Elveszett maja várost tártak fel a dzsungelben lézeres technológiával

Régészek egy ősi, elveszett maja várost tártak fel, olyan monumentális szerkezeteket hozva napvilágra, mint piramisok és terek. Valeriana névre keresztelték a várost, amelyről úgy vélik, hogy időszámításunk előtt 150 előtt alapították.

 „Valeriana két monumentális részlege közül a nagyobbik a klasszikus maja politikai fővárosok minden jellegzetességével rendelkezik: zárt terek, amelyeket széles utak kötnek össze; templomi piramisok; egy labdapálya; egy víztározó, amelyet egy időszakos vízfolyás elgátolásával hoztak létre; és egy feltételezett E-csoport, egy olyan építészeti elrendezés, amely általában a Kr.u. 150 előtti alapítási időpontot jelzi” – olvasható az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmányban.

A város felfedezéséhez nem volt szükség arra, hogy machetékkel vágjanak át a dzsungelen, vagy hosszú ideig tartó ásatásokat végezzenek ecsetekkel és spatulákkal. A kutatóknak sem volt szükségük mérőszalagokra, távcsövekre vagy iránytűkre, hogy átvágjanak a sűrű növényzeten. Ehelyett csúcstechnológiás eszközöket alkalmaztak: lézereket, drónokat és műholdas térképeket. Ezekkel az eszközökkel egy évszázadok óta rejtőző várost fedeztek fel a mexikói dzsungel sűrűje alatt, piramisokat, zárt tereket és egy ősi víztározót tárva fel.

https://www.wired.com/video/watch/tech-support-linguist-answers-word-origin-questions

A felfedezést Luke Auld-Thomas, a Northern Arizona University antropológusa tette. Elemzése egy korábban feltérképezetlen településhálózatot tárt fel.

A lidar technológia szerepe a maja civilizáció felfedezésében és az urbanizáció megértésében

Auld-Thomas és kutatótársai az úgynevezett lidar (fényérzékelés és távolságmérés) technikájának, egy távoli érzékelési eljárásnak köszönhetően térképezték fel a dzsungel alatti várost. Ez a módszer impulzus lézereket és más, légi bejárás során gyűjtött adatokat használ fel, amelyek pontos háromdimenziós felszínmodelleket készítenek, forradalmasítva ezzel az ősi múlt feltárásának módját.

A lézerimpulzusok egy topográfiai térképet készítenek hasonlóan ahhoz, ahogyan egy denevér használja az echolokációt: a lézerfény egy repülőgépről indul, visszaverődik a földön lévő tárgyakról, majd visszatér a repülőgép alján elhelyezett érzékelőhöz. Mexikóban, bár a sűrű dzsungelen csak a lézerimpulzusok kis része jut át, a kibocsátott nagy számú impulzus elegendő fényt biztosít a föld eléréséhez, így akár egy méteres felbontású térkép készülhet. A visszatérő impulzusok ideje és intenzitása alapján az érzékelő feltérképezi a domborzat kontúrjait, feltárva dombokat, árkokat és növényzettel borított ősi romokat. A technológiát egyre inkább beépítik az önvezető autókba is, hogy elkerüljék az ütközéseket.

Auld-Thomas tudta, hogy a lidar értékes eszköz lehet, ugyanakkor annak magas költsége is tudatában volt. A támogatók gyakran vonakodnak lidar-felmérésekre áldozni olyan területeken, ahol nincs látható bizonyíték maja településre, annak ellenére, hogy ez a civilizáció i.sz. 250 és 900 között érte el csúcspontját.

Campeche: Sűrű városiasodás központja a maja korszak óta

Ebben az esetben a lidar adatokat eredetileg több mint egy évtizeddel ezelőtt, teljesen eltérő célokból gyűjtötték. Az adatkészlet három keresztmetszetet és három vizsgálati blokkot tartalmaz. A keresztmetszetek körülbelül 275 méter szélesek és összesen 213 kilométer hosszúak, amelyek 58,3 négyzetkilométer területet fednek le. A vizsgálati blokkok összesen 64,1 négyzetkilométert ölelnek fel, amelyek három helyszínen helyezkednek el: Xpuhil városától délre, a Río Bec régészeti lelőhely közelében; a Dos Lagunas és Bel Ha falvak közelében; valamint Ucum városának közelében, Campeche északi részén.

A tanulmány említi, hogy a lidar adatblokkokban található 6764 szerkezet elemzése 55,3 építmény sűrűséget mutat négyzetkilométerenként, ami összehasonlítható a régió más kutatásaival. Ezek az adatok hasznosak a regionális szintű településsűrűség értékelésére, és meghaladják a Belize-ben és Guatemalában rögzített értékeket. Ugyanakkor nem nyújtanak teljes képet az urbanizáció szintjéről, amely helyi variabilitás és sűrűséggrádiensek elemzését igényli. Ehhez kernel sűrűségbecslést alkalmaztak a vizsgálati blokkokra, amelyek eredményei összhangban állnak más maja régészeti lelőhelyek, például Oxpemul és Becan sűrűségi adataival.

A 20. századi régészek helyesen állították, hogy Campeche belső területe jelentős mértékben antropogén, azaz ember által módosított táj, ahol városiasodott területek találhatók, és a vidéki lakosság sűrű városokkal működött együtt. A településsűrűségi adatok, amelyek 49 és 61 építmény között változnak négyzetkilométerenként, azt mutatják, hogy a városok és sűrű települések általánosak a közép-maja alföld nagy területein. Az olyan új felfedezések, mint Valeriana városa, megerősítik ezt a nézetet, és azt mutatják, hogy az urbanizáció széles körben elterjedt jelenség volt a régióban.

Valeriana

A tanulmány szerzői által készített Lidar-felvételek. Luke Auld-Thomas et al/Cambridge University Press jóvoltából.

A régészek egyre inkább felismerik, hogy az őskori világ trópusi és szubtrópusi területein sokféle városforma létezett. Számos ilyen település a térbeli szétszórtság mintáját követte, amelyet gyakran „alacsony sűrűségű urbanizmusnak” neveznek.

Ugyanakkor most kezdik felismerni, hogy ezek az urbánus tájak nem voltak egységesek, hanem jelentős különbségek mutatkoztak a településsűrűségben, mind a városokon belül, mind az egyes alrégiók között.

Ezzel egyidejűleg a kutatások növekvő száma arra is rámutat, hogy a korábban feltételezettnél jóval több település és város létezett. Ez két fejlemény közötti feszültséget eredményezett: egyrészt elismerik a településsűrűség magas változékonyságát, másrészt egy, az eddig véltnél sűrűbben urbanizált múlt bizonyítékai bontakoznak ki.

Bár a lidart az 1960-as években eredetileg felhők és légköri részecskék vizsgálatára fejlesztették ki, régészeti alkalmazása viszonylag új. Csak az elmúlt évtizedben kezdték el a régészek alkalmazni, hogy rejtett tájakat tárjanak fel. 2009-ben a University of Nevada, Las Vegas régészei, Diane és Arlen Chase úttörő szerepet játszottak a lidar felhasználásában egy maja város feltérképezéséhez, forradalmasítva az ősi civilizációk felfedezésének és tanulmányozásának módját.

A tanulmány szerint egyes kutatók azt állítják, hogy a feltárt tájak magas népsűrűséget tükröznek, míg mások úgy vélik, hogy a felmérések torzítanak, és túlreprezentálják a legsűrűbben lakott területeket. Ezért még mindig nyitott kérdés, hogy az eddig feltáratlan területek megerősítik-e a magasabb urbanizációs sűrűség létezését, vagy esetleg ritkábban lakott településeket mutatnak majd.