Ezért nem nyerheti meg Kína a kereskedelmi háborút!
A 2025-ös kereskedelmi háború bár sok szempontból hasonlít a néhány évvel ezelőtti amerikai-kínai konfliktusra, mégis új fejezetet nyit a világgazdaság történetében. A globális ellátási láncok a pandémia óta szenvednek, a technológiai függetlenségi törekvések és a geopolitikai érdekek azonban új szintre emelkedtek. A sokkal több szereplővel és mélyebb strukturális feszültséggel járó konfliktusból azonban Kína nem kerülhet ki győztesen – megmutatjuk, miért!
A kereskedelmi háború folytatódik
Donald Trump visszatérése az elnöki székbe egy még protekcionistább megközelítést eredményezett a globális világban. Az „American First” 2.0 erőteljes vámemelési stratégiát hozott magával, melynek köszönhetően a világszinten tevékenykedő amerikai vállalatok ismét nyomás alá kerültek, hogy gyártásukat visszavigyék az Egyesült Államokba. 2017-hez hasonlóan természetesen Kína került a kereskedelmi háború másik oldalára, azonban egy sokkal erősebb Kínát és egy szétzilált Amerikát találunk most a geopolitikai csatatéren.
Trump intézkedései már nemcsak a technológiai, hanem a fogyasztási termékekre is kitérnek, központi cikkei pedig az elektromos autók, gyógyszerek és az okoseszközök. A republikánus elnök célja ösztönözni az Egyesült Államokon belüli gyártást a félvezető-, acél- és ritkaföldfém-iparban, valamint új korlátozások kivetése Kínára a mesterséges intelligencia, a kvantumszámítástechnika és az 5G területén. Ennek köszönhetően az olyan technológiai vállalatok, mint a TikTok és a Huawei is feketelistára kerülhetnek a világ legerősebb gazdaságában.
A másik oldalról azonban egy sokkal erősebb, meghunyászkodni nem akaró Kínát kaptunk idén 2017-hez képest. Az autokratikus kormány tucatnyi módszerrel meg tudná keresíteni az amerikai vállalatok életét, hogy Washington meghátráljon, ugyanakkor az elavult nézetek, valamint a gazdasági és politikai rendszerének alapvető félreértései megnehezítik azt, hogy győztesen kerüljön ki a kereskedelmi háborúból.
Ezért nem nyerheti meg Kína a kereskedelmi háborút
A múltban Kína sokkal szegényebb volt, mára azonban a kommunista párt törekvéseinek köszönhetően a középosztály felzárkózott az amerikaihoz. A pekingi labirintusbürökrácia azonban nem könnyíti meg a diktatúra döntési helyzetét. Hszi Csin-ping kimagasló vezető, ugyanakkor konszenzusra törekszik az általa hatalomra juttatott párt vezető tisztségviselőivel.
Ami a döntéshozatalt illeti, az Egyesült Államok jelenleg sokkal közelebb áll az egyszemélyes uralomhoz. Donald Trump kedve szerint alkalmazhatja, emelheti, csökkentheti, vagy felfüggesztheti a vámokat, mivel a Kongresszus alkotmányos tarifális jogkörét a végrehajtó hatalomra ruházta át – ez pedig a mindenkori amerikai elnök.
Természetesen Kína számos módszerrel kapitulálásra bírhatná az Egyesült Államokat, de mindegyik jelentős veszteségekkel járna. Megpróbálhat tehát megfelelni a 125%-ra növelt vámtarifáknak, melyek olyan magasak, hogy megroppantanák a kínai kereskedelmet, vagy nyomást gyakorolhat az amerikai vállalatokra trösztellenes vizsgálatokkal, különböző gazdasági korlátozásokkal, vagy egyes amerikai exportőrök feketelistára helyezésével. Ezzel azonban az a probléma, hogy a kínai gazdaság strukturálisan az exportra épül.
Ha a keresletcsökkenés tovább növekszik nyugaton, a kínai gazdaság erősen visszaeshet. Az országon belüli fogyasztás fellendítése pedig korábban sosem oldotta meg a kieső globális keresletet. Szintén Kína helyzetét nehezíti, hogy a jüan továbbra sem képes hatékony alternatívát nyújtani a dolláralapú világrendszerrel szemben.
Szintén Kína helyzetét nehezíti, hogy a Csendes-óceáni térségben már senki nem hajlandó vakon követni a kínai modellt. Továbbá a munkanélküliség és a lassú növekedés belső elégedetlenségeket szülhet, az államilag kontroll alatt tartott gazdaság pedig nem elég rugalmas ezen gyors változások kezelésére.
Kína jelenlegi egyetlen pénzügyi fegyvere a közel 800 milliárd dollárnyi amerikai államkötvény értékesítése, azonban ez megemelné a kamatlábakat az Egyesült Államokban, ami szintén a jüan értékét növelné. A jüan felértékelődésével még drágább lenne a kínai export, ez pedig konkrétan az ellenkezője annak, amit a kommunista ország akar.
Nincs tér szabadon dönteni
Mindezek nem azt jelentik, hogy Kína megrekedt, azonban beigazolódni látszik a tény, hogy a kereskedelmi háború mindenkinek fáj. Megpróbálhat tehát lecsapni az Egyesült Államokra, ugyanakkor a fokozódó amerikai – japán – koreai együttműködés erősebbnek bizonyulhat, Trump pedig bármikor kedve szerint felrobbanthatja a gazdaságot.
A megállapodás mindkét ország számára kulcsfontosságú. Az egyetlen csavar a történetben az, ha Kína harmadik országon keresztül szállítana árut az Egyesült Államokba, mivel ott csak 10%-os vámmal kellene számolni, míg Kínából 125%-os tarifakulccsal. A kínai kereskedelmi minisztérium nyitott a megállapodásra, ugyanakkor kérdés, ki adja be előbb a derekát.