Lenyúlhatja az EU a magánszemélyek pénzét?
Európának minden adott ahhoz, hogy átvegye a vezetést a versenyképességi küzdelemben. Ebben a hónapban az Európai Bizottság bemutatja a Megtakarítási és Befektetési Uniót. A magánmegtakarításokat a kiemelten szükséges beruházásokra fordítjuk. Intézményi partnereinkkel együtt fogunk dolgozni, hogy ez megvalósulhasson.”
Ezt a bejegyzést nem is olyan régen az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen osztotta meg az X-en. A poszt közzétételét követően nem sokkal több ezer hozzászólás érkezett, amikben a felhasználók aggodalmukat fejezték ki, többen egyenes az elnökasszony börtönbe zárását követelték. Nem véletlen lett nagy felháborodás a bejegyzésből, hiszen elég baljósan hangzik az, hogy a magánmegtakarításokat majd az Európai Unió kezeli, és a szerinte fontos projektek és beruházások finanszírozására fordítja.
Mi is a Megtakarítási és Befektetési Unió?
Az Európai Unió hivatalos oldala szerint a Megtakarítási és Befektetési Unió (SIU) célja, hogy jobb pénzügyi lehetőségeket teremtsen az uniós polgárok számára, miközben javítja pénzügyi rendszerünk azon képességét, hogy a megtakarításokat összekapcsolja a termelő befektetésekkel. Ez nagyobb választási lehetőséget biztosít a háztartási vagyonukat gyarapítani kívánó megtakarítók számára, és lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy Európa-szerte növekedjenek.
A Megtakarítási és Befektetési Unió olyan horizontális eszköz, amely olyan finanszírozási ökoszisztémát hoz létre, amely az EU stratégiai célkitűzéseibe történő befektetések javát szolgálja. Európa jelenlegi kihívásainak – például az éghajlatváltozás, a gyors technológiai változások és az új geopolitikai dinamika – kezelésének képessége jelentős beruházásokat igényel, amelyeket a Draghi-jelentés 2030-ig évi 750-800 milliárd euróra becsül, és amelyekre további hatással van a megnövekedett védelmi igények. E további beruházási igények nagy része a kis- és középvállalkozásokhoz (kkv-k) és az innovatív vállalatokhoz kapcsolódik, amelyek nem támaszkodhatnak kizárólag a banki finanszírozásra. Az integrált tőkepiacok fejlesztésével – az integrált bankrendszer mellett – a SIU hatékonyan összekapcsolhatja a megtakarításokat és a beruházási igényeket.
Négy lépcsős felépítés
- Állampolgárok és megtakarítások
Az uniós polgárok nagy hasznát vehetik a tőkepiacokon történő befektetésnek, mivel megtakarításaikból magasabb hozamot érhetnek el, ezáltal növelve a háztartások vagyonát és a nyugdíjbiztosítást. - Beruházások és finanszírozás
Az uniós vállalkozásoknak és gazdaságnak több tőkére és finanszírozási lehetőségre van szüksége a növekedéshez, az innovációhoz és a munkahelyteremtéshez. Az állami finanszírozás önmagában nem elegendő, ezért a tőkepiacok fontos szerepet játszanak. - Integráció és méretarányosság
Az uniós tőkepiacok széttagoltságával foglalkozni kell, mivel az hátráltatja a növekedést, és megakadályozza, hogy az uniós polgárok és vállalkozások élvezhessék az egységes piac előnyeit. - Hatékony felügyelet az egységes piacon
Az EU-nak biztosítania kell, hogy a piac valamennyi szereplője azonos felügyeleti bánásmódban részesüljön, függetlenül attól, hogy az EU-ban hol található. Az egyenlő versenyfeltételek megteremtése támogatja a versenyt és a befektetők bizalmát az uniós piacokban.
Mire is kell az állampolgárok pénze?
Ez eddig remekül hangzik, hiszen a kisemberek nagyobb hozamhoz juthatnak, mintha a pénzük csak tétlenül heverne egy folyószámlán, miközben a vállalkozások több finanszírozási lehetőséghez férhetnek hozzá, ezzel is növelve a versenyképességüket. Az Uniós brossúrában aztán a következő rész olvasható: A Megtakarítási és Befektetési Unió nagyobb lehetőséget kínál a polgároknak arra, hogy megtakarításokat tegyenek a nyugdíjra, a fontosabb életeseményekre és más hosszú távú célokra, például a gyermekek iskoláztatására vagy lakásvásárlásra. Ha az állampolgárok úgy döntenek, hogy megtakarításaik egy részét az EU célkitűzéseinek (pl. az éghajlatváltozás, innováció vagy védelem) finanszírozását szolgáló termelő beruházásokba fektetik, magasabb hozamot érhetnek el, és felkészülhetnek a jövőjükre.
És az utolsó bekezdést látván kapták fel többen a fejüket. Tehát a magánszemélyeknek kiemelt hozamot ígér az EU abban az esetben, ha a pénzének egy részét a jelen formájában zsákutcának tekinthető klímavédelemre vagy hadiiparra fordítja. Nem egy felmérés készült már az utóbbi hónapokban az Európai Unióban, amelyekben az állampolgárok nem tetszésüket fejezték ki a háborúval kapcsolatban. Főleg a nyugati országok polgárai ellenzik a háborús kiadásokra fordított összegek növelését, mivel már eddig is komoly pénzeket adtak államaik fegyvervásárlásra, emiatt pedig a kisemberek is érezhető megszorításokat szenvedtek el. Érthető tehát, hogy a „védelem, hadipar, hadsereg, fegyverkezés” szavaktól a lakosság hátán feláll a szőr. A másik mumus kifejezés a klímavédelem lett, amit csak tovább erősített az elektromos autózás kikényszerítése, az európai autóipar térdre kényszerítése és ezáltal a munkanélküliség akarva-akaratlanul történő növelése.
Ideadod vagy elvegyük?
Ugye, úgy tűnik, hogy az állampolgárok szabadon dönthetnek arról, hogy az EU-nak adják kölcsönbe a megtakarításaikat. Többen azonban úgy vélik, hogy a kezdetben önkéntes befektetésből később akár kényszerű elkobzás se lenne kizárt. A bankokban pihenő pénzeket tehát a közösség egyszerűen lenyúlná, hogy azt a számára fontos beruházásokra fordítsa. Hazai szinten volt már erre példa (magánnyugdíjpénztár), amibe ne mennék bele, tehát nagyobb volumenben akár ez is bekövetkezhetne. Számos lakos a háborús kötvényekhez hasonlítja az európai kezdeményezést, amit például Ukrajna az utóbbi három évben bőszen alkalmazott, hogy finanszírozni tudja a háborús kiadásait.
A szakértők szája is keserű
Nemcsak a magánszemélyek részéről hangzottak el kritikák a megtakarítási tervvel kapcsolatban, hanem több iparági szakértő is kétségeit fejezte ki az EU ötletével kapcsolatban. Sokan azt kifogásolják, hogy az EU 27 különböző pénzügyi piacból áll, amelyek mindegyike saját szabályozással és infrastruktúrával rendelkezik. Ez a széttagoltság megnehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi az egységes piac létrehozását, mivel mind a pénzügyi rendszerek, mind a befektetési szabályok országonként eltérőek.
Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a pénzügyi szabályozás harmonizálására irányuló erőfeszítések gyakran ütköznek a nemzeti érdekeket előtérbe helyező tagállamok ellenállásába. Ez az ellenállás akadályozhatja az egységes üzleti szabályok kialakítását és az egységes felügyeleti hatóság létrehozását, amelyek mindkettő kulcsfontosságú a SIU sikeréhez. Többen a környezetvédelmi aggályokra helyezik a hangsúlyt. A kritikusok szerint a SIU gazdasági növekedésre való összpontosítása és a környezetvédelmi intézkedések egyszerűen nem férnek meg egymás mellett. Ha a növekedésre összepontosít az Unió, akkor a környezetvédelmi megfontolások kerülhetnek háttérbe, ha pedig a környezetvédelem élvez elsőbbséget, akkor a gazdasági növekedés maradhat el, pont az, amiért elvileg ez a projekt született.
Ami pedig a végrehajtást illeti, számos szakértő azzal érvelt, hogy az egész SIU elképzelés papíron jól hangzik, de tisztázatlanok a végrehajtási stratégiák. Az Unió csak általános célkitűzéseket fogalmazott meg, ugyanakkor a kivitelezésre semmi konkrétum nem áll rendelkezésre. Az egyértelműség hiánya bizonytalansághoz vezethet, ami potenciálisan hátráltatja a kezdeményezés hatékonyságát. Gyakorlatilag mindenki a ködben tapogatózik, legyen az befektetni kívánó magánszemély vagy tőkére váró vállalkozás.
Meddig húzhatják a cégek?
Ha a vállalkozások szemszögéből nézzük a dolgokat, szintén nem rózsás a helyzet. Jelenleg olyan magas rezsiköltségekkel, erős kínai versenytársakkal és most már amerikai vámokkal is néznek szembe a kkv-k, amikre egy ilyen légből kapott, semmilyen adatokat, határidőket, információkat nem tartalmazó dokumentum nem kínálhat egyszerű és gyors megoldást. A vállalkozásoknak sürgősen valamilyen kézzel fogható segítségre lenne szüksége, hogy talpon maradjanak. Az EU-ban visszaesett a kereslet, mivel az állampolgárok egyre nehezebb anyagi helyzetben vannak. Keletről jön a kínai nyomás, az orosz szankciók miatt kiesett egy nagy felvevőpiac, a vámok miatt pedig gyakorlatilag leállt az amerikai export. Mint az EU-s kezdeményezések többsége, ez is csak egy szép ötlet, aminek a végrehajtását egyelőre homály fedi. Hogy van-e okunk félni attól, hogy az európai bankokban tárolt pénzünkre ráteszik a mancsukat? Bár az esély minimális, nem valószínű, hogy előfordul. A befektetett pénzből majd kivirágoztatják a kis-és középvállalkozásokat? Aligha.