Ilyen turistaként a világ legelzártabb országában tartózkodni
Egy orosz származású influenszer, Veronika Kochetkova nemrégiben az első turisták között volt, akik Észak-Koreába látogattak, miután a koronavírus világjárvány miatt közel öt évig lezárták a határokat. Élménybeszámolóját az Instagramon osztotta meg, amellyel egyedülálló betekintést nyerünk abba, hogy milyen turistaként a világ legelzártabb országába tartózkodni.
Az utazás már önmagában különleges volt. Egy Tu-154-es repülőgéppel érkeztek, amely 1976-ban épült, és az Air Koryo észak-koreai légitársaság az egyetlen vállalat, amely még mindig használja ezt a típust. A repülés nem volt kellemes, a csomagtartó egész úton nyitva volt, és végig erős benzinszagot éreztek. Az országba való bejutás sem volt egyszerű: a vízum igényléséhez egy dokumentumot kellett kitölteniük, és csak a repülés előtti három órában fogadták el kérvényüket. A reptéren egyébként semmilyen elektronikai eszközt nem ellenőriztek. Bár a telefonja márkáját felírták, nem kérték, hogy megmutassa a képeket. Ezzel szemben a könyvét átlapozták és felírták a címét. Volt, aki Orwell 1984-es könyvét vitte magával, amit persze elvettek tőle. Ők voltak az egyetlen turisták az országban (összesen 18-an), és az egyedüliek, akik a 47 emeletes hotelben megszálltak.
Kapcsolódó: Putyin 24 év után Észak-Koreába látogat
Hozzáférhettek az internethez – bár ennek ára volt: 10 percért 1,8 dollárt kellett fizetniük. Az internet-hozzáférés ugyanis csak a turisták számára elérhető, a helyiek nem élhetnek ezzel a lehetőséggel.
Antiamerika, szigorú szabályok, megjátszott programok
Az út során összesen öt turistavezető kísérte őket, akik Kim Dzsongun képével ellátott kitűzőt viseltek. Érdekes volt, hogy amikor az amerikaiakról beszéltek, általában „amerikai imperialistáknak” és „bábkormánynak” nevezték őket. A szuvenír boltokban is USA-ellenes posztereket lehetett vásárolni, ironikusan kizárólag amerikai dollárért. A térképeken az ellenséges országok sötét zölddel voltak kiszínezve.
Reggel 6:40-kor volt az ébresztő, és nagyon szigorú beosztás szerint teltek a napjaik. Különböző programokra vitték őket, többek között cirkuszba és gyerekek által előadott műsorokra. Csak az előre megadott helyekre látogathattak el, még élelmiszerboltba és gyógyszertárba sem mehettek. Alkoholfogyasztásra egyébként volt lehetőségük, mégpedig kétféle sör közül választhattak.
Az országban való közlekedés is különleges élmény volt, hiszen az utakon alig láttak autókat. Az autótulajdonlás ugyanis csak a katonatisztek, kormánytisztviselők, külföldi diplomaták és olyan dolgozók számára megengedett, akik legalább 30 éve dolgoznak és valami fontosat értek el. Becslések szerint a helyiek mindössze 2%-a rendelkezik autóval.
A képek készítésére nem vonatkoztak szigorú szabályok, kivéve a Mansu Hill Grand Monument-nél, ahol a látogatóknak nem szabadott mosolyogniuk, a kezüket maguk mellett kellett tartaniuk, és egyenesen kellett állniuk. Az öltözködésre azonban komoly előírások vonatkoztak: csak semleges színű ruhákban jelenhettek meg, s nem látszódhatott rajtuk a márkajelzés.
Veronika elmondta, hogy amikor egy parkba látogattak, ők voltak az egyedüliek ott, mivel a helyiek dolgoztak, vagy vidéken segítettek a rizs újra ültetésében. Az emberek mindennapjai ugyanis kifejezetten rendszerezett, a felnőttek 9-től este 6 óráig dolgoznak heti hat napot, és szabadidejükben közösségi munkát kell végezniük. Összesen két gyermeket szülhetnek a nők, a fogamzásgátló gyógyszerek nem elérhetőek széleskörben.
Megosztotta továbbá, hogy mindössze 1050 dollárt fizettek az ötnapos kirándulásért, amely tartalmazta az utazást, a szállást és minden egyéb költséget. Az influenszer tapasztalatai alapján Észak-Korea egy különleges, de szigorúan ellenőrzött ország, és ismételten bebizonyosodott, hogy a turisták számára mutatott kép gyakran mesterségesen megkomponált.
A legújabb hírek szerint Észak-Korea újra megnyitja kapuit a külföldiek előtt, és Dél-Koreán kívül az összes országból engedélyezik az oda utazást. Az Egyesült Államok azonban megtiltotta állampolgárainak, hogy Észak-Koreába utazzanak.