Bár az arany ragyog, a hozzá vezető út nem igazán fényes
Aggasztó mértékű környezeti költségek és károk
Ferdinánd spanyol király, mindössze egy parancsot adott a hódítóknak, akik Kolumbuszt kísérték útjára: „Szerezzetek aranyat! Ha egy mód van rá, humánusan, de mindenáron!”
Félévezreddel később ez az intelem ugyanannak tűnik, csakhogy mára új veszélyekkel egészült ki. Az arany fanatikusok és a Bitcoin-pártiak közös meggyőződése, hogy a fiat valutarendszer az összeomlás szélén áll, miközben folyamatosan leértékeli magát, hogy túléljen. Mi lenne a megoldás? Egy alternatív, árualapú elszámolási rendszer, amely biztosítja a felhalmozott értékek megőrzését, és amely ellenáll a leértékelődésnek.
A bitcoin eddig három feleződésen ment keresztül az indulása óta, és a következő várhatóan idén áprilisban következik be. A 2024-es felezési esemény (halving) során 6,25 BTC-ről 3,125 BTC-re fog csökkenni a bányászok blokk jutalma; a Bitcoin inflációs rátája (avagy kriptós terminus technikusban az infláció a teljes kínálat éves növekedési ütemét jelenti) 0,9% lesz ebben az időszakban. A hagyományos aranynál nagyobb hordozhatósága és oszthatósága mellett a „digitális arany” inflációs rátája alacsonyabb lesz, mint az arany inflációs rátája (~ 1,7%), és a jövőben tovább csökken az alacsonyabb ráták felé.
Arra kérdésre, hogy milyen értéktárolót választanak, a befektetők közül többen a következő választ adják: „A Bitcoin helyett én az aranyat választanám. A környezetvédelem miatt!”
Becsülendő a nemes hozzáállás, azonban bizonyos eredmények azt mutatják, hogy a valóság egészen más, mint ahogy azt az imént említett befektetők gondolják. A kutatások szerint a Bitcoin-bányászat fokozhatja a megújuló energiaforrások bővülését (Bastian-Pinto 2021, Rudd 2023; Ibañez 2023; Lal 2023) és hozzájárulhat a metánkibocsátás csökkentéséhez (Rudd 2023, Neumüller 2023), miközben az aranybányászat szénlábnyomának (70 Mt CO2e) csak a felét teszi ki (126 Mt CO2e).
Az aranyhoz vezető út nem fénylik tisztán
Amikor az emberek az aranyra gondolnak, egy ragyogó, tiszta anyagra gondolnak, fel sem merül bennük, hogy egészen más képet fest az út, amely e csodás nemesfém megszerzéséhez vezetett. Az aranytermelés valósága ugyanis egészen másképp néz ki. Ha górcső alá vesszük a környezetvédelmi tudósok munkáját, akik vízszennyező adszorberek kifejlesztését végzik, megtudhatjuk, hogy az aranybányászat a világ egyik legszennyezőbb iparága. A témában való további kutakodás a következő tényekhez vezetett.
Az aranybányászat rendkívül környezetszennyező, a szénbányászat után (7200 km2) a második helyen áll a földterületek tekintetében. A telephelyek (4600 km2) nagyobb területet fednek le, mint 3 fémtelep együttvéve (réz: 1700 km2, vas: 1300 km2 és alumínium: 470 km2).
Az aranybányászat éves szén-dioxid-kibocsátása magasabb, mint az összes Európán belüli légiutas-forgalom
Mivel mostanra már számos nagy hozamú aranybánya kimerült, olyan vegyi eljárásokat alkalmaznak, mint a cianidos kioldás vagy az amalgámozás, amelyek során nagymértékben használnak mérgező vegyi anyagokat. Az aranybányászatból származó, savas bányavíznek nevezett szennyezett víz bekerül a táplálékláncba, ám ez valójában igazi mérgező koktél a vízi élővilág számára.
Colorado (forrás: bitcoinmagazine.com/markets/the-environmental-cost-of-gold-mining)
A coloradói Animas folyó sárgára színeződött, miután 2015 augusztusában a Gold King bányából 3 millió gallon mérgező szennyvíz ömlött ki.
Az aranybányászathoz köthető a bolygónkon a természetbe jutó higany 38 százaléka, emiatt sok millió kézi erővel aranyat bányászó ember életét rövidíti meg a mérgezés, és persze a természetkárosító hatása is elképesztő.
Az Egyesült Államokban a cianid 90%-át kizárólag a nehezen kinyerhető arany visszanyerésére használják. A mérgező anyag, valamint annak előállítása és szállítása közvetlen kapcsolatban áll az aranypiaccal. Becslések szerint az aranybányák évente több mint 100 000 tonna cianidot használnak fel. Ez egy olyan vegyület tömeges előállítását és szállítását jelenti, amelyből már néhány milligramm az ember halálát okozza.
2000-ben egy romániai aranybányában meghibásodott egy ülepítő gát, ennek következtében pedig 100 000 m3 cianiddal szennyezett víz került a Duna vízgyűjtőjébe. A szivárgás a vízi élővilág tömeges pusztulását okozta a folyó ökoszisztémájában, emellett 2,5 millió magyar ember ivóvizét szennyezte. Brazíliában és Kínában a bányák széles körben alkalmazzák a hagyományosnak számító amalgámiás módszert, amely higanyhulladékot termel. 1 kg bányászott aranyra nagyjából 1 kg higany jut.
A kézműves és kisipari bányákból származó aranytermelés, főként a déli elmaradott országokban, a globális higanykibocsátás 38%-át teszi ki.
Latin-Amerikában 1980 óta több ezer tonna higany került a környezetbe. 15 millió kisipari bányamunkás volt kitéve higanygőznek, a folyásirányban lévő területeken élő közösségek lakói pedig metilhigannyal erősen szennyezett halat fogyasztottak.
A higanymérgezés e népesség körében súlyos neurológiai problémákat okoz, például látás- és halláskárosodást, görcsöket és memóriazavarokat. Hasonló a helyzet a dél-afrikai Johannesburg városaiban, ahol szintén a szegény közösségek fizetik meg az ország gazdag aranybányászati múltjának árát.
A környezetvédelmi törvények sem segítettek a helyzeten
A kockázatok ismeretében a nyugati bányavállalatok egyre inkább a fejlődő országokba költöztek, válaszul az otthoni szigorúbb környezetvédelmi és munkaügyi szabályozásokra. Meglepő módon a bányászott arany mindössze 7%-át használják fel az iparban (pl. az elektronikában) anyagtulajdonlási célokra. A fennmaradó részt ékszerek készítésére dolgozzák fel (46%), vagy közvetlenül értéktárolóként vásárolják meg a kiskereskedelmi vagy központi bankok (47%). Ezért a nagyfokú pénzromlás időszakai felhajtják az arany árát. Tavaly a központi bankok 1000 tonna aranyrudat vásároltak, ami a valaha mért legnagyobb mennyiség, miközben az arany a nominális történelmi csúcs közelében mozog (2023. decemberében jegyzett állapot).
Az arany iránti kereslet utoljára a 2008-as globális pénzügyi válságot követő pénzromlás idején növelte jelentősen az arany árát. Ez idő alatt a perui nyugat-amazóniai erdőkben 400%-kal nőtt az aranybányászat, miközben az erdőpusztulás átlagos éves üteme megháromszorozódott.
Mivel Peru gyakorlatilag teljes higanyimportját az aranybányászatban használják fel, az arany ára a perui higanyimport exponenciális növekedésével járt együtt.
A kézműves higanykezelés eredményeként nagy mennyiségű higany került a légkörbe, az üledékekbe és a vízfolyásokba.
A tömeges higanyterhelés kimutatható a közép-amerikai madarakban. Ebben a régióban él a világ madárfajainak több mint fele.
Aranyár, perui higanyimport és bányászati terület, a „Gold Mining in the Peruvian Amazon: Globális árak, erdőirtás és higanyimport”. 2011, PLoS ONE
Más, aranylelőhelyekkel rendelkező természeti területeken, például az északkelet-oroszországi Magadán régióban az elmúlt években hasonlóan bővülő bányászati tevékenységet folytattak, beleértve a magas aranyárakra reagáló környezetpusztítást is.
Az aranybányászat, amelyet nagyrészt az értéktároló iránti kereslet vezérel, világszerte széles körű ökológiai és társadalmi károkat okoz. Ez az értéktároló adathordozók szene.
Egy másfajta értéktároló (egy nagyobb hordozhatósággal, oszthatósággal és szűkösséggel rendelkező digitális árucikk) használatával legalább felére lehetne csökkenteni a mostani aranybányászat mennyiségét.
Ha tehát legközelebb egy környezettudatos befektető az arany mellett érvel a Bitcoinnal szemben, a felsorolt tények fényében a következőképpen reagálhatsz: Egy 21. századi értéktárolónak nem a pusztítás és a mérgező veszélyek hatalmas mezőire, hanem a nem rivális energiából származó villamos energiára kellene támaszkodnia, támogatva ezzel a megújuló energiaforrások bővülését.