Az USA-ban is siralmas a helyzet, de Európa felkötheti a gatyáját
Siralmas a helyzet az Egyesült Államokban: az infláció 40 éves csúcson, a Fed és a kormány próbálja nyugtatni a kedélyeket, ám minden döntésük csak olaj a tűzre. Ami viszont azt illeti, a szomorú igazság, hogy Európában is hasonlóan rosszul állnak a dolgok, amiért a gazdasági recesszió bekövetkezésének valószínűsége napról napra nő (már ha még nem következett be).
Az elmúlt héten az amerikai dollár a történelem során először lett értékesebb, mint az euró, ami bár az amerikai export számára is rossz hír, mindez súlyosabban érintheti az európaiakat. Az alábbi grafikonon például láthatjuk, hogy a németek 35%-kal többet fizettek 9%-kal kevesebb importált áruért.
Európa kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt saját monetáris válságot élt meg, s komoly kétségek merültek fel az euró fennmaradását illetően. A régióban kitört bankválságok mellett Görögország, Portugália, Olaszország és Spanyolország is térdre kényszerült, majd mentőcsomagokkal próbálta menteni a menthetetlent. Németországnak ugyanakkor sikerült a felszínen maradnia, amiért majdhogynem az államok védőangyalaként jött ki a gazdasági válságból. Manapság azonban már más a helyzet.
Súlyosabb Európában a válság, mint gondolnánk
Az Európai Központi Bank nemrégiben 50 bázisponttal emelte meg a kamatokat, amivel együtt a recesszió szélén álló országok gazdasága mélyzuhanásba kezdett. Alapvetően a döntéssel nem lett volna semmi probléma, itt lényegében az okozott ekkora zűrzavart, hogy az EKB elkésett lépésével, így a recesszió most az egész euróövezetet fenyegeti. Németország pedig nem hajlandó (és nem is képes) ismét megsegíteni a gazdaságokat – még annak ellenére sem, hogy az államban júliusban a várakozásoknak megfelelően enyhült az inflációs nyomás.
Az államadósság felhalmozódása pedig csak rontja a helyzetet – mert mit csinál egy ország, ha adósságba keveredik? Naná, hogy pénzt nyomtat! Nos, ez az Egyesült Államokban talán még működhet is, mivel ott az adósságot is dollárban denominálják, így a pénznyomtatás “pusztán” a dollár drasztikus elértéktelenedéséhez vezet. De mi a helyzet például Olaszországban? Ott ugyanis nem opció az, hogy bekapcsolják a pénznyomtató masinát…
No, ekkor jön képbe a Bitcoin
Ezennel el is érkeztünk a Bitcoinhoz, amelyet mindannyian (még ha titkon is) annyira szeretünk. Ami jelenleg Európában zajlik, az ironikus módon egyben összefoglalása annak is, hogy a kriptovaluta, a rövid távot nézve, miért van nehéz helyzetben. A BTC ugyanis egy olyan digitális eszköz, amelyet nem lehet elértékteleníteni, mint az amerikai dollárt; nem lehet eszeveszetten nyomtatni belőle; nem lehet elkobozni (ellentétben a ciprusi bankbetéttel); az államok pedig (akárhogy is próbálják) egyszerűen nem tudják a szakadék szélére küldeni. Tehát minden, ami a kormányok kedvére tenne, azt a Bitcoin megakadályozza.
Ha a jelen helyzetet nézzük, a Bitcoin kétségkívül egy rendkívül kockázatos eszköznek minősül, és megkérdőjelezhető az is, hogy valóban szolgálhat-e inflációs fedezetként. Amikor viszont a befektetési horizontot kivesszük a kártyapakliból, és egy szélesebb makrogazdasági kép közepette értékeljük kérdésünkre a választ, akkor ismételten a BTC javára fordul a kocka.
A legtöbben 10 évvel ezelőtt még csak nem is hallottak a kriptovalutákról. Még a nagy pénzügyi válság idején sem létezett. Satoshi Nakamoto fejlesztése azonban szimbolizálja azt, hogy mire képes egy olyan valuta, amelynek megváltozhatatlan felső határa van, és amely kívül esik a pénznyomtatók, a bankárok, kormányok és közgazdászok ellenőrzésén. Az tehát, ami rövid távon térdre kényszeríti a bitcoin árfolyamát, hosszú távon a világ legértékesebb eszközévé teheti; s míg az amerikai dollár valamelyest immunis a gazdasági környezetre, a kormányok tesznek arról, hogy ez ne így legyen.
Ecuadorban, ahol szintén az amerikai dollár a hivatalos fizetőeszköz, a megélhetési költségek miatt emberek halnak meg, és több millió dolláros kár éri az amúgy is ramaty állapotban lévő gazdaságot. Arról nem is beszélve, hogy a virágzó idegenforgalomnak is egy időre búcsút mondhat, miután annak felépítéséért oly keményen megküzdött. Feltesszük tehát a kérdést: most, hogy az infláció az USA-ban és Európában megközelíti a kétszámjegyű értéket, valóban nehéz lenne elképzelni, hogy hamarosan az ecuadori kormányellenes tüntetésekhez hasonló jelenetek fognak lejátszódni hazánkban is?