Egyre több a napelempark, de a panelek pár év múlva a kukában végzik
A világ globális energetikai átalakuláson megy keresztül. Az országok igyekeznek kiépíteni a megújuló energiakapacitásaikat, hogy csökkentsék a hagyományos energiaforrásoktól, például a széntől, a kőolajtól és a földgáztól való függőséget. Egyre több helyen építenek kiterjedt napelemparkokat. Egyes szakértők szerint azonban ezeknek a parkoknak számos negatív hatásuk van.
A napenergia-termelésben jelenleg Kína vezet a világon, több mint 300 gigawattos beépített kapacitással. Számos nemzet azonban ambiciózus napenergia-célokat tűzött ki a jövőre nézve, és nagyszabású erőműveket épít energiaszükségletének kielégítésére.
Az indiai Bhadla Solar Park a világ legnagyobb napelemparkja. A 14000 hektáros területen elterülő létesítmény Rádzsasztán Jodhpur körzetében található. A napelempark kapacitása 2,25 GW, és a becslések szerint több mint 1,3 milliárd dollárba került a kivitelezése. A 2017-ben üzembe helyezett hatalmas napenergia-projekt több mint 10 millió napelemet tartalmaz. Négy fázisban fejlesztették ki az Új és Megújuló Energiaforrások Minisztériumának (MNRE) programja keretében, a 2011-es rádzsasztáni napenergia-politikával összhangban.
Az erőmű India sivatagi államának, Rádzsasztánnak a száraz hőségét hasznosítja tiszta, megújuló energia előállítására.
Második helyen a Huanghe napelempark áll, amely Kína távoli Qinghai tartományában található. Ez az ország legnagyobb napelemes létesítménye, 2,2 GW beépített napelemes kapacitással.
Egy állami tulajdonú energiatermelő vállalat hozta létre, és mintegy 2,3 milliárd dolláros beruházást igényelt. A hatalmas erőmű 202,8 megawattos tárolókapacitással büszkélkedhet, a tervek szerint a park napenergia-kapacitását 10 GW-ra bővítik.
A világ harmadik legnagyobb parkja a Pavagada Solar Park az indiai Karnataka Tumkur körzetében található. A 2,05 GW-os létesítmény 13000 hektáros területen terül el. Az erőmű megépítéséhez óriási, 2 milliárd dolláros beruházást hajtottak végre. A napelemparkot 2019 decemberében helyezték üzembe. Karnataka India első számú napenergia-államának számít, a napenergia Karnataka teljes energiakapacitásának mintegy 22%-át teszi ki.
A listát hosszan lehetne folytatni, viszont egyes szakértők úgy vélik, ennek a nagy napelempark építkezésnek komoly hátulütői is vannak.
A napelemek negatív környezeti hatásai
Bár a nagy napelemparkok több zöld energiát biztosítanak az elektromos hálózatnak, a több millió napelem használatának negatív hatásai is vannak.
Az egyik fő probléma az, hogy a panelek gyorsabban elhasználódnak, mint azt először gondolták, és az újrahasznosítás magas költségei miatt gyakran a hulladéklerakókban végzik.
Michael Shellenberger környezetpolitikai szakértő korábban az NTD-nek úgy fogalmazott, hogy a napelemek teljesítménye évente körülbelül egy százalékkal romlik, ami arra ösztönzi az embereket, hogy gyorsabban cseréljék őket.
„Volt ez a bájos elképzelés, hogy az ember megveszi a napelemeket, egyszer felszereli őket, és aztán soha többé nem kell semmit sem csinálni velük. Ma már tudjuk, hogy az emberek körülbelül 10 évente újratelepítik őket” – mondta.
Emellett Shellenberger szerint a napelemek nehézfémeket, például ólmot tartalmaznak, amelyek mérgező felhőként szabadulhatnak fel, amikor a paneleket megsemmisítik.
„Ez veszélyes hulladék” – mondta. „A levegőben levő ólom agykárosodást okoz. Tehát ugyanolyan veszélyes, mint az ólomfesték; ugyanolyan veszélyes, mint az összes ólomalapú anyag, amelyet a társadalom alapvetően mostanáig fokozatosan kivont a forgalomból.”
Shellenberger azt is megjegyezte, hogy a napelemek melletti kardoskodást inkább ideológiai beállítottság, mintsem megalapozott tudományos ismeretek vezérelték.
„Ez egy szellemi törekvés” – tette hozzá. „Van az az elképzelés, hogy … megvédjük a természeti környezetet azáltal, hogy a természetes energiaáramlásoktól, például a napfénytől függünk. Ez nem tudományos nézet.”
Michael Shellenberger, aki 30 éve környezetvédelmi aktivista, korábban meg volt győződve arról, hogy az éghajlatváltozás egzisztenciális veszélyt jelent az emberi civilizációra. Most azonban úgy véli, hogy a klímavészharangok nem felelnek meg a tudománynak és a valóságnak.