Beverte Európa az utolsó szöget a kriptovaluták koporsójába?
Az elöregedő Európa újabb falat emelt a blokk és a technológia közé, ami elszigetelheti a lakosságot a globális kriptovilágtól. Merre tartunk és mi várható a jövőben?
Az elsők között voltunk, aki riadót fújt az uniós MiCA nevű kriptovaluta-szabályozás miatt, amelynek hatásai mostanra mindenki számára láthatóvá váltak. A kilátások 2025-re vonatkozóan nem a legjobbak: egy globális kriptovilágban Európa bebetonozza magát, falakat és határokat húz, és a területén lévők védelmének ürügyén gyakorlatilag elszeparálja magát a szabad, globális világtól. Ez a szétválasztás az EU lakosai számára fontos lehetőségek elvesztését is jelenti a máshol élőkhöz képest.
Vissza lehet és kellene is fordulnunk, hiszen a problémák sokrétűek, és ha nem lépünk, azon kaphatjuk magunkat, hogy a pénz, a fiatal, képzett IT-szakemberek és startupok elmenekülnek Európából.
Travel Rule: ki és mit is bizonyít?
A Travel Rule már az összes uniós országra vonatkozó törvény. A kriptotőzsdéknek – igen súlyos következményekkel járó büntetés terhe mellett – hatalmas adatbázist kell vezetniük, ahol rögzítik, hogy ki mit mozgat kinek. Minden, tárcák közötti pénzmozgást figyelni akar a Nagy Testvér. Az EU abból indul ki, hogy minden átutalás gyanús, hogy minden satoshi mögött pénzmosás és visszaélés bújik meg. Az eredmény a bürokrácia exponenciális növekedése, a fiókok téves befagyasztása, és általában véve a totális felügyelet olyan légkört teremt, amely korábban talán a kommunizmusra volt jellemző. Totális megfigyelő államon dolgoznak, a kisemberek elé újabb és újabb akadályokat állítanak, miközben a terrorszervezetek vígan utalgatnak egymás között. Akkor mire is jó ez az egész?
Adók: a kriptobefektetők nem fejős tehenek
Az európai országokban bevett szokás, hogy folyamatosan növelik a kriptovaluták adóterheit. Magyarországon még korrekt is a „csak” 15%-os adó, de más európai hatalmak, mint például Olaszország, már a 42%-os adókulcson töri a fejét. A magas adókulcsokkal elsősorban azok életét nehezítik meg, akik kis összegeket fektetnek kriptóba, ugyanakkor bonyolult könyvelést vezethetnek minimális befektetéseikről. Dánia ugyanebbe az irányba halad, Franciaország pedig a bitcoint és a kriptót is a szuperadózott eszközök kategóriájába akarja sorolni, vagyis akkor is adót kell fizetni utánuk, ha nem keletkezett a tartásukból nyereség. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a helyes út? Mi lesz, ha az igazi kriptomilliomosok úgy döntenek, hogy egyszerűen lelépnek és olyan országokba viszik a kritójaikat, ahol nem húzzák le őket lépten nyomon? Ki nyerne vele?
Engedélyezés és megfelelés
A stabilcoinoknál teljes a káosz. A zűrzavar pedig azon szereplőket lehetetleníti el, akik még nem jutottak el a hatóságokkal való megegyezésig. Valóban szükség volt ilyen értelemben beavatkozni? Hogyan védi az új rendszer a befektetőket? Az embernek az az érzése, hogy itt nem is az ügyfelek védelme a cél, hanem, hogy újabb hivatalokat, megfigyelő szerveket hozzanak létre, ami csak a bürokráciát növeli.
Az európai kriptotőzsdék szívnak
A MiCa nemcsak a kriptobefektetők számára lehet kihívás, hanem az európai kriptovaluta-tőzsdéknek is. A (néhány) 100%-ban európai tőzsdének brutális bürokráciával kell majd szembenéznie, ami elvonja az erőforrásokat, és rendkívüli mértékben megnehezíti a versenyt a már erősebb ázsiai és amerikai tőzsdékkel. A startup és fiatal IT-szakemberek ezzel hátrányba kerülhetnek, ami a szakképzett munkaerő tömeges elvándorlásával járhat. Az új szereplők számára is nehezebb lesz a letelepedés, mivel olyan szabályokkal, előírásokkal és módosításokkal kell majd szembenézniük, amelyeknek nehéz lesz megfelelni vagy extrém magas költségekkel jár majd a hatóságok kedvében járni.