Az EU akar a globális kriptoszabályozás ura lenni, vajon sikerülni fog?
2022 meghatározó év volt a kriptók számára, bár valószínűleg nem abban az értelemben, ahogyan azt a legtöbben remélték. A kriptotér hihetetlenül felpörgött az intézményi elfogadás és a fejlesztések terén, ugyanakkor az eddigi legnagyobb botrányok, kibertámadások és csalások szemtanúja is volt. Ebből adódóan egyre többen emelik fel a hangjukat a kriptoszabályozás mellett.
Globális szinten már korábban is általános volt az egyetértés abban, hogy a fogyasztók védelme, valamint a rendszerkockázat és a csalások csökkentése érdekében szabályokat kell bevezetni, a 2022-es események viszont még inkább megerősítették ezt az elképzelést. Az Európai Unió (EU) élen jár a kriptoeszközök piacára vonatkozóan rendeletek alkotásában. De mit is akar igazán a közel 500 millió fogyasztójától?
Az EU törekvése a kriptovaluták szabályozására 2019-ben kezdődött a MiCA-rendelettel. Kezdetben kizárólag azokra a kriptoeszköz-szolgáltatókra vonatkozó szabályokra összpontosított, amelyek az uniós piacon próbálták szolgáltatásaikat nyújtani. Aztán elindult a Libra stabilcoin, és ezek a szabályok gyorsan elégtelennek minősültek. Az olyan országok, mint Németország és Franciaország nagyon ellenségesen viszonyultak a Facebook Librához és ahhoz, hogy egy magáncég fizetési alternatívát indítson el Európa fő fiat-valutájával, az euróval szemben. Ennek hatására a politikusok Európa-szerte a stabilcoinok szabályozását és az Európai Központi Bank digitális eurójának kifejlesztését sürgették.
Az így létrejött MiCA-szöveget úgy módosították, hogy a stabilcoinokra vonatkozó szabályokat összekapcsolja a meglévő banki, fizetési és e-pénz szabályokkal. Az új szabályok megtiltották a stabilcoinokra vonatkozó kamatok nyújtását is, mivel ezeket nem tekintik a bankbetétekkel egyenértékűnek. Európában csak engedéllyel rendelkező intézmények, például bankok vagy e-pénzszolgáltatók bocsáthattak ki stabilcoinokat.
Ezután, ahogyan az várható volt, a kriptoszektor természetéből adódóan egyre több új termék és új probléma ütötte fel a fejét. Az algoritmikus stabilcoinokat kizárták a MiCA keretrendszeréből. Ez azt jelenti, hogy továbbra is jegyezhetők szabályozott tőzsdéken, de nem forgalmazhatók stabilcoinként, mivel a stabil értékre vonatkozó állítást bizonyítani kell, és tartalékokkal kell alátámasztani.
Az EU, a DeFi és az NFT
A stabilcoinok nem az egyetlen téma, amely zavaró szerepet játszott a MiCA végleges szövegének megfogalmazásában. Az elmúlt három évben a decentralizált pénzügyek (DeFi), a nem-helyettesíthető tokenek (NFT-k) és az olyan proof-of-work projektek környezeti lábnyoma, mint a Bitcoin, szintén fontos szerepet kaptak az uniós jogalkotási vitákban.
A MiCA eredeti célja az volt, hogy olyan jogi keretet biztosítson, amely lehetővé teszi a központosított szabályozott szervezetek számára, hogy szolgáltatásaikat Európa-szerte forgalmazzák, miközben védi az uniós befektetőket, a fogyasztókat, a piac integritását és a pénzügyi stabilitást. Egyrészt a DeFi iparágnak sikerült elérnie, hogy a MiCA alól mentességet élvezzen. Másrészt a Terra/Luna összeomlása azt jelentette, hogy a politikai döntéshozók az algoritmikus stabilcoinokat nagyrészt instabil és rendkívül kockázatos pénzügyi eszközöknek tekintették, amelyekben nem lehet megbízni, mivel nincsenek mögöttük tartalékok.
Az NFT-k esetében, amelyek kulcsfontosságúak a jövőbeli tokengazdaság szempontjából, egyértelmű megosztottság alakult ki az uniós intézmények között. Az uniós tagállamok, például Franciaország vagy Németország egyértelműen az NFT-k teljes mentessége mellett foglaltak állást, az Európai Bizottság kitartóan és sikeresen rámutatott, hogy a „nagy gyűjteményben vagy szériában” kibocsátott NFT-k nem eshetnek a MiCA hatálya alá, mivel ez a potenciális „helyettesíthetőségük” jele lenne. Az NFT-k végleges meghatározása még várat magára, mivel még nem világos, hogy az EU mit tekint majd „nem-helyettesíthető tokeneknek”. Az EU egyértelműen megpróbálja megteremteni az NFT-k európai reneszánszának alapjait, felismerve, hogy egyedi és finomhangolt politikai megközelítésre van szükség annak biztosításához, hogy az NFT-k széles körű technológiai alkalmazásai ne kerüljenek át a pénzügyi szabályozás területére.
A Bitcoin környezeti hatásai és az EU reakciói
A Bitcoin és más proof-of-work (PoW) projektek környezeti hatása egyre nagyobb aggodalomra ad okot az EU-ban. A 2022. március végi MiCA-tárgyalások során az EU rendkívül közel állt ahhoz, hogy 2025-től betiltsa a PoW-alapú kriptovaluták szabályozott tőzsdéken való jegyzését. Szerencsére az iparágnak sikerült rávilágítania azokra a potenciálisan katasztrofális következményekre, amelyeket egy ilyen döntés az uniós kriptopiacra gyakorolt volna, például arra kényszerítve az uniós polgárokat, hogy a Bitcoin és más PoW érmék kereskedésében a nem szabályozott és decentralizált tőzsdékre támaszkodjanak.
Egy párhuzamos és szabályozatlan kereskedési piac létrehozása és a MiCA célkitűzéseinek teljes aláásása nem jöhet szóba, mindazonáltal a zöld gondolkodású döntéshozók megnyugtatása érdekében a végső kompromisszum azt jelenti, hogy a kriptovaluták kibocsátói kötelesek lesznek tájékoztatást nyújtani a projektjük környezeti hatásáról a fehér könyvben. Az információszolgáltatásra vonatkozó konkrét kritériumokat az Európai Biztonsági és Piacfelügyeleti Hatóság (ESMA) fogja meghatározni a „2. szintű” jogalkotási munkája során.
A pénzmosástól és a terrorizmus finanszírozásától való félelem még mindig erős
A tárgyalások másik kulcsfontosságú szempontja a MiCA és a pénzmosás elleni (AML) szabályok közötti kapcsolat volt, különösen a személyes vagy a letétkezelő nélküli tárcák tekintetében. Ezt a kérdést egy különálló, de egymással szorosan összefüggő jogszabályban vitatták meg, amely az úgynevezett „utaztatási szabályt” hivatott végrehajtani a FATF-ajánlásoknak való uniós megfelelés részeként.
Itt viszont újabb vita alakult ki. Az egyik oldalon a kriptoszkeptikus politikai döntéshozók ellenőrzési követelményeket szorgalmaztak a letétkezelő nélküli tárcákra történő átutalásokra vonatkozóan, ami arra kényszerítette volna a szabályozott szervezeteket, hogy ellenőrizzék a felhasználók személyazonosságát minden egyes tárca mögött, amellyel kapcsolatban állnak, ami gyakorlatilag tovább ment volna, mint a FATF saját ajánlásai. A másik oldalon az ágazatbarát döntéshozók azzal érveltek, hogy az ilyen követelmények nemcsak fizikailag megvalósíthatatlanok lettek volna, mivel az ellenőrzés saját maguk által szolgáltatott információkon alapulna, hanem ellentétesek is a pénzmosás elleni szabályok általános céljával.
Az EU ismét a tűzzel játszott, hiszen az ötlet megvalósítása a felhasználókat egyszerűen a szabályozatlan területre szorította volna, ahová a szabályozó és bűnüldöző hatóságok nem vagy alig jutnak el. Szerencsére a politikusok többsége felismerte, hogy ez az út arra késztetheti a felhasználókat, hogy csak letétkezelő nélküli tárcákat használjanak, és a szabályozott tőzsdéken keresztül történő tranzakciók helyett inkább a szabályozások hatályán kívül eső peer-to-peer tranzakciókat preferálják. Ez gyakorlatilag a tranzakciók párhuzamos rendszerét hozta volna létre.
Ó MiCa, mikor jössz el?
A stabilcoinok kibocsátóira vonatkozó szabályok 2024 közepétől, az összes többi token kibocsátóira és a kriptoeszköz-szolgáltatókra pedig hat hónappal később lépnek érvénybe. Addig azonban még számos nyitott kérdésre választ kell találni, például arra, hogyan kell osztályozni az NFT-gyűjteményeket, hogyan kell tájékoztatást nyújtani a konszenzusmechanizmusok környezeti hatásáról, és hogyan kell értékelni a letétkezelői nélküli tárcákra történő átutalásokhoz kapcsolódó kockázatokat. Bármilyen döntés is születik, annak globális következményei messzemenőek lehetnek.
Az Európai Parlament a MiCa rendeletről szóló zárószavazást már többször elhalasztotta. Jelenleg úgy tudni, hogy 2023. áprilisát tűzték ki az esemény időpontjául. A legutóbbi halasztás oka egy egyszerű technikai probléma volt. Bár elég furán hangzik, de úgy tűnik, hogy aA 400 oldalas hivatalos dokumentumot nem sikerült lefordítani az EU 24 hivatalos nyelvére időben.