Az óvodásokat is megszégyenítő hévvel vásárolnak a játékokat a felnőttek
Egyre nő az „örökgyerek” lelkű felnőttek csoportja. Ezért nem csoda, hogy a nagyobb értékű, bonyolultabb játékkészletek is szépen fogynak.
Évi 2 millió forint játékra
Jay Glatfelter évente körülbelül 4800 dollárt költ játékokra, ez forintban átszámítva 1,8 millió forint. Feléből magának vásárol, a másik felét, 2400 dollárt a születésnapi és karácsonyi ajándékokra költi a hat- és a tízéves fiai számára.
A 39 éves műszaki üzletkötő (aki Geek.Dad.Life név alatt játék influencerként is tevékenykedik) a felnőttek azon növekvő csoportjába tartozik, akik nagy összegeket áldoznak játékokra. Másokhoz hasonlóan ő is főként a fiatalkorukat idéző, 1980-as és 1990-es évekbeli akciófigurákat, gyűjtőkártyákat és Lego-készleteket gyűjti.
A felnőttek tehát remek vásárolók. A Star Wars, a Marvel, a Ghostbusters és a Tini Nindzsa Mutáns Teknőcök iránti rajongásuk fényes pontként ragyog a játékipar egyébként borús kilátásaiban.
A felnőttek részére készült játékok megelőzik a gyerekek piacát
A Circana elemzőcég adatai szerint az óvodáskorúak számára készült játékok keresletét most először előzte meg a 18 év feletti játékrajongók kereslete. Utóbbiak 1,5 milliárd dolláros forgalmat bonyolítottak le január és április között.
„A valóság az, hogy a legtöbb mai gyerek nem kötődik úgy a fizikai játékokhoz, mint a korábbi generációk” – mondta a The Postnak Dan Larson játék influencer, aki saját elmondása szerint „a G.I. Joe nagy rajongója”.
A fogyasztói trendeket nyomon követő Circana „a játékipar számára a legfontosabb korcsoportnak” nevezte a 18 év felettieket, rámutatva egy nemrégiben készült felmérésre, amely szerint a felnőttek 43%-a vásárolt magának játékot az elmúlt évben.
A világjárvány idején, amikor a családok otthon ragadtak, Barbie-kat, Hot Wheels-eket és társasjátékokat vásároltak. A pandémia miatti bezártság nem csak a gyermekek tevékenységéhségét, játékigényét fokozta, a játékok stresszoldó hatása miatt a saját maguknak vásárló felnőttek száma is nagymértékben emelkedett. Ám a bezártság ideje véget ért, a vad fellendülést hamarosan nagy visszaesés követte. A játékipar számára nagy küzdelmet jelentett, hogy kilábaljon ebből az állapotból.
A Circana adatai szerint az amerikai játékeladások tavaly 8%-kal 28 milliárd dollárra zuhantak, miután 1%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz képest.
Ez a 2020-as és 2021-es történelmi növekedés után történt, amikor az iparági bevételek 17%-kal, illetve 16%-kal emelkedtek.
Az idei számok még mindig gyengének tűnnek. A Circana adatai szerint a játékeladások 1%-kal csökkentek áprilisig az egy évvel korábbihoz képest, míg az eladott darabszám 2%-kal esett vissza.
Mattel, Hasbro és a Lego fogy
Nem csoda, hogy a játékgyártók, köztük a Mattel, a Hasbro és a Lego a felnőtt fogyasztóknak udvarolnak – kifejezetten felnőtteknek kifejlesztett készleteket is piacra dobnak.
„A Legonál olyan alkalmazottak is vannak, akiknek az a feladata, hogy elérje azokat az »AFOL-okat« [vagyis a felnőtt Lego-rajongókat], akik hajlandóak elkölteni legalább 200 dollárt egy készlet megvásárlására” – magyarázta James Zahn, a Toy Insider szerkesztője.
És tényleg, a Lego olyan készleteket kínál a felnőtteknek, amelyek ennél is jóval drágábbak. A Titanic készletet például 679,99 dollárért, a Star Wars Millennium Falcon-t pedig 849,99 dollárért lehet megvenni.
De egy másik fura trend is dívik: egyre több felnőtt vásárol a Beanie Babies és a Cabbage Patch Dolls játékokra emlékeztető, gyűjthető plüssjátékokat, amelyek iránt őrült nagy volt az érdeklődés az 1980-as és 1990-es években.
Az idei első negyedév legkelendőbb játékai a nyolc hüvelykes Squishmallows, a Humpty Dumpty-ra hasonlító, többek között macskákat, pandákat, bohócokat és banánokat ábrázoló gyűjtemények voltak, Zahn szerint nagyrészt a felnőtt gyűjtők voltak a vásárlók.
Kidult – az örök gyerek
A felnőtt játékvásárlók többsége az úgynevezett „kidult” (örök gyerekek) csoportjába tartozik. A szakértők szerint ezek általában olyan férfiak, akik az akciófigurák, a gyűjtőkártyák és a modellkészletek iránt rajonganak.
„A fandom inkább a férfiakra, valamint az ezredfordulósokra és az X-generációra jellemző” – mondta Glatfelter, aki a trendet a korábbi, nippeket gyűjtő generációk fejlődésének tekinti.
„Ez a modern kori változata annak, amikor a nagyszüleink Hummel-figurákat gyűjtöttek” – magyarázta.
Egyes gyűjtők érzékenyek arra, ha „örök kölyköknek” nevezik őket. A jelenség arra inspirálta Larsont, hogy YouTube-csatornáján, a SecretGalaxy-n egy egész szegmenst szenteljen annak a kérdésnek, hogy vajon „kínos hobbinak számít az akciófigura-gyűjtés”.
„A válasz – igen és nem” – állapította meg.
A dolog kínos jellegét az a „társadalmi felfogás” táplálja, miszerint minden játék a gyerekeknek készül. Másrészt a játékgyűjtés „elfogadottabbá vált, miután a cégek sok terméket gyártanak a felnőttek részére” – mondta Larson.
„Ha az apró műanyag emberkék egy kicsit megvidámítják a világodat – mondta Larson a szegmensben – akkor ne hagyd, hogy ezt bárki elvegye tőled”.
Csak hobbi a játékgyűjtés?
Larson szerint egy átlagos gyűjtő havi 300-400 dollárt költ erre a hobbira. Mint mondta, a gyűjteménye egy részét a feleségével közös házuk falán tartja. A többit a szekrényekben, a pincében és különböző tárolóhelyeken tárolja.
A játékipar vezetői örömmel fogadják a gyereklelkű felnőtteket a játékbirodalmukban. De ragaszkodnak ahhoz, hogy ebben a világban mindig is a gyerekek fognak uralkodni.
Az első negyedév jellemzően az év leglassúbb időszaka az iparág számára, ami arra utal, hogy a felnőttek vásárlóereje azért volt kiemelkedő, mert a családok a nagy ünneplések idején kevesebbet vásároltak a gyerekeknek – mondta Greg Ahearn, a Játékszövetség elnöke a Postnak.
„Az elsődleges fogyasztóink mindig is a gyerekek lesznek” – hangsúlyozta Ahearn. „De azt tapasztaljuk, hogy a felnőttek piaca egyre erőteljesebbé kezd válni, és elérte a fordulópontot”.