A zöldebb jövőért meg kell majd szenvednie annak, aki repülni szeretne
Vége lehet a hagyományos légitársaságok által nyújtott kényelemnek. Fapadosok szintjére süllyednek a legkedveltebb légiközlekedési vállalatok is a zöldebb jövőért folytatott küzdelemben.
Utasokkal megtömött repülőgép, kicsi lábtér, méregdrága ital és étel a fedélzeten. Aki utazott már fapados légitársasággal annak az előbb felsoroltak nem számítanak újdonságnak. De mindenki úgy van vele, hogy kibírja azt a néhány órát még féllábbon is azért a sokszor nevetségesen alacsony árért, amiért nyilván nem járhat pezsgő és kaviár. Ha valakinek nem tetszik a low cost vagy magyarosan csak fapados légitársaságok szerény szolgáltatása, az választhat a hagyományos légitársaságok ajánlataiból, értelemszerűen magasabb áron. A légitársaságok szén-dioxid-mentesítési versenye azonban kezd kiélesedni és egyre több hagyományos/nemzeti légitársaság dönt úgy, hogy beáll a sorba és hasonló körülményeket kínál mint a Ryanair vagy a Wizzair.
Mivel a globális légiközlekedés majdnem teljesen kiheverte a járványt, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése ismét az iparág első számú kihívása. Az alacsony költségű, alacsony minőségi szolgáltatásokat kínáló modell, amely az elmúlt évtizedekben demokratizálta a légi közlekedést, most a környezetszennyezés csökkentésének követendő mintája lett.
Ennek az az oka, hogy a fapados légitársaságok megszállottsága a súlycsökkentés iránt az üzemanyag megtakarítása érdekében – papírvékony ülések beszerelésével, az üzleti osztályon lévő ülések eltávolításával és az olyan nehéz extrák, mint az italok és takarók elhagyásával – történetesen a legjobb kibocsátási mutatókat produkálja az égbolton.
Az Envest Global szén-dioxid-kibocsátás-csökkentéssel foglalkozó tanácsadó cég adatai szerint a világ öt legkevesebb szennyező anyagot kibocsátó légitársasága mind fapados. A főként Európát és a Közel-Keletet kiszolgáló, magyar Wizz Air vezeti a mezőnyt. A British Airways minden egyes utasra csaknem kétszer annyi káros anyagot pöfög ki, mint egy fapados vállalat.
Ez rossz hír azok számára, akik megszokták, hogy prémium üléseken utaznak és luxuskiszolgálásában részesülnek. A repülés szén-dioxid-semlegességének elérésére kitűzött 2050-es határidő ugyanis vészesen közeleg, a kibocsátási adatok pedig azt sugallják, hogy a légitársaságoknak több utast kell a repülőgépekre zsúfolniuk, kevesebb helyet kell biztosítaniuk számukra, és vissza kell fogniuk az étel- és italkínálatot, hogy a repülés fenntarthatóvá váljon.
„Ez a fapados modell összhangban van az alacsony szén-dioxid-kibocsátású stratégia központi elemeivel” – mondta David Wills, az Envest Global vezérigazgatója. „Mindent úgy terveztünk, hogy az egy utasra jutó üzemanyagköltséget minimalizáljuk.”
A légiközlekedés átalakítás nélkül nem fogja elérni a század közepére kitűzött kibocsátás-csökkentési célokat.
Közelgő veszélyek
Azok a légitársaságok, amelyek nem tesznek megfelelő intézkedéseket, bírságokat és szigorúbb szabályozást kockáztatnak. Európában már bevezetésre kerültek az üzemanyag-illetékek, amely élen jár a repülés környezetkímélőbbé tételére irányuló erőfeszítésekben.
A repülőgépek kabinjainak business és első osztályú részein található ülések nagyobb szén-dioxid-kibocsátást okoznak, mivel több helyet foglalnak el és nehezebbek, mint a turistaosztályon elhelyezettek. A Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség szén-dioxid-kalkulátora szerint például egy turistaosztályon utazó utas, aki Hongkongból Szingapúrba repül egy Airbus SE A350-es repülőgépen, 170 kg károsanyag-kibocsátással számol. Ugyanez az út a business osztályon 682 kg-ot termel. A prémium turistaosztályon 256 kg-ot.
Minden további utas, akit a légitársaságok be tudnak zsúfolni a repülőgépbe, és minden egyes kilogramm, amit az utastérből le tudnak venni, segít csökkenteni az egyes utasok egyéni szén-dioxid-kibocsátását. A fapados légitársaságok ezt a könyörtelen tudományt művészetté fejlesztették. A Ryanair 2009-ben már azt vizsgálta, hogyan lehetne álló utasokat szállítani, hogy minél több embert préseljenek be a repülőbe. A világjárvány előtt a fülöp-szigeteki Cebu Air Inc. légitársaság néhány új Airbus SE A330neo gépén konyhákat és mosdókat szüntetett meg, hogy rekordszámú, 460 ülőhelyet zsúfoljon be. A fapados légitársaságok a repülőgépeket fix háttámlás ülésekkel szerelik fel, szórakoztató képernyők nélkül, hogy csökkentsék a gépek súlyát.
Piszkos árnyoldal
Lehet, hogy üzemanyagtakarékos, de a fapados járatok az akciós jegyárak miatt a légi utazási keresletet is fellendítették. A Nemzetközi Tiszta Közlekedési Tanács (ICCT) szerint a fapados légitársaságok üzemanyag-hatékonysági fejlesztései egyszerűen nem tudnak lépést tartani az utasszámuk drasztikus növekedésével. A Tanács úgy gondolja, hogy a keresletet kellene valamilyen szinte kordában tartani, márpedig ezt leginkább az árak emelésével lehet. Ha a repülőjegy néhány ezer forint helyett, több tíz vagy akár százezer forintba kerül, sokan kétszer is meggondolják, hogy repülőre szálljanak. Ez viszont előnyben részesíti a jobbmódú utasokat, akik lazán kifizetik a business vagy az elsőosztályú jegyeket is. Az ICCT szerint akik luxus körülmények között utaznak, azokra valamilyen különadót kellene kiróni, hogy az ők kedvüket is elvegyék az állandó repüléstől.