Semmi se állítja meg a forint, euró és dollár elértéktelenedését
Több száz évnyi tapasztalat azt mutatja, hogy az állam által kibocsátott, értékfedezet nélküli pénzek – az úgynevezett fiat valuták, mint magyar forint, euró, amerikai dollár – hosszú távon elkerülhetetlenül elértéktelenednek. Bár digitális formában ma modernebb köntösben jelennek meg, a mögöttes kockázat ugyanaz maradt: a túlkibocsátás csapdája.
Digitális pénz kontra valódi érték
A sci-fi filmek gyakran vetítenek elénk olyan jövőképet, ahol az államok digitális „kreditekben” vagy hasonló fantázianevű pénzegységekben számolnak el egymással. Bár technológiailag fejlődésnek tűnik, gazdasági szempontból ez csupán a fiat pénz új változata – és az eddigi tapasztalatok szerint ezek a rendszerek előbb-utóbb meginognak.
Ezzel szemben a valós értékeken alapuló fizetőeszközök – mint az arany, vagy az ezüst, vagy a modernkori változata, a Bitcoin – időtállónak bizonyultak. Néhány alternatív történelmi jövőt bemutató film, például a Looper, éppen ezt az utat mutatja meg: amikor a bizalom megrendül a papíralapú pénzben, a társadalom visszatér az időtálló értékekhez.
Kapcsolódó tartalom: Mítosz vagy valóság? Ennyi arany lehet az USA legjobban őrzött erődjében
A fiat pénz rövid történelme és hosszútávú kockázata
Bár a fiat pénz ötlete nem új, teljes globális mértékben csak az 1970-es évek óta vált általánossá. Ekkor szüntette meg az Egyesült Államok a dollár aranyhoz kötött árfolyamát – és ezzel megszűnt a világ utolsó jelentős aranystandardja. Azóta minden ország pénzügyi rendszere pusztán az állami bizalomra épül. A történelem viszont könyörtelen: minden korábbi fiat rendszer a pénz értékének teljes elvesztésébe torkollott – akár háború, akár infláció, akár túlköltekezés révén. A németországi hiperinfláció, a magyar pengő bukása 1946-ban, vagy a közelmúltbeli venezuelai krízis mind ugyanazt a mintát követik.
A globális pénzügyi instabilitás közepette egyre több ország fordul ismét az arany felé. A jegybankok aranytartalékot halmoznak fel, és egyre többen keresik az értékőrző alternatívákat a papír- vagy digitális valuták helyett. Az arany nem csupán dísz vagy befektetési eszköz – sokak szemében egyre inkább újra pénznek számít.
A dollár szerepének átrendeződése
Az amerikai dollár az elmúlt évtizedekben rendkívüli nemzetközi jelentőséggel bírt, különösen az energiahordozók és nyersanyagok kereskedelmében. Hosszú ideig az volt az általános gyakorlat, hogy az olajexportáló országok kizárólag dollárban fogadták el a kifizetéseket – ez a rendszer úgy vált ismertté mint a „petrodollár korszaka”. Ez a mechanizmus globálisan megerősítette a dollár pozícióját, hiszen minden ország, amely energiát vásárolt, kénytelen volt dollárt tartani.
Ez a dominancia azonban napjainkban egyre jobban meginog. Egyre több ország, köztük Kína, Oroszország, India és más feltörekvő gazdaságok is elkezdték saját nemzeti valutáikat használni a kétoldalú kereskedelemben, így csökkentve a dollártól való függőséget. Ez az elszámolási diverzifikáció fokozatosan gyengíti a dollár egyeduralmát a nemzetközi tranzakciókban, és új, multipoláris pénzügyi világrend kialakulásához vezethet.
Hogyan tovább?
A történelem azt mutatja, hogy a pénzügyi rendszerek ciklikusan működnek: amikor az értékfedezet nélküli (fiat) pénzekbe vetett bizalom megrendül, a társadalmak újra a stabil, valódi értéken alapuló pénzformákhoz fordulnak. Hosszú időn keresztül ez az arany vagy az ezüst volt – olyan fizetőeszközök, amelyek belső értékkel rendelkeznek, és nem lehet őket korlátlanul előállítani.
Napjainkban azonban egy új szereplő is belépett ebbe a körbe: a bitcoin. Bár digitális, mégis hasonló alapelveken nyugszik, mint a nemesfémek – véges mennyiségben létezik (összesen 21 millió darab), nem lehet utólag „nyomtatni”, és decentralizált, azaz nincs mögötte központi hatalom, amely manipulálhatná.
Egyre többen tekintenek a bitcoinra és más decentralizált kriptoeszközökre úgy, mint a jövő potenciális értékalapú pénzére. Lehet, hogy nem a fizikai arany lesz a következő korszak alapja, hanem a digitális arany. Az viszont szinte biztos: a jövő pénze nem lehet korlátlanul előállítható, mesterségesen fenntartott rendszer része – mert a történelem ciklikusan bebizonyította, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb összeomlanak.