Miért sürgetik ennyire a digitális euró bevezetését?

Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke nemrég bejelentette, hogy a digitális euró 2025 októberére lesz elérhető. Ennek érdekében elkezdte sürgetni az Európai Bizottságot, az Európai Tanácsot és a tagállamok parlamentjeit, hogy gyorsítsák fel a szükséges jogszabályok elfogadását a digitális euró bevezetéséhez. De hova ez a nagy sietség és tulajdonképpen mit is akarnak elérni a digitális euróval?

Miért ilyen sürgős a bevezetés?

Valójában a bank célja a digitális euróval, hogy megpróbálja lemosni magáról az elmúlt évtized katasztrofális politikáját. Az EKB veszteségei 2024-ben 7,9 milliárd euróra nőttek, és a monetáris hatóság már második egymást követő évben könyvel el veszteséget.

A második ok az, hogy az EKB politikájába vetett bizalom jelentősen csökken. Az államkötvények lassan elveszítik tartalékeszköz funkciójukat, az inflációs várakozások pedig emelkednek. A digitális euró bevezetésének sürgetése ráadásul egy olyan időszakban történik, amikor az európai tagállamok nagyszabású kiadási, hitelfelvételi és védelmi beruházási terveket jelentettek be. A digitális euró tehát kritikus fontosságú az euró mint fizetőeszköz használatának kikényszerítése, az állampolgárok ellenőrzésének kiterjesztése és a költségvetési egyensúlytalanságok leplezése szempontjából. Ráadásul mindezt egy olyan veszélyes eszközzel, amelyet egy olyan monetáris intézmény bocsátott ki, amely az elmúlt öt évben hitelességének nagy részét elvesztette.

Továbbá, a nagy technológiai cégek digitális pénzügyi térbe való belépése miatt az EU fél attól, hogy a magáncégek vagy külföldi hatalmak átveszik az uralmat az európai fizetési rendszer tekintetében. Úgy gondolják, hogy a digitális euróval az EU megtarthatja az irányítást a saját monetáris infrastruktúrája felett.

Emellett a globális központi bankok és befektetési cégek aggódnak amiatt is, hogy az európai államok lefoglalhatják az orosz központi bank eszközeit, ami precedenst teremthet más nem európai nemzetek eszközeinek konfiskálására is. A digitális euró bevezetése eszközként szolgálhat a valuta használatának kikényszerítésére, még akkor is, ha a kereslet csökken. ​

Mi lesz a személyes szabadságjogokkal?

A Lagarde által 2022-ben „digitális bankjegyként” jellemzett digitális euró, kevesebb anonimitással rendelkezik, mivel a központi bank bocsátja ki és garantálja. Ez a központi banki digitális valuta (CBDC) lehetőséget ad a pénzügyi tranzakciók példátlan ellenőrzésére, beleértve a kiadási szokásokat, megtakarításokat és hitelfelvételeket. Ez komoly aggályokat vet fel a személyes szabadságjogok és a pénzügyi magánélet védelme szempontjából. ​

És bár a digitális euró bevezetése technológiai előrelépésnek tűnhet, a pénzügyi szabadság és magánélet szempontjából felmerülő lehetséges körülmények sokkal fajsúlyosabb tényezők. A CBDC-k ugyanis olyan eszközökké válhatnak, amelyek növelik az állami ellenőrzést a polgárok pénzügyi tevékenységei felett.

Az EKB egy nemrégiben készült felmérésből kiderült, hogy az európai lakosság zöme NEM mutat érdeklődést a digitális euró iránt. A legtöbben meg vannak elégedve a jelenlegi fizetési rendszerrel, és nem látják értelmét egy új rendszer bevezetésének.

Nagyon eltérő megközelítések

Miközben az Európai Unió gőzerővel dolgozik a digitális euró bevezetésén, az Egyesült Államokban egyre nyitottabb légkör fogadja a bitcoint és a stabilcoinokat. Míg az EU egy központosított, jegybank által irányított digitális megoldás révén kívánja formálni a jövő fizetési rendszerét, addig az USA inkább a piaci alapú innovációkra hagyatkozna.

Ez a két eltérő megközelítés hosszú távon is komoly hatással lehet a globális pénzügyi egyensúlyra. Szakértők szerint az amerikai stratégia előnyösebb lehet az innováció szempontjából, hiszen a verseny ösztönzi az új technológiák megjelenését és gyorsabb terjedését.

Az Európai Unió ezzel szemben a digitális euróval monetáris szuverenitását szeretné megerősíteni, csökkentve a külső – gyakran amerikai vagy ázsiai – technológiai szolgáltatóktól való függőséget. Ugyanakkor ez az irány korlátozhatja a rugalmasságot és a fintech szektor mozgásterét.