Az USA szövetségi adóssága az egekben, de csökken a születések száma
2007 óta az USA szövetségi adóssága 150%-kal nőtt, míg a születések száma majdnem 14%-kal csökkent. Másként szólva, az eltelt tíz év alatt a szövetségi adósság 13,8 billió dollárral növekedett, miközben 5,2 millióval kevesebben születtek ugyanebben az időszakban, mint az előrejelzésben jósoltak. Ezt érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Az amerikai szövetségi adósság az államadósságból és az IG-ből (kormányközi részesedések, más néven a társadalombiztosítási vagyonkezelői alap stb.) áll. Az már nyilvánvaló, hogy az állam adóssága 2007 óta gyorsan növekszik, miközben az IG növekedése fokozatosan lassul, és az évtized végére nettó csökkenésbe fog fordulni. Viszonylag hamar az összes kibocsátott adósság piacképes lesz, és lényegesen több adósságra lesz szükség ahhoz, hogy mind a spirális hiányt, mind pedig a csökkenő IG állományokat kifizessék.
Ezután vizsgáljuk meg a szövetségi adósság éves kiadását, különbséget téve a nyilvánosan forgalomképes adósság éves kibocsátása (piros oszlopok) és az IG (kék oszlopok) között. Az alábbi ábra azon a feltételezésen alapul, hogy a Kincstár újabb 160 milliárd dollárt bocsát ki az elmúlt két hónapban, illetve ezen felül október hátralévő részében (1,1 billió dollár nettó kibocsátással számol a 2019. naptári évre).
Mivel az adósság jövőbeni visszafizetése kötelező, a szövetségi adósság valamint az éves születések száma összekapcsolódik. Az alábbiakban az éves születések 1950-től 2019-ig (kék oszlopok) szemben a szövetségi adóssággal 2019-ig (piros vonal).
A szövetségi adósság elosztása az éves születések számával, 1946 és 1975 között. 1946-tól kezdve, a világháborúból kilépve és rekordszintű adósságot felhalmozva, minden gyermek 100 000 dolláros szövetségi adóssággal jött a világra. 1957-re a születések száma nőtt, és a szövetségi adósság csökkent, ami azt jelentette, hogy egy megszületett gyermekre 63 000 dollár adósság jutott, ami 40%-kos csökkenést eredményezett.
Az adósság drámai növekedése
Az akkori aktuális generáció (azaz a bébi boomerek, akik közvetlen a háború után születtek) megállapodást kötött a háborús generációval, a jövő generációjának (millenáris) kvázi kisemmizéséről. Ez látható az alábbi táblázatban, amely megmutatja mekkora adósság jutott minden egyes születésre. 1970-ben 100 ezer dollárról 1980-ig 300 ezer dollárig, 1980-ban 800 ezer dollárig, 1990-ben 800 millió dollárig emelkedett. 2007-ben már 2,1 millió dollárig nőtt és 2019-től kezdve minden gyermek, aki az Egyesült Államok állampolgáraként látta meg a világot (szüleik státuszától függetlenül), 6,2 millió dollárért felel. Ez csak egy része a ténylegesen fennálló kötelezettségnek, ha még gyorsabban növekednek a fedezetlen kötelezettségek.
Akkor hogyan tovább?
De vajon tényleg folytatják az adósságok felhalmozását a csökkenő számú jövendőbeli generáció terhére? Mi a helyzet azokkal, akik megkérdőjelezzék a visszafizetési kötelezettséget? Az Egyesült Államokban a gyermekvállalók számának növekedése gyorsan lassul, miközben a termékenységi ráta zuhanása meghaladja a gyermekvállaló népességet. A szövetségi adósság továbbra is gyorsan növekszik, míg egyre kevesebb gyermek születik a jelenben és a jövőben is.
Természetesen az Egyesült Államoknak nincs módja arra, hogy ezt a növekvő adósságot visszafizesse még növekvő fiatal népesség esetén sem már nem is beszélve arról, hogy a fiatalok száma drasztikusan csökken. A növekvő adósság tönkreteszi a jelenlegi és a jövő generációit is. A ZIRP, QE könnyítések stb. hatékonyan felnyomja az eszközök árait, úgy mint rekord magas bérleti díjak, biztosítási díjak és diákhitelek formájában. Ennek pedig az az eredménye, hogyan sokkal nagyobb mértékben nőnek a kiadások a fiatal felnőttek bevételeinél.
A Federal Reserve által vezérelt eszközértékelés ezen politikája elsősorban az eszköztulajdonosok, a vállalatok és a mélyen eladósodott személyek (szövetségi kormány) javát szolgálja. A 70 éven felüliek száma drámaian fog növekedni az Egyesült Államokban az elkövetkező két évtizedben. Ezzel óriási akadályokat gördítenek a fiatal generációk útjába. Megfojtják a már amúgy is anyagi problémákkal küzdő fiatal felnőtteket és megakadályozzák őket abban, hogy családalapításra adják a fejüket.