Egy újabb halálraítélt energiapaktum született?
Egy újabb egyezség született az energiaválság közepette, de többen úgy vélik, már a megállapodás létrejöttekor halálra volt ítélve.
Augusztusban Olaf Scholz német kancellár egy magas rangú politikai és gazdasági vezetőkből álló küldöttséggel együtt Kanadába utazott, hogy Justin Trudeau kanadai miniszterelnöktől cseppfolyósított földgázt (LNG) kunyeráljon. Scholz azt kérte, hogy az Atlanti-óceán partvidékén Kanada gyorsítsa fel az új exportlétesítmények engedélyezését, de Trudeau következetesen idegenkedett.
A földgáz árának drasztikus emelkedése ellenére a kanadai miniszterelnök kijelentette, hogy nem tud meggyőző üzleti érvet találni a javaslat mellett. Trudeau fosszilis tüzelőanyagoktól mentes jövőképébe az ilyen több milliárd dolláros beruházások nem illenek bele. De felajánlott egy másik lehetőséget a gáz után kuncsorgó Németországnak: kössenek transzatlanti hidrogénellátási megállapodást.
„Kanada és Németország szerint egy új hidrogénpaktum beindítja a transzatlanti hidrogénellátási láncot, és az első szállítások mindössze három éven belül várhatóak. Jonathan Wilkinson természeti erőforrások minisztere és Robert Habeck német alkancellár kedden írta alá a megállapodást az észak-londoni Stephenville kikötővárosban, ahol Justin Trudeau miniszterelnökkel és Olaf Scholz kancellárral együtt részt vettek egy hidrogén szakkiállításon.
Az ötoldalas megállapodás egy „szándéknyilatkozat” a két ország közötti hidrogénszövetség létrehozásáról. ‘A világnak szüksége lesz energiára az elkövetkező évtizedekben’ – mondta Trudeau” – írták a kanadai hírportálok.
A megállapodásnak azonban sokak szerint az ég világon semmi értelme nincs, amely csak egy újabb, több milliárd dolláros pénzkidobás lesz az ablakon. Az egyezségről napvilágot látott információk szerint először új szélerőműparkokat épít Kanada Új-Fundland nyugati partja mentén. Ez a terület ideális az Atlanti-óceánról érkező intenzív nyugat-keleti szelek energiájának hasznosítására. Másodszor, az így termelt villamos energiát központi elosztóközpontokba továbbítják, ami jelentős beruházást igényel. Amint a szélerőműveket üzembe helyezték és a villamos energiatermelés beindul, a harmadik lépés a hidrogén nagyüzemi előállítása elektrolízis útján. Ehhez Németország jelentős technológiai szakértelemmel járul hozzá. Az olyan mérnöki óriások, mint a Siemens AG, pedig nagy összegeket fektetnek be a technológia tökéletesítésébe.
De most jön csak a neheze.
Még ha a fenti rendszer globálisan versenyképes áron állít is elő hidrogént, milyen módon lehet nagy mennyiségű hidrogént szállítani Új-Fundlandról Európába? Közvetlenül biztosan nem, bár számos jelentés és sajtóközlemény ezt sugallja, tévesen feltételezve, hogy a hidrogén szállítása olyan egyszerű, mint az LNG szállítása – ami önmagában sem könnyű feladat. Egy ausztráliai jelentés szerint a hidrogén és a földgáz közötti alapvető különbségek miatt az előbbi közvetlen szállítása rendkívül nagy kihívást jelent, és csak „arra kell számítani, hogy a hidrogén ömlesztett tengeri szállítása valamikor a 2030-as években lesz kereskedelmi szempontból életképes”.
Mások még pesszimistábbak. A Bloomberg New Energy Finance alapítója, Michael Liebreich szerint nagyjából lehetetlen, hogy a hidrogénnel megrakott hajóknak gazdaságilag érdemes lenne a tengereken közlekedniük:
„Ha a hidrogént nagy távolságra szállítjuk, az csővezetéken fog történni. És ha nem tudjuk csővezetéken keresztül csinálni, akkor nem fogjuk megcsinálni.”
Majd hozzátette: „Technikailag meg lehet csinálni, de gazdaságilag nincs értelme kilogrammonként 1-2 dolláros költséggel hidrogént előállítani, és 3-5 dolláros kilogrammonkénti költséggel szállítani a világ körül”
Mivel nincs reális lehetőség a hidrogén közvetlen szállítására a közeljövőben, a hidrogént ammóniává kívánják átalakítani, és azt szállítani. Míg a szénmentes energia felhasználásának gondolata a hidrogén előállításához ammónia előállítására valóban csábító – és a megfelelő környezetben teljes szívvel támogatható-, addig az ammónia előállítása a szélenergiából származó hidrogén felhasználásával Új-Fundlandon, ahol nincsenek Haber-Bosch-erőművek, németországi felhasználásra, teljes őrültség.
Németország érdekelt abban, hogy globális vezető szerepet töltsön be az új, „szénmentes” hidrogéngazdaságban. Az ammónia az egyik legfontosabb vegyi anyag. Előállításához jelenleg szénre vagy földgázra van szükség, hogy hidrogént állítsanak elő, amelyet aztán a levegőből származó nitrogénnel kombinálva műtrágyát csinálnak. A teljes globális szén-dioxid-kibocsátás nagyjából 2%-a vezethető vissza az ammónia közvetlen előállítására, ami messze alulértékeli a jelentőségét, ha figyelembe vesszük, hogy szinte az egész élelmiszertermelésünk ettől függ.
Németország azonban nagy hibát követett el, amikor tavaly bezárta három atomerőművét a zöldek nyomására. Az országnak több ammóniagyártó üzeme is van, amelyek a megemelkedett földgázárak miatt világszerte versenyképtelenné váltak. Ha az a cél, hogy „szénmentes” ammónia kerüljön Németországba, egyszerűen visszakapcsolhatják a nyugdíjazott atomerőműveket, és ammónia előállítására használhatják azokat.
Íme egy kis ábra, amely egyszerűen szemlélteti a két megoldás közti időbeli és pénzbeli különbségeket:
