A degrowth biztos halált jelent az emberiség számára
A nemnövekedés (angolul degrowth, franciául décroissance) nevű gondolkodási irányzat az 1970-es évek zöld mozgalmaival kezdett kibontakozni, majd a kétezres években lett igazán aktív mozgalmi és tudományos értelemben is. Az irányzat legfontosabb állítása, hogy a végtelen gazdasági növekedés környezeti szempontból nem fenntartható. Ezzel szembe mennek a világban most uralkodó fenntartható fejlődés elméletével: az ugyanis kibékíthetőnek tartja egymással a gazdasági növekedést és a környezeti fenntarthatóságot.
Nyilvánvaló, hogy a degrowth irányzat hívei a Földet maximálisan sérthetetlennek gondolják, és figyelmen kívül hagyják azokat a természeti fenyegetéseket, amelyek véget vethetnek az emberi civilizációnak. A bolygót az aszteroida-becsapódásoktól kezdve a szupernóva-robbanásokon át a gamma-sugárkitörésekig számos potenciális veszély fenyegeti. Ahogyan azt Elon Musk bolygóközi kolonizációról szóló víziója is hangsúlyozza: ezen fenyegetések kezeléséhez elengedhetetlen a technológia és a jólét fejlesztése, amely javíthatja az emberiség hosszú távú túlélési esélyeit.
A tudósok szerint a Földön eddig öt tömeges kihalási esemény történt, melynek következtében a valaha élt fajok jóval több mint 99 százaléka eltűnt. Ezt érdemes lenne észben tartaniuk azoknak a degrowth híveinek, akik az emberiség szegényebb és ezért technológiailag kevésbé fejlett jövője mellett érvelnek. Annyira belemerültünk Gaia anya kultuszába, hogy közben talán elfelejtettük: bolygónk számos módon, teljesen önállóan is képes lenne véget vetni az emberi létnek. Íme néhány feltételezhető alapvető forgatókönyv:
- A magnetoszféra gyengülése vagy megfordulása: A Föld mágneses mezeje megvéd minket a káros nap- és kozmikus sugárzástól. A mágneses mező jelentős gyengülése vagy teljes megfordulása a felszínre érkező sugárzás növekedéséhez vezethet, ami széles körű károkat okozhat az élő szervezetekben, és tömeges kihalást eredményezhet.
- Szupervulkán kitörések: A szupervulkánok (mint amilyen például a Yellowstone Nemzeti Park alatt lévő is) olyan erővel törhetnek ki, hogy hatalmas mennyiségű hamut és kén-dioxidot juttatnak a légkörbe. Ez blokkolhatja a napfényt, ami „vulkáni télhez” vezethet. A jelenség drasztikus lehűléssel és a globális éghajlati minták megzavarásával járhat, ami széles körű terméskiesést és tömeges éhínséget eredményezhet.
- Lemeztektonika és kontinentális sodródás: A tektonikus lemezek jelentős elmozdulásai hatalmas földrengéseket és vulkánkitöréseket okozhatnak. Ha hosszabb ideig tartanak, ezek az elmozdulások megváltoztathatják az óceáni áramlatokat és az éghajlati mintákat is, ami az élet számos formája számára barátságtalanná teheti a bolygót.
- Jégkorszakok: A Föld pályájának és tengelyferdülésének természetes ciklusai, az úgynevezett Milankovics-ciklusok jégkorszakokat idézhetnek elő. Egy súlyos jégkorszak a bolygó nagy részét jégbe boríthatja, ami drasztikusan csökkentené a lakható területeket, és tömeges kihaláshoz vezethetne.
- Óceáni áramlási zavarok: A tengeráramlatok a világóceán vizének nagymértékű és állandó jellegű mozgási folyamatai, melyet számtalan kiváltó ok és hatás eredményez. A tengeráramlások összessége a földi éghajlatot és időjárást nagy mértékben befolyásoló ún. globális szállítószalag, amely a meleg és hideg vizet keringeti a bolygón, döntő fontosságú az éghajlat szabályozásában. Az ezeket az áramlatokat megzavaró természetes változások szélsőséges és gyors klímaváltozásokhoz vezethetnek, amelyek potenciálisan ellenségessé tehetik a környezetet a jelenlegi életformák számára.
- Metánhidrát felszabadulása: A természetes felmelegedés kiválthatja az óceáni üledékekben és a permafrosztban tárolt metán felszabadulását. Ez az erős üvegházhatású gáz a globális felmelegedés elszabadulásához vezethet, ami jelentősen megváltoztathatja az éghajlatot, és tömeges kihaláshoz vezethet.
Ezek a forgatókönyvek, bár eltérő valószínűségűek és eltérő időtávúak, rávilágítanak azon természeti folyamatok körére, amelyek súlyosan befolyásolhatják a földi életet. A világűrben zajló kozmikus események és folyamatok többféleképpen is vezethetnek a földi élet kihalásához. Íme az elsődleges veszélyek:
- Aszteroida- és üstökösbecsapódások: A nagy aszteroida- vagy üstökösbecsapódások hatalmas pusztítást okozhatnak. A becsapódás lökéshullámokat, földrengéseket és cunamikat okozhat, és olyan nagy mennyiségű törmeléket dobhat a légkörbe, hogy az elzárja a napfényt, ami jelentős hőmérsékletcsökkenéshez, valamint a „becsapódási tél” néven ismert jelenséghez vezethet.
- Szupernóva-robbanások: A Földtől 30 fényévre lévő szupernóva katasztrofális lehet. Egy ilyen lehetséges robbanás nagy mennyiségű sugárzást bocsátana ki, beleértve a gammasugarakat is, amelyek eltávolíthatják az ózonréteget, a Nap káros ultraibolya sugárzásának téve ki a földi életet.
- Egy közeli hipernóva hasonlóképpen eltávolíthatná az ózonréteget, és magas szintű sugárzással bombázná a Földet. Közeli hipernóva: A szupernóva közelében lévő hipernóva (egy olyan csillagrobbanás, amely még a szupernóvánál is hatalmasabb és energiában gazdagabb) szintén veszélyt jelenthet.
- Gamma-kitörések: A gammakitörések távoli galaxisokból származó intenzív gammasugárzások. Ha a mi galaxisunkban történne ilyen, és közvetlenül a Földre irányulna, a sugárzás kimeríthetné az ózonréteget, és súlyos károkat okozna a légkörben, ami tömeges kihaláshoz vezetne.
- Napkitörések és koronakidobódások: A Nap időnként nagy napenergia-kitöréseket bocsát ki. Bár a Föld mágneses mezeje nyújt némi védelmet, egy különösen erős kitörés vagy koronakitörés felülírhatja ezt a védelmet, széles körű elektromos zavarokat okozva és potenciálisan károsítva a légkört.
- Szélhámos (céltalanul bolyongó) bolygók vagy csillagok: Egy, a Naprendszer közelében elhaladó bolygó vagy csillag gravitációsan megzavarhatja a bolygók pályáját, ami a Földet destabilizált pályára küldheti, közelebb vagy távolabb a Naphoz. Ez szélsőséges éghajlati változásokhoz vezethetne.
- Fekete lyukak: Egy Naprendszeren áthaladó vándorló fekete lyuk pusztító gravitációs hatásokkal járhat. Megzavarhatja a bolygók pályáját, „kitaszíthatva” a Földet a Naprendszerből, vagy magához vonzva azt.
- Napenergia evolúciója: Nem kizárható, hogy a Nap végül vörös óriássá fejlődik, tágul, és esetleg elnyeli a Földet. A növekvő napsugárzás már jóval korábban felforralhatja az óceánokat és lecsupaszíthatja a légkört, lakhatatlanná téve a Földet.
- Tejút ütközések: A Tejútrendszer ütközési pályán van az Androméda-galaxissal. Bár ez az esemény több milliárd évnyi távolságra van, egy ilyen ütközés megzavarhatja a Naprendszert, és a gravitációs zavarok, valamint a megnövekedett sugárzás miatt a földi élet végéhez vezethet.
Bill Maher a műsorában kritizálta Elon Musknak a Mars kolonizálására irányuló törekvését. Maher azzal érvelt, hogy bármennyire is rosszul mennek a dolgok a Földön, nem lehetnek rosszabbak, mint a Marson uralkodó zord körülmények, ahol nincs belélegezhető levegő, szélsőséges a hőmérséklet és hosszú porviharok dúlnak. Hangsúlyozta, hogy bolygónk problémáinak megoldására kell összpontosítanunk, ahelyett, hogy egy másik, barátságtalan bolygóra menekülnénk.
Ez lusta gondolkodás. Az, hogy a Föld ma lakható, nem jelenti azt, hogy holnap is az lesz. És bármennyire is gondatlanul bánunk a környezettel, az emberi tevékenység negatív következményei elhalványulnak a természetes bolygói és kozmikus események és folyamatok által jelentett veszélyek mellett. Musknak igaza van: hosszú távon csak a jólét és a technológiai fejlettség exponenciális növekedése biztosíthatja (remélhetőleg bolygóközi) fajunk jövőjét.