Az EU-ban orosz olaj embargó már van, csak épp olaj nincs máshonnan
Ma bejárta a világsajtót a hír, miszerint az EU az orosz olajimport korlátozása mellett döntött, a terv már megvan a levállásra. Ez azonban több szakember szerint is rendkívül aggasztó, hiszen olajpiaci ellátási válság alakulhat ki. Honnan kap olajat az unió Oroszországon kívül? Vajon melyik ország tudja pótolni az orosz olaj kiesést?
Az EU naponta 450 millió dollárt küld Oroszországba olajért és 400 millió dollárt földgázért, Európa tavaly 138 millió tonna orosz olajat importált, ami a teljes olajexport 53%-át tette ki. Eközben az OPEC termelési gondjai úgy tűnik, soha nem érnek véget. Az OPEC márciusi termelése jelentősen elmaradt a csoport termelésnövekedési céljától. A Reuters felmérése szerint az elmaradás nagyrészt a líbiai és nigériai termelés csökkenésének tudható be, a nigériai termeléscsökkenés pedig nem jelent jót.
Egy héttel ezelőtt a Goldman Sachs optimizmusát fejezte ki, hogy az iparág fordulóponthoz érkezett az olaj- és gázipari beruházási ciklusban, mivel a hét éve tartó csökkenő aktivitás hamarosan véget ér. A Goldman úgy véli, hogy az olaj- és gázipari beruházások megháromszorozódhatnak, hiszen egyre több helyen kezdődött meg a tengeri fúrás, és a már meglévő helyeken a termelés növekedése.
A tengeren való fúrás drága és évtizedekig is eltarthat
A Bloomberg szerint egyre több fúrótorony jelenik meg a Mexikói-öbölbön, ahogy az olajvállalatok igyekeznek tőkét kovácsolni a többéves csúcson lévő olajárakból. A rossz hír viszont az, hogy az amerikai tengeri kitermelés felfutása valószínűleg nem fogja megszüntetni a globális olajellátási hiányt, köszönhetően az évek óta tartó alulfinanszírozottságnak.
A Bloomberg jelentése szerint a BP Inc és a Shell úszó kitermelő platformjai a tervek szerint még az idén megkezdik a nyersolaj szivattyúzását Louisiana partjainál. Ezek csatlakoznak majd a Murphy Oil másik louisianai óriáskútjához, a King Quay-hez, amely áprilisban kezdte meg az olajkitermelést. Más platformok a Chevron Inc., a Shell és a Beacon Offshore Energy további platformjai várhatóan két éven belül kezdik meg a termelést. A hat platform elkészülte után akár napi 560 000 hordó nyersolaj szivattyúzására is képes lesz.
A Mexikói-öböl az Egyesült Államok nyersolajtermelésének egyik központja, mivel a mélyen fekvő tározók az Egyesült Államok nyersolajtermelésének mintegy 14%-át adják. Januárban az öböl kitermelése napi 1,7 millió hordó olajat tett ki, ami elmarad a járvány előtti napi 2 millió hordós rekordtól. Az amerikai olajtermelés jelenleg napi 11,8 millió hordónál tart, ami messze van a járvány előtti napi 13,1 millió hordós rekordtól.
Sajnos a globális kép nem túl szép, és az elemzők előrejelzései szerint sok évbe fog telni, amíg a globális iparág teljesen helyreáll – ha egyáltalán helyreáll.
Az új tengeri felfedezések száma világszerte 75 éves mélypontra esett vissza, miután az olajtársaságok csökkentették a mélytengeri kutatásra szánt költségvetést. A 2020-as olajpiaci összeomlás brutálisan érintette a nagy olajtermelőket, és arra kényszerítette a globális olaj- és gázipari vállalatokat, hogy 100 milliárd dollárral, azaz nagyjából 30%-kal csökkentsék beruházásaikat.
A nagy horderejű fúrásokat elhalasztották Mozambikban, Szenegálban, Mauritánia partjainál, Kanada keleti részén, valamint Ausztráliában is. A Rystad Energy tanácsadó cég szerint azonban ha még be is indulnak ezen projektek, a tengeri beruházások milliárdokba kerülnek, és ritkán valósulnak meg egy évtizednél rövidebb időn belül. Az aggodalom, hogy a mai magas nyersolajárak nem tartanak majd sokáig, valamint az a tény, hogy a tengeri fúrások drágák és időigényesek, nehezen eladhatóvá teszi a tengeri projekteket.
Alternatív lehetőségek Európa számára
Mint az az Európa Unió hivatalos weboldaláról is kiderül, jelenleg több mint 10 országból érkezik nyersolaj a kontinensre. Oroszország mellett Irak, Nigéria, Szaúd-Arábia, Norvégia, Kazahsztán, Líbia, Azerbajdzsán, Algéria, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok szállít olajat a közösségnek.
Az iraki olajexport áprilisban elérte a 101 millió hordót, ami 10,55 milliárd dollár bevételt eredményezett, a hónap folyamán az export átlagosan napi 3,4 millió hordó volt – írta az iraki belügyminisztérium. Az országban azonban komoly gondok vannak. Nemrég például rakétatámadás ért egy észak-iraki olajfinomítót, ami tüzet okozott az egyik főtartályban is. A terrorcselekmények gyakoriak a környéken, ahogyan azt a kurdisztáni régió terrorellenes hatóságai közölték.
Afrika sem megoldás
Az európai tisztviselők úgy vélik, hogy az afrikai országok húzhatják ki a bajból Európát. Az ottani termelési kapacitás és az infrastruktúra azonban kevés ahhoz, hogy egy ekkora rést kitöltsön, mint amit az orosz olaj hagy. 2019-ben Nigéria vezette a nyersolajexportot Afrikában, napi több mint 2 millió hordónyi olajat értékesített a nemzetközi piacon. 2020-tól Afrika hozzájárulása a globális olajexporthoz közel 9%-ot ért el.
„Ahhoz, hogy az afrikai országok betömhessék ezt a rést, legalább napi 7,4 millió hordónyi tartalékkapacitással kell rendelkezniük” – állítja egy nigériai energiaszakértő, aki nyíltan kijelentette: „nincs ekkora kapacitásuk, és még csak a közelében sincs. Mind Angola, mind Nigéria, a két legnagyobb afrikai termelő, még csak a közelében sincs annak, hogy teljesítse az OPEC kvótáit.”
Elmondta, hogy Nigéria csak napi 1,7 millió hordós kvótájának 94%-át tudta kiszivattyúzni. Hasonlóképpen, Angola a napi 1,4 millió hordós kvótájának mindössze 78%-át. Ha a vezető afrikai termelők még a kvótáikat sem tudják teljesíteni, akkor kizárt, hogy rövid távon be tudják tölteni az Oroszország által hagyott ellátási rést. Ráadásul az olajtermelésbe történő új beruházások sem haladnak ötről a hatra, ami azt jelenti, hogy a közjövőben sem valószínű, hogy a szükséges olajjal eltudják látni Európát.
Ez azonban csak egy része a problémának. Az afrikai vezetők eltérő véleményen vannak az Oroszország ukrajnai inváziójára adott globális válaszlépésekkel kapcsolatban, már ami olajat és a gázt illeti. Nemrég egy német-afrikai üzleti érdekvédelmi csoport arra kérte Robert Habecket, a német helyettes-kancellárt, hogy vegye fel a kapcsolatot afrikai kollégáival, hogy a kontinens növelje kínálatát. Azonban egyetlen afrikai vezető sem jelezte nyilvános érdeklődését az európaiakkal való találkozás iránt. Az, hogy Afrika vonakodik elkötelezni magát a kőolaj és földgáz szivattyúzása mellett, azzal is összefügghet, hogy a kontinensnek nincs olyan csővezeték-infrastruktúrája, amely az energiát gyorsan Európába szállítaná. Bár létezik csővezeték, de ez Észak-Afrikában található. A szubszaharai Afrikában új infrastruktúrát kellene kiépíteni, hogy csatlakozni lehessen a meglévő észak-afrikai hálózathoz. Emellett Afrikának olyan problémákat is fel kell számolnia, mint a korrupció és a nyersolajlopás.
Boris Johnson csak felelőtlen ígéreteket tesz
Boris Johnson kijelentette, hogy az Egyesült Királyságnak növelnie kell a gáz- és olajkitermelést annak érdekében, hogy leszoktassa magát az orosz erőforrásokról. A miniszterelnök még márciusban elmondta, hogy az Egyesült Királyság fontolgatja az északi-tengeri kitermelés növelését, a kritikusok ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy két évtizedbe telne, amíg jelentősen növelni lehetne a kitermelést, és ez még a hazai problémákat se oldaná meg, nemhogy egész Európáét.
Rebecca Newsom, a Greenpeace UK politikai vezetője így nyilatkozott: „Boris Johnsonnak igaza van abban, hogy sürgősen véget kell vetnünk az orosz gáztól való függőségünknek, de az Északi-tengeren történő további fúrások nem jelentenek megoldást. Negyed évszázadba is beletelhet, mire új olajmezőket nyitnak meg, a terméket pedig a világpiacon a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják el, és ez nem lesz hatással az energiaszámláinkra. Sokkal több értelme van csökkenteni a gázfüggőségünket az otthonok szigetelésével, hőszivattyúk telepítésével és a megújuló energiaforrások növelésével.”
Az amerikai olajcégek sem rohannak Európa megmentésére
Hiába mondta Joe Biden amerikai elnök, hogy lesz olaj itt bőven, az amerikai olajvállalatok nem igazán értenek vele egyet. Az amerikai energiavállalatok olajtermelése lényegében stagnál, és nem valószínű, hogy még legalább egy-két évig jelentősen növekedni fog. Ha Európa leállítja az orosz olaj és földgáz vásárlását, akkor ezt az energiát nem fogják tudni egyhamar az Egyesült Államokból származó nyersanyaggal helyettesíteni.
Az amerikai olajtermelés december óta kevesebb mint 2 százalékkal, napi 11,8 millió hordóra nőtt, és jóval a 2020 márciusában, és mint azt fentebb írtuk, a világgazdaságot megbénító járvány előtt felállított napi 13,1 millió hordós rekord alatt marad. A kormányzati előrejelzések szerint az amerikai olajtermelés 2022-ben átlagosan csak napi 12 millió hordóval fog növekedni, és 2023-ban nagyjából további egymillióval. Ez a növekedés jóval elmaradna attól a közel négymillió hordó olajtól, amelyet Európa naponta importál Oroszországból.
„Volt ez a bombasztikus, melldöngető iparág, amely az amerikai innovatív szellem reinkarnációjaként hirdette magát” – mondta Jim Krane, a Rice Egyetem energiaügyi szakértője. „És most, amikor már ugorhatnának is, hogy beszálljanak és a világnak olajat adjanak, szokatlanul óvatosak.”
A legnagyobb ok, amiért nem nő az olajkitermelés, az, hogy az amerikai energiaipari vállalatok és a Wall Street-i befektetők nem biztosak abban, hogy az árak elég sokáig magasak maradnak ahhoz, hogy profitot termeljenek a sok új kút fúrásából. Két évvel ezelőtt milyen hirtelen és élesen zuhantak az olajárak, ami arra kényszerítette a vállalatokat, hogy alkalmazottak ezreit rúgják ki, kutakat zárjanak le, sőt csődvédelmet kérjenek. A dallasi Federal Reserve Bank of Dallas által március közepén megkérdezett 141 olajvállalat vezetője több okot is felhozott arra, hogy miért nem szivattyúznak több olajat. Azt mondták, hogy kevés a munkás és a homok, amelyet az olajmezőknél használnak, hogy a kőzetből kiszívják az olajat. A legmarkánsabb ok azonban – amelyet a válaszadók 60 százaléka említett -, hogy a befektetők nem akarják, hogy a vállalatok sokkal több olajat termeljenek ki, mivel attól tartanak, hogy az gyorsan az olajárak csökkenésével járna.
A Dallas Fed felmérése szerint az amerikai vállalatoknak mindössze 56 dolláros átlagos hordónkénti olajárra van szükségük ahhoz, hogy a nyereséget elérjék, ami a jelenlegi árnak valamivel több mint a fele. Egyesek azonban attól tartanak, hogy az év végére akár 50 dollárra is csökkenhet az ár.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek sem ugranak fejet az európai businessbe
Az amerikai olajvállalatok nincsenek egyedül. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének más tagjai szintén nem hajlandók sokkal több olajat szivattyúzni, mióta február végén Oroszország háborúja megkezdődött Ukrajnában. Szaúd-Arábia már tavaly novemberben visszautasította az olajtermelés növelésére vonatkozó amerikai kérést, melyhez csatlakozott az Egyesült Arab Emírségek vezetője is.
Egyelőre az OPEC termelői kartellt vezető Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek az egyetlen két olajtermelő, amely jelentős szabad kapacitással rendelkezik. Csak ők lennének képesek stabilizálni az európai helyzetet, és ezzel megakadályozni, hogy az árak elérjék – vagy akár meghaladják – a hordónkénti 150 dollárt. De nyilván ki az, aki saját magát lövi lábon, az Európai Uniót kivéve?
A Biden-kormányzat egyébként sem volt soha jó viszonyban a szaúdi vezetéssel. Az amerikai-szaúdi kapcsolatok már jóval Biden elnökké válása előtt is lefelé ívelő pályán voltak, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadás mérgesített el igazán. A romlás Barack Obama elnöksége alatt felgyorsult, nem utolsósorban a sokat hangoztatott „Ázsia felé fordulás” miatt, amelyet Amerika közel-keleti szövetségesei lemondásként érzékeltek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Amerika az Iránnal kötött nukleáris megállapodásra törekedett, a szaúdiak úgy vélték, hogy az USA elutasítja hosszú távú stratégiai szövetségüket.
Emellett pedig Szaúd-Arábia jó kapcsolatot ápol Oroszországgal, Indiával, valamint Kínával, az olajpiacon és azon túl is, így nem valószínű, hogy az USA vagy az EU vezetőinél dörgölőzne. Ha a szaúdiak mégis növelik a kitermelést, azt csak saját érdekükben teszik. Nem fogják megkockáztatni, hogy Amerika pártját fogva elidegenítsék Oroszországot. De a saját gazdasági jövőjüket sem fogják kockáztatni.