíteni Putyinnak abban, hogy a területünkkel fizessen, hogy megőrizze a tekintélyét. Ez igazságtalan lenne. Macron hiába keres kiutat Oroszország számára”.
Ukrán tisztviselők azzal érvelnek, hogy bármilyen engedmény Moszkva felé a területekkel kapcsolatban – beleértve a Krímet is – megnyitná az ajtót a földjükre való jövőbeli orosz betörések előtt.
Karen Donfried, európai helyettes államtitkár azt mondta, hogy „arra összpontosítunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben megerősítsük Ukrajnát a harctéren, hogy amikor eljön az idő, Ukrajna a lehető legnagyobb befolyással rendelkezzen a tárgyalóasztalnál„.
Washington egyelőre nem aggódik amiatt, hogy az Ukrajnát támogató európai összefogás gyengül. Egy magas rangú amerikai tisztviselő kihangsúlyozta, hogy az ilyen európai viták nem új keletűek. Továbbra is megvan az általános célegység, rámutatva arra, hogy Szlovákiától Németországig az országok készek fegyverrel ellátni Ukrajnát.
Ennek ellenére a megosztottság Európa legnagyobb országai, az EU keleti tagjai és az Egyesült Államok között figyelemre méltó, és nem csak a politikai osztályra korlátozódik.
Egy nemrégiben 27 nyugati országban végzett felmérés szerint az Oroszországgal való további diplomáciai kapcsolatfelvétel támogatottsága Olaszországban, Németországban és Franciaországban lényegesen erősebb, mint az Egyesült Államokban vagy Lengyelországban. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető az Ukrajnának nyújtott fegyversegély kérdésében is, a nagy nyugat-európai országokban a támogatás egyre gyengébb lábakon áll.
Giuseppe Conte volt olasz miniszterelnök, aki tagja Draghi széles körű koalíciójának, azt mondta, hogy az EU-nak „átgondoltabb stratégiára” van szüksége.
„Az egész EU-nak a tárgyalásokra és a politikai megoldás érdekében történő nyomásgyakorlásra kellene összpontosítania” – nyilatkozta a POLITICO-nak, majd hozzátette: „Putyinnal szemben a figyelem nem lankadhat, ugyanakkor az EU-nak a valóságot nem szabad szem elől tévesztenie: Oroszország ott van és ott is marad.”